Számvetési időszak van, hát lássuk.
A karácsony továbbra sem hatotta meg a lányt, csak felborította az alvásritmusát, amennyi volt neki. Megnézegette a gömböket, a fényeket (amPa! ), de teljesen természetesnek veszi, hogy egy újabb kiegészítő került a lakásba. Kiderült, hogy rosszul viseli a szakállas embereket, több, mint egy óra is eltelt, mire az egyébként ismerős unokabátyját és a barátunkat közel engedte magához sírás nélkül. Egyébként cukorborsó, mindent megeszik, amit hagyunk:-) vagy eléteszünk. A kedvence a babakocsi lett, a kisszékkel csak magunkat szívattuk meg, mert nagyon hamar megtanult felállni rá, instant szívrohamot okozva ezzel.
* * *
Ez az évünk, most, hogy így végiggondoltam, elég jól sikerült, csak borzasztó gyorsan elment. Senki nem volt komolyabban beteg, utazni is tudtunk, a nyaralás jobban sikerült, mint vártuk, tényleg élményszámba ment. Házat ugyan nem vettünk, de ezt a kérdést már elengedtem, ha lesz, lesz, ha nem, nem. A fiúk is elérték a kitűzött célokat sportban, nyelvtudásban, tanulásban is eléggé. Egyetlen keservünk, hogy Férj messze dolgozik még mindig, és nem látjuk eleget, ezen jó lenne változtatni.
* * *
Sztorik, míg el nem felejtjük:
A lány csak cicin alszik el, de van, amikor már megelégelem, ekkor, ha itthon van, apja megpróbálja elaltatni. Persze elég nehéz, ha a tente-tentét visszaénekli ringatás közben a delikvens, és röhögésbe fullad az egész:-)
Lelkesen segít a takarítónéninek, amennyiben hagyja porszívózni és közben csip-csip csókáznak
Rájöttünk, hogy az ejjóa fonémasor a "ketten ülünk egy lóra " saját verziója, mert lelkesen ismételgeti, miközben az apja hasán lovagol.
Imád fürödni. Már nem lehet kimondani a "szent szót" ( pancsi ) fürdésidő előtt, mert amint elhangzik, a legnagyobb hisztinek is vége, felpattan, és vonul a fürdőszobába, néha hátrapillogva, hogy követi-e a személyzet:-)
2017. december 31., vasárnap
2017. december 20., szerda
Dumagép
14 hónapos lett, de mióta megy, simán másfél-két évesnek nézik. Szeret is szaladgálni, itthon már csak akkor ül le, ha nagyon fáradt, vagy ha enni kell ( ham! ).Általában lelkesen eszik ebédre bármit, reggelire, vacsorára meg amit kedve van. Még mindig szopizik, ami nekem már nagyon nem kényelmes, mert harap, karmol és ez este, éjszaka különösen idegesítő.
Alvás ügyben nincs különösebb változás, a napközbeni egy alvás a rendszeres, de ez egyre gyakrabban kerül ebéd előttre, mert a korai keléssel nem bírja ki délig. Este már párszor sikerült elaltatni a kis matracán, de legkésőbb kettőkor újra a nagyágyban landolt:-) Egyébként eléggé ambivalens érzés, mert amikor nem idegesítően harap és karmol, akkor édesen átölel, és egyébként is nagyon cuki pofija van álmában ( is ).
Komoly hajzata nőtt, kezdem kiélni a frizurázási vágyaimat:-) kis antennák formájában. Mivel a haja inkább a tarkójánál hosszú, így hátulra kerülnek a kis varkocsok, de már látszik a kis arcformáján, milyen lesz hosszabb copfokkal. Imádom, ha nem írtam volna még.
Rengeteget beszél. Többnyire a saját babanyelvén, de már vannak egyértelmű szavai, és olyanok is, ami a többség számára is érthető: aja ( ez lennék én ) hamm ( kaja-pia ), vau ( minden négylábú, akár a kecske a kisállatsimogatóban ) hinta-palinta - ezt rettentő cukin énekli, és billeg hozzá, még a dallam is stimmel! A csip-csip csókát mutogatja, a csiga-biga gyere ki-re is már megvannak a mozdulatok, de ezt még tanulja anyukámtól. A heti háromszor egy óra mamabölcsi kifejezetten jót tesz neki. Sokszor köszön ( helló ) és lelkesen integet a boltos néniknek is, akik megfelelően olvadnak is tőle.
Imád fürdeni, most már nem lehet felelőtlenül kimondani előtte a pancsi szót, mert akkor te-te felkiáltással vonul a fürdőszobába, és várja, hogy jöjjön valaki megcsinálni a nagyságos asszony fürdőjét. Kb negyed órát elpancsol, de elég mellette lenni, különösebben foglalkoztatni nem kell, ami korlátozott pedagógiai képességeimet ismerve nem hátrány.
Lassan funkciójának megfelelően kezeli a formabedobót, és tudja, hogy ha megnyomja a kis érzékelőgombokat, akkor énekel a cucc ( öcséméktől szeretettel, meglesz ennek még a böjtje!).
Szereti a labdát, ügyesen rúgja, dobja, elkapni nyilván nem megy, de erre még ráér.
A babatornán is szintet léptünk, mert már nem bírja a kicsiknek való ringatós játékokat, önállóan játszana, így átkerültünk a nagyokhoz. Nagyon szereti az ikeás alagutat, ami cáfolja a császáros sztereotípiákat. Legutóbb négy összekötött alagúton ment át, és végig röhögött,egyáltalán nem zavarta. Kíváncsi vagyok, hogy az irányított feladatokra hogyan fog reagálni.
Továbbra is tart a szerelem a fiúkkal, oda-vissza. Nem tudom, hogy fogom nekik megköszönni a segítséget, mert reagálhattak volna utálatos kamaszként is, de apapótlékként is remekül helyt állnak, pedig ezt igazán nem várhatom el tőlük. Persze a lehetőségekhez mérten igyekszem róluk levenni a terhet, de most már csak akkor lehetnek nyugton a szobájukban, ha az ajtó zárva van, különben bekívácsiskodik a kicsi. Remekül segít nekik a focis játékban is:-)hiszen világít a kontroller, lehet zabrálni.
Mivel keveset van itthon apa az isten, mikor megérkezik, kis polipként tapad rá. Mostanában már rájön, mikor beszélek vele, és belehellózik a telefonba. Mától két hete itthon lesz, plusz karácsony, arról majd külön poszt lesz szerintem.
Alvás ügyben nincs különösebb változás, a napközbeni egy alvás a rendszeres, de ez egyre gyakrabban kerül ebéd előttre, mert a korai keléssel nem bírja ki délig. Este már párszor sikerült elaltatni a kis matracán, de legkésőbb kettőkor újra a nagyágyban landolt:-) Egyébként eléggé ambivalens érzés, mert amikor nem idegesítően harap és karmol, akkor édesen átölel, és egyébként is nagyon cuki pofija van álmában ( is ).
Komoly hajzata nőtt, kezdem kiélni a frizurázási vágyaimat:-) kis antennák formájában. Mivel a haja inkább a tarkójánál hosszú, így hátulra kerülnek a kis varkocsok, de már látszik a kis arcformáján, milyen lesz hosszabb copfokkal. Imádom, ha nem írtam volna még.
Rengeteget beszél. Többnyire a saját babanyelvén, de már vannak egyértelmű szavai, és olyanok is, ami a többség számára is érthető: aja ( ez lennék én ) hamm ( kaja-pia ), vau ( minden négylábú, akár a kecske a kisállatsimogatóban ) hinta-palinta - ezt rettentő cukin énekli, és billeg hozzá, még a dallam is stimmel! A csip-csip csókát mutogatja, a csiga-biga gyere ki-re is már megvannak a mozdulatok, de ezt még tanulja anyukámtól. A heti háromszor egy óra mamabölcsi kifejezetten jót tesz neki. Sokszor köszön ( helló ) és lelkesen integet a boltos néniknek is, akik megfelelően olvadnak is tőle.
Imád fürdeni, most már nem lehet felelőtlenül kimondani előtte a pancsi szót, mert akkor te-te felkiáltással vonul a fürdőszobába, és várja, hogy jöjjön valaki megcsinálni a nagyságos asszony fürdőjét. Kb negyed órát elpancsol, de elég mellette lenni, különösebben foglalkoztatni nem kell, ami korlátozott pedagógiai képességeimet ismerve nem hátrány.
Lassan funkciójának megfelelően kezeli a formabedobót, és tudja, hogy ha megnyomja a kis érzékelőgombokat, akkor énekel a cucc ( öcséméktől szeretettel, meglesz ennek még a böjtje!).
Szereti a labdát, ügyesen rúgja, dobja, elkapni nyilván nem megy, de erre még ráér.
A babatornán is szintet léptünk, mert már nem bírja a kicsiknek való ringatós játékokat, önállóan játszana, így átkerültünk a nagyokhoz. Nagyon szereti az ikeás alagutat, ami cáfolja a császáros sztereotípiákat. Legutóbb négy összekötött alagúton ment át, és végig röhögött,egyáltalán nem zavarta. Kíváncsi vagyok, hogy az irányított feladatokra hogyan fog reagálni.
Továbbra is tart a szerelem a fiúkkal, oda-vissza. Nem tudom, hogy fogom nekik megköszönni a segítséget, mert reagálhattak volna utálatos kamaszként is, de apapótlékként is remekül helyt állnak, pedig ezt igazán nem várhatom el tőlük. Persze a lehetőségekhez mérten igyekszem róluk levenni a terhet, de most már csak akkor lehetnek nyugton a szobájukban, ha az ajtó zárva van, különben bekívácsiskodik a kicsi. Remekül segít nekik a focis játékban is:-)hiszen világít a kontroller, lehet zabrálni.
Mivel keveset van itthon apa az isten, mikor megérkezik, kis polipként tapad rá. Mostanában már rájön, mikor beszélek vele, és belehellózik a telefonba. Mától két hete itthon lesz, plusz karácsony, arról majd külön poszt lesz szerintem.
2017. november 22., szerda
Lelki-furka
Ma eljutottam arra a pontra, hogy üvöltök vele, hogy nemnemnem, ő közben röhög, de minimum mosolyog rám, és nem érti. Mondjuk a szemetes tuti direkt volt, és az mindig tilos, a száraz ruháknál eddig valóban nem csináltam ekkora cirkuszt, de már másfél órája aludnia kellett volna, mert a nagyot is viszem oltásra. Persze kelteni kell majd, nyilván nyűgös lesz. És megint állnak mögöttem, őrjítő. Utálom, ha a szabad mozgásban korlátoznak, még ha csak feltételesen is, hiszen nem tudom, hogy indulásig itt fog-e állni a szomszéd menye, vagy eltakarodik a csába időben.
Kéne egy jó pszichológus, akivel lehet beszélgetni, mert kb eddig bírtam, hogy nincs kivel.
Kéne egy jó pszichológus, akivel lehet beszélgetni, mert kb eddig bírtam, hogy nincs kivel.
2017. november 14., kedd
Jön, megy, fut-szalad, intézkedik
Még egy hónap sem telt el a szülinapja óta, de az akkori két-három lépésből teljes értékű járás lett: Itthon már nagyon kell figyelni, mikor settenkedik a hátunk mögé, mert már nem árulja el a tenyereinek a csattogása. Kint a babakocsit tolva simán elsétál fél órát is, nyilván babatempóban, mindent alaposan megvizsgálva, ami a szeme elé kerül.
Rákapott egy kis huncut hunyorításra, nagyon cuki! Meg a nagyok is, ahogy ránéznek és közlik: cuki vagy - és ennek együtt örülnek.
Nagyon elindult a beszédfejlődése is, bár ezt még jószerivel csak ő érti:-) de nagyon igyekszik, hogy gesztusokkal, vagy azonos hangsorral, hanglejtéssel egyértelművé tegye, mit is akar. Igen, akar, nem szeretne, mert ha a dolgok nem a kedve szerint történnek, jön a kis magát hanyatt dobós hisztije, éktelen üvöltéssel, amin sajnos gyakran röhögök, mert nagyon látványosan drámakirálynős a póz.
Az alvással nem vagyunk előrébb, továbbra is kevés a napi egy, de kétszer már nem akar-tud aludni, így viszont esténként gyakran küzdünk a túlpörgéssel.
Látványosan imádja az apját, nyilván, mert ritkán van itthon. Ha nem jön haza hét közben, akkor a pénteki érkezéskor tíz percet is csüng rajta, és megy utána, mint egy kiskutya. És ezért is nehéz az esti altatás, mert amit kettesben kialakítunk, azt az apás napok teljesen felborítják, de én sem szedem őket szét szívesen.
Kíváncsi vagyok, sikerül-e valamit kialakítani márciusig, és el tudunk-e menni kicsit wellnesselni kettesben.
Rákapott egy kis huncut hunyorításra, nagyon cuki! Meg a nagyok is, ahogy ránéznek és közlik: cuki vagy - és ennek együtt örülnek.
Nagyon elindult a beszédfejlődése is, bár ezt még jószerivel csak ő érti:-) de nagyon igyekszik, hogy gesztusokkal, vagy azonos hangsorral, hanglejtéssel egyértelművé tegye, mit is akar. Igen, akar, nem szeretne, mert ha a dolgok nem a kedve szerint történnek, jön a kis magát hanyatt dobós hisztije, éktelen üvöltéssel, amin sajnos gyakran röhögök, mert nagyon látványosan drámakirálynős a póz.
Az alvással nem vagyunk előrébb, továbbra is kevés a napi egy, de kétszer már nem akar-tud aludni, így viszont esténként gyakran küzdünk a túlpörgéssel.
Látványosan imádja az apját, nyilván, mert ritkán van itthon. Ha nem jön haza hét közben, akkor a pénteki érkezéskor tíz percet is csüng rajta, és megy utána, mint egy kiskutya. És ezért is nehéz az esti altatás, mert amit kettesben kialakítunk, azt az apás napok teljesen felborítják, de én sem szedem őket szét szívesen.
Kíváncsi vagyok, sikerül-e valamit kialakítani márciusig, és el tudunk-e menni kicsit wellnesselni kettesben.
2017. október 31., kedd
Egy éves
Egy éves lett a kis hercegnőnk, és annyira elfoglal, hogy még a szülinapja óta nem volt alkalmam ide írni.
Először is cuki. Integet, vigyorog, hangosan dumál, leszidja a világot a saját nyelvén, de a nénik és a család elolvad tőle :-) ahogy az elvárt.
Ha valami nincs az ínyére, drámai pózban,. derékból hátrahajolva, krokodilkönnyeket kierőszakolva szenved. A katasztrófa általában egy gyors cicizéssel, vagy karbavétellel orvosolható, de sajnos gyakran kinevetjük, mert hihetetlen alakítást nyújt.
Imád pancsolni, jól bírja, ha leöntögetem a fejét vízzel, kíváncsi vagyok, ez meddig marad így. Még a hajszárítót is elviseli, bár nem hosszú távon.
Kedvenc háztartási gépe a szárító: lelkesen figyeli, ahogy forognak benne a ruhák, és nagy szakértelemmel pakol ki belőle, általában gyorsabban, mint ahogy én hajtogatni tudnám őket, de hagyom, mert nagyon megfontoltan csinálja.
Botrányosan alszik, mostanában egy hétből ha két este sikerül visszacsempésznem az ágyába, mér jónak számít. Az is, ha csak egyszer ébred éjjel, mert akár egész estés-éjjeles műsort le tud nyomni, ami eléggé kimerítő. Az esték azért is macerásak, mert bár a délutáni alvást a kis matraccal megoldottuk, és zömmel működik is, este nem hajlandó ott elaludni, csak a nagy ágyban, ahol szerinte még legalább egy-két órás bulit kell csapni elalvás előtt, ami csak cicin történhet.
És a cici..hát igen, még mindig ez a fő táplálék- Ebédre már hajlandó értelmezhető mennyiséget enni, de reggelire csak a tojás és a virsli tudja valamennyire kizökkenteni, egyébként nem nagyon eszik. Tejitallal próbálkozom, egyelőre semmi sikerrel. Különböző eszközökből próbálom itatni, de nem tetszik neki. A gyümölcsöt lassan a lidlis gyümölcspürével pótoljuk, mert abból viszont nem hajlandó darabosat enni. A pürét meg kanállal szintén nem, marad ez a tasakos verzió.
Szeret kint lenni, bár egyelőre még csak a babakocsiban sétálunk ( egyszer sétálta végig a Duna-partot, a babakocsiba kapaszkodva, de ez még nem jellemző), közben nagy lelkesedéssel falja a kukoricapufit/kiflicsücsköt/pogácsát.
Most már egyedül feláll, kapaszkodás nélkül, és megtesz néhány lépést, de ha komolyabb távokra készül, akkor a mászást választja, úgy viszont száguld,csak azt kell figyelni, hol csattognak a tenyerei:-)
Folyton dumál a saját kis nyelvét, a kutya ( vav-vav )és a nem az alapszavak, a ham jelenthet étel és italt is. Apja számolni tanítja, a kettő meg a négy már elég jól felismerhető, főleg,. hogy mutatja a kis husi ujjaival.
Körülrajongott kishercegnő, imádjuk!
Először is cuki. Integet, vigyorog, hangosan dumál, leszidja a világot a saját nyelvén, de a nénik és a család elolvad tőle :-) ahogy az elvárt.
Ha valami nincs az ínyére, drámai pózban,. derékból hátrahajolva, krokodilkönnyeket kierőszakolva szenved. A katasztrófa általában egy gyors cicizéssel, vagy karbavétellel orvosolható, de sajnos gyakran kinevetjük, mert hihetetlen alakítást nyújt.
Imád pancsolni, jól bírja, ha leöntögetem a fejét vízzel, kíváncsi vagyok, ez meddig marad így. Még a hajszárítót is elviseli, bár nem hosszú távon.
Kedvenc háztartási gépe a szárító: lelkesen figyeli, ahogy forognak benne a ruhák, és nagy szakértelemmel pakol ki belőle, általában gyorsabban, mint ahogy én hajtogatni tudnám őket, de hagyom, mert nagyon megfontoltan csinálja.
Botrányosan alszik, mostanában egy hétből ha két este sikerül visszacsempésznem az ágyába, mér jónak számít. Az is, ha csak egyszer ébred éjjel, mert akár egész estés-éjjeles műsort le tud nyomni, ami eléggé kimerítő. Az esték azért is macerásak, mert bár a délutáni alvást a kis matraccal megoldottuk, és zömmel működik is, este nem hajlandó ott elaludni, csak a nagy ágyban, ahol szerinte még legalább egy-két órás bulit kell csapni elalvás előtt, ami csak cicin történhet.
És a cici..hát igen, még mindig ez a fő táplálék- Ebédre már hajlandó értelmezhető mennyiséget enni, de reggelire csak a tojás és a virsli tudja valamennyire kizökkenteni, egyébként nem nagyon eszik. Tejitallal próbálkozom, egyelőre semmi sikerrel. Különböző eszközökből próbálom itatni, de nem tetszik neki. A gyümölcsöt lassan a lidlis gyümölcspürével pótoljuk, mert abból viszont nem hajlandó darabosat enni. A pürét meg kanállal szintén nem, marad ez a tasakos verzió.
Szeret kint lenni, bár egyelőre még csak a babakocsiban sétálunk ( egyszer sétálta végig a Duna-partot, a babakocsiba kapaszkodva, de ez még nem jellemző), közben nagy lelkesedéssel falja a kukoricapufit/kiflicsücsköt/pogácsát.
Most már egyedül feláll, kapaszkodás nélkül, és megtesz néhány lépést, de ha komolyabb távokra készül, akkor a mászást választja, úgy viszont száguld,csak azt kell figyelni, hol csattognak a tenyerei:-)
Folyton dumál a saját kis nyelvét, a kutya ( vav-vav )és a nem az alapszavak, a ham jelenthet étel és italt is. Apja számolni tanítja, a kettő meg a négy már elég jól felismerhető, főleg,. hogy mutatja a kis husi ujjaival.
Körülrajongott kishercegnő, imádjuk!
2017. szeptember 28., csütörtök
És gyors helyzetjelentés
Már hat foga van, ha kedve van, eszik is vele. Áll, egyedül! Megacuki, ahogy rugózik, kezében egy random valamivel.
Édesen csacsog, általunk csak bugylibicskának nevezett szavakat hajtogatva. Apropó,. szavak, megvan az első: NEM! néha olyan hangsúllyal, ahogy én modom neki, hátizé... minden más appa ( lámpa, a nap, néha még az apja is ), a kaja amm, ha pedig rámcsatlakozna, hehe-hehézik, csak hogy tudjam, mit is szeretnék. Szeret hintázni, és szívesen van el más gyerekekkel, de ez nyilván csak egymás melletti játék. 11 hónapos.
Édesen csacsog, általunk csak bugylibicskának nevezett szavakat hajtogatva. Apropó,. szavak, megvan az első: NEM! néha olyan hangsúllyal, ahogy én modom neki, hátizé... minden más appa ( lámpa, a nap, néha még az apja is ), a kaja amm, ha pedig rámcsatlakozna, hehe-hehézik, csak hogy tudjam, mit is szeretnék. Szeret hintázni, és szívesen van el más gyerekekkel, de ez nyilván csak egymás melletti játék. 11 hónapos.
Na, laírom a nyaralást, mert bennem marad, a gyerek meg felébred a két hónap óta leghosszabb alvásából ( vagy hogy kell ezt írni, nincs a magyarban erre megfelelő igeidő:-))
Szóval sokkal jobban sikerült, mint vártuk, legalábbis a baba-gyerekek-élmények szempontjából. Az olasz szállást inkább nem minősítem, ötünkre volt két takaró, meg ugyanannyi párna, úgy kellett a tulajra rápirítanom a foglalós oldalon kereszül, hogy orvosolja valamennyire a helyzetet.
A mini tök jól viselte a 12 órás odautat, szerencsére éjjel utaztunk, így a zömét átaludta. Mire igazán nyűgösköni keztdett volna, épp megérkeztünk, és az földöntúli boldogsággal töltötte el, hogy nem kell beszíjazva ülnie végre!
Már az első nap megismertettük a tengerrel, igazi kis vizicsibe, imádta végig! csapkodott meg rudgosott, a kölcsönkapott fürdős kendőnek nagy hasznát vettük. Meg rögtön éttermezéssel indítottunk, szépen beleevett mindenki kajájába ( éljen a blw)
A bevásárolt babakajákat viszon fölöslegesen vittük, ahogy az utazóágyat is, mert három éjszakát aludt benne egyáltalán, de inkább köztünk durmolt, szóval nekünk még kellett volna egy hét itthon, amikor TÉNYLEG kipihenjük magunkat.
Második nap olajpréselőbe mentünk, az elején nyűgösködött egy kicsit, de szopival megnyugodott - ez ment a nyaralás végéig - viszont a felkínált sajtból és mindenféle kencékből lelkesen falatozott. Odafelé menet gyönyörű tájakon mentünk keresztül, úgyhogy később vissza is mentünk fotózni, mert ilyen hihetetlen színűnek nem láttuk még a tengert. Az olajprés-üzem egy külön bejegyzést érne meg, maradjunk annyiban, hogy vettünk is olajat, és fogunk is rendelni még ( mert szállít a fickó magyarországra, hihetetlen!)
Kiderült, hogy a nagyoknak már sok az egész napos fetrengés a tengerparton ( apjuk teljesen le lett szavazva ), így nagyon jó, hogy teleszórtuk programmal az utazást. Egy nap pihi után ( és az eddigi legjobb kávén után, basszus, hihetetlen, hogy egy strandon iszom a legjobb kávét ever, mindezt egy (1!) euróért!) Livornóba mentünk hajókázni, természetesen ott is bealudt szopi közben, de mivel kendőben volt, így nem zavart különösebben senkit ( vagy udvariasan nem szóltak ). Ettünk akkora fagyit, mint a gyerek feje - két íz, hahaha - de megérdemeltük.
Szerdán Pisaba mentünk, és rájöttünk, hogy nem is lehetett volna jobban időzíteni: Így. hogy kényszerűségből az első csoportban már fel kellett mennünk, legalább láttuk a ateret a maga valójában, nem csak turistákkal tömve. Természetesen a csepp itt sem tartotta be a tervezett menetrendet, így a nagyok mentek fel előbb, míg ő szopizott, és elaludt a dóm tövében, utána pedig én a kisebbikkel - szédítő élmény volt.
Rengeteget röhögtünk a pózoló turistákon, végül csak rólam készült el az obligát "tartom a tornyot" fotó mert gyakorlatilag NEM FÉRTÜNK ODA! Mivel a dóm később nyitott, addig reggeliztünk, négyen 10 euróból capuccinót meg croissant, nagyon megérte.Mindezt a térről nyíló egyik utcácskában, szóval még a turistamágnes helyeken is lehet normálisan kajálni.
A következő két nap már csak a pihenésé, fotózásé volt, mert szombaton amilyen gyorsan csak lehetett, el akartunk jutni Salzburgba - nos, ez a kis tervünk nem jött be, mert ami torlódást ki lehetett fogni, azt mind sikerült. Így is gyönyörű volt, mert az Alpok déli oldalán jöttünk végig, szóval legalább nézni volt mit.
Az osztrák szállásunk osztrák szállás volt:-) pihe-puha vetett ággyal, egy kisebb hadsereg ellátásához elegendő edénnyel és persze tehénkakiszaggal, hiszen a tehenészet közvetlen szomszédságában kaptunk szállást. Az első este megküzdöttünk kismillió szúnyoggal, mer összeállítottunk egy - mint később kiderült - igen hajtós útitervet.
Vasárnapra csak Berchtesgardent terveztük, gondolván, hogy biztos nem lesznek sokan ( tévedés1), és mert majd gyorsan bejárjuk, így tudunk pihenni az este várható vacsora előtt (tébedés 2). Tehát tömeg volt ( alig találtunk parkolót), bár németesen jól szervezett, a buszjegyünkön az is rajta volt, hogy melyik buszra száljunk, így nem voltak tumultuózus jelenetek. A buszból sem volt semmi a kilátás, de miután felértünk lifttel magába a Sasfészekbe, nem győztünk fotózni. Az egész tripre tervezet két órából csak ott töltöttünk el kettőt, amiből nyilvánvaló, hogy alulbecsültük a látnivalókat.
A nagy mászkálás közben persze magyarokkal is összefutottunk, végülis miért ne ( ja, az olasz programokat is egy magyar nőci szervezte, szóval ott is kijutott, de abszolút megérte ), Felajánlották, hogy parkolunk az építkezésük helyszínén másnap Salzburgban, ha nem akarunk fizetni, de végül nem éltünk vele, mindenesetre jólesett.
Este a férj kollégáival mentün vacsorázni egy világvági fogadóba, ami TÖMVE VOLT, holott nem vezetett oda jelzett út!! Mindenesetre finomat ettünk, a lány ott is meghódított mindenkit, a fiúk meg kipróbálhatták magukat idegen nyelven.
Másnal bejártuk Salzbuirgot, kora reggel a várban kezdünk ( nem babakocsi-barát, de látávnyos ), utána bejártuk a belvárost - Fürst kávéház Mozart csokival, Dóm, Mirabell palota kertje - nagyon szép - az eső ellenére. Utána még kimentünk a Hellbrunn kastélyba, és ha eddig nem voltunk vizesek, hát majd ott:-) de oldotta a feszültséget rendesen.
Este újabb vacsorázós program várt, szintén helyiekkel, Az Augustiner sörözőbe mentünk, ami hatalmas, és valami szülinap, vagy egyéb esemény lehetett, mert hétköznap is zenekar volt, ami, mint megtudtuk, nem jellemző. Megint a gyerekek vitték a prímet, a
kicsi azért, mert cuki volt, és barátkozott mindenkivel annak ellenére, hogy egy kukkot nem értett abból, amit mondtak neki, de levette a hangsúlyból, hogy imádják, a nagyok meg azért,mert felszabadultak voltak.. A legnagyobb sörözött, és a kisebb is bevállalta a helyi radlert, ami fél liter sör és ugyanannyi üdítő:-).
Hogy ne maradjunk élmény nélkül az utolsó napra, ármnetünk még Burghausenbe is, ami Európa leghosszabb vára. Az utolsó csücsökben felfedeztük az interaktív kiállítást, ami újabb két órával dobta meg a hazautunkat:-) de nagyon megérte. Végül este kilenc körül értünk haza, kimerülten, de tele élményekkel.
Viszont az utazás nagyon visszavezetette a pici alvókáját, és az evészetet is, mert főleg anyatejen élt. A kocsiban, ráhajolva szoptatós technikát is kellett azóta párszor gyakorolni, aminek nem örülök, bár megmentette az idegeinket a totális lerongyolódástól.
Szóval sokkal jobban sikerült, mint vártuk, legalábbis a baba-gyerekek-élmények szempontjából. Az olasz szállást inkább nem minősítem, ötünkre volt két takaró, meg ugyanannyi párna, úgy kellett a tulajra rápirítanom a foglalós oldalon kereszül, hogy orvosolja valamennyire a helyzetet.
A mini tök jól viselte a 12 órás odautat, szerencsére éjjel utaztunk, így a zömét átaludta. Mire igazán nyűgösköni keztdett volna, épp megérkeztünk, és az földöntúli boldogsággal töltötte el, hogy nem kell beszíjazva ülnie végre!
Már az első nap megismertettük a tengerrel, igazi kis vizicsibe, imádta végig! csapkodott meg rudgosott, a kölcsönkapott fürdős kendőnek nagy hasznát vettük. Meg rögtön éttermezéssel indítottunk, szépen beleevett mindenki kajájába ( éljen a blw)
A bevásárolt babakajákat viszon fölöslegesen vittük, ahogy az utazóágyat is, mert három éjszakát aludt benne egyáltalán, de inkább köztünk durmolt, szóval nekünk még kellett volna egy hét itthon, amikor TÉNYLEG kipihenjük magunkat.
Második nap olajpréselőbe mentünk, az elején nyűgösködött egy kicsit, de szopival megnyugodott - ez ment a nyaralás végéig - viszont a felkínált sajtból és mindenféle kencékből lelkesen falatozott. Odafelé menet gyönyörű tájakon mentünk keresztül, úgyhogy később vissza is mentünk fotózni, mert ilyen hihetetlen színűnek nem láttuk még a tengert. Az olajprés-üzem egy külön bejegyzést érne meg, maradjunk annyiban, hogy vettünk is olajat, és fogunk is rendelni még ( mert szállít a fickó magyarországra, hihetetlen!)
Kiderült, hogy a nagyoknak már sok az egész napos fetrengés a tengerparton ( apjuk teljesen le lett szavazva ), így nagyon jó, hogy teleszórtuk programmal az utazást. Egy nap pihi után ( és az eddigi legjobb kávén után, basszus, hihetetlen, hogy egy strandon iszom a legjobb kávét ever, mindezt egy (1!) euróért!) Livornóba mentünk hajókázni, természetesen ott is bealudt szopi közben, de mivel kendőben volt, így nem zavart különösebben senkit ( vagy udvariasan nem szóltak ). Ettünk akkora fagyit, mint a gyerek feje - két íz, hahaha - de megérdemeltük.
Szerdán Pisaba mentünk, és rájöttünk, hogy nem is lehetett volna jobban időzíteni: Így. hogy kényszerűségből az első csoportban már fel kellett mennünk, legalább láttuk a ateret a maga valójában, nem csak turistákkal tömve. Természetesen a csepp itt sem tartotta be a tervezett menetrendet, így a nagyok mentek fel előbb, míg ő szopizott, és elaludt a dóm tövében, utána pedig én a kisebbikkel - szédítő élmény volt.
Rengeteget röhögtünk a pózoló turistákon, végül csak rólam készült el az obligát "tartom a tornyot" fotó mert gyakorlatilag NEM FÉRTÜNK ODA! Mivel a dóm később nyitott, addig reggeliztünk, négyen 10 euróból capuccinót meg croissant, nagyon megérte.Mindezt a térről nyíló egyik utcácskában, szóval még a turistamágnes helyeken is lehet normálisan kajálni.
A következő két nap már csak a pihenésé, fotózásé volt, mert szombaton amilyen gyorsan csak lehetett, el akartunk jutni Salzburgba - nos, ez a kis tervünk nem jött be, mert ami torlódást ki lehetett fogni, azt mind sikerült. Így is gyönyörű volt, mert az Alpok déli oldalán jöttünk végig, szóval legalább nézni volt mit.
Az osztrák szállásunk osztrák szállás volt:-) pihe-puha vetett ággyal, egy kisebb hadsereg ellátásához elegendő edénnyel és persze tehénkakiszaggal, hiszen a tehenészet közvetlen szomszédságában kaptunk szállást. Az első este megküzdöttünk kismillió szúnyoggal, mer összeállítottunk egy - mint később kiderült - igen hajtós útitervet.
Vasárnapra csak Berchtesgardent terveztük, gondolván, hogy biztos nem lesznek sokan ( tévedés1), és mert majd gyorsan bejárjuk, így tudunk pihenni az este várható vacsora előtt (tébedés 2). Tehát tömeg volt ( alig találtunk parkolót), bár németesen jól szervezett, a buszjegyünkön az is rajta volt, hogy melyik buszra száljunk, így nem voltak tumultuózus jelenetek. A buszból sem volt semmi a kilátás, de miután felértünk lifttel magába a Sasfészekbe, nem győztünk fotózni. Az egész tripre tervezet két órából csak ott töltöttünk el kettőt, amiből nyilvánvaló, hogy alulbecsültük a látnivalókat.
A nagy mászkálás közben persze magyarokkal is összefutottunk, végülis miért ne ( ja, az olasz programokat is egy magyar nőci szervezte, szóval ott is kijutott, de abszolút megérte ), Felajánlották, hogy parkolunk az építkezésük helyszínén másnap Salzburgban, ha nem akarunk fizetni, de végül nem éltünk vele, mindenesetre jólesett.
Este a férj kollégáival mentün vacsorázni egy világvági fogadóba, ami TÖMVE VOLT, holott nem vezetett oda jelzett út!! Mindenesetre finomat ettünk, a lány ott is meghódított mindenkit, a fiúk meg kipróbálhatták magukat idegen nyelven.
Másnal bejártuk Salzbuirgot, kora reggel a várban kezdünk ( nem babakocsi-barát, de látávnyos ), utána bejártuk a belvárost - Fürst kávéház Mozart csokival, Dóm, Mirabell palota kertje - nagyon szép - az eső ellenére. Utána még kimentünk a Hellbrunn kastélyba, és ha eddig nem voltunk vizesek, hát majd ott:-) de oldotta a feszültséget rendesen.
Este újabb vacsorázós program várt, szintén helyiekkel, Az Augustiner sörözőbe mentünk, ami hatalmas, és valami szülinap, vagy egyéb esemény lehetett, mert hétköznap is zenekar volt, ami, mint megtudtuk, nem jellemző. Megint a gyerekek vitték a prímet, a
kicsi azért, mert cuki volt, és barátkozott mindenkivel annak ellenére, hogy egy kukkot nem értett abból, amit mondtak neki, de levette a hangsúlyból, hogy imádják, a nagyok meg azért,mert felszabadultak voltak.. A legnagyobb sörözött, és a kisebb is bevállalta a helyi radlert, ami fél liter sör és ugyanannyi üdítő:-).
Hogy ne maradjunk élmény nélkül az utolsó napra, ármnetünk még Burghausenbe is, ami Európa leghosszabb vára. Az utolsó csücsökben felfedeztük az interaktív kiállítást, ami újabb két órával dobta meg a hazautunkat:-) de nagyon megérte. Végül este kilenc körül értünk haza, kimerülten, de tele élményekkel.
Viszont az utazás nagyon visszavezetette a pici alvókáját, és az evészetet is, mert főleg anyatejen élt. A kocsiban, ráhajolva szoptatós technikát is kellett azóta párszor gyakorolni, aminek nem örülök, bár megmentette az idegeinket a totális lerongyolódástól.
2017. augusztus 18., péntek
2017. augusztus 10., csütörtök
Picit lemaradtam a bejegyzésekkel, pedig mindig lenne mit, szélvészgyorsan változik.
Alvás: mintha lenne rendszer, egy rövid-pici délelőtt, egy nagyobb dél körül. Viszont ha elalszik séta közben 10 után, akkor délután vagy nem alszik, vagy csak 3-4 között. a babakocsiban egyébként egyre ritkábban alszik, túl sok érdekesség van odakint:-)
Evészet: lassan, de biztosan haladunk, az ebéd már mérhető mennyiség. Még mindig nagy kedvenc a brokkoli, cukkini, színes zöldségek, de már eszegeti a babafasírtot, sült husit is. Egyértelműen jelzi, ha inni akar, de ebéd utáni ciciről nem mond le. Most újdonság, hogy vacsorát is kér, üveges grízt adtam neki, de egyelőre csak egyharmad üvegnyit evett meg egyszerre, viszont szépen, kanállal ( én rárakom, megragadja, lenyalogatja).
Mozgás: Még mindig az áll. lépeget, villámtempóban mászik verziónál tartunk, bár néha, ha elfelejtkezik magáról, megáll két lábon, de ez nem jellemző.Összeütögeti a játékokat, tapsol, táncol - azaz rugózik a zenére, nagyon cuki! Komoly arccal vizsgálgatja a játékit és a különböző tárgyakat. Mivel alig megy a tévé, azt mindig megbűvölve nézi egy pár percig.
Puszit ad újra, összehúzza az arcát és cuppant, ő is élvezi, hogy hangot ad ki. Még mindig imádja a visszhangos tereket, a lépcsőházban, fürdőszobában hangosan sikongat. Hosszabb idő után újra tudom neki adni a D vitamint, mert fürdés után hagyja becsöppenteni a szájába.
Ha telefonálok, figyeli a kiszűrődő hangot, apját ki szojtam hangosítani, akkor kurjongat neki, de nem érinti érzékenyen, hogy utána nem jelenik meg.
Alapvetően továbbra is barátságos, de már nem lehet akárkinek odaadni, úgy látom, itt a szepa ideje. Ez anyósomat kicsit érzékenyen érintette, de ő nem jön...
Anyu kutyájával tök jól elvan, a nagy hőségben többször voltunk nála fürdeni, és nem félt tőle. A füvön is jól elmászkált, felfedezett, úgy kellett visszaterelni a takaróra és a kismedencébe:-)
Alvás: mintha lenne rendszer, egy rövid-pici délelőtt, egy nagyobb dél körül. Viszont ha elalszik séta közben 10 után, akkor délután vagy nem alszik, vagy csak 3-4 között. a babakocsiban egyébként egyre ritkábban alszik, túl sok érdekesség van odakint:-)
Evészet: lassan, de biztosan haladunk, az ebéd már mérhető mennyiség. Még mindig nagy kedvenc a brokkoli, cukkini, színes zöldségek, de már eszegeti a babafasírtot, sült husit is. Egyértelműen jelzi, ha inni akar, de ebéd utáni ciciről nem mond le. Most újdonság, hogy vacsorát is kér, üveges grízt adtam neki, de egyelőre csak egyharmad üvegnyit evett meg egyszerre, viszont szépen, kanállal ( én rárakom, megragadja, lenyalogatja).
Mozgás: Még mindig az áll. lépeget, villámtempóban mászik verziónál tartunk, bár néha, ha elfelejtkezik magáról, megáll két lábon, de ez nem jellemző.Összeütögeti a játékokat, tapsol, táncol - azaz rugózik a zenére, nagyon cuki! Komoly arccal vizsgálgatja a játékit és a különböző tárgyakat. Mivel alig megy a tévé, azt mindig megbűvölve nézi egy pár percig.
Puszit ad újra, összehúzza az arcát és cuppant, ő is élvezi, hogy hangot ad ki. Még mindig imádja a visszhangos tereket, a lépcsőházban, fürdőszobában hangosan sikongat. Hosszabb idő után újra tudom neki adni a D vitamint, mert fürdés után hagyja becsöppenteni a szájába.
Ha telefonálok, figyeli a kiszűrődő hangot, apját ki szojtam hangosítani, akkor kurjongat neki, de nem érinti érzékenyen, hogy utána nem jelenik meg.
Alapvetően továbbra is barátságos, de már nem lehet akárkinek odaadni, úgy látom, itt a szepa ideje. Ez anyósomat kicsit érzékenyen érintette, de ő nem jön...
Anyu kutyájával tök jól elvan, a nagy hőségben többször voltunk nála fürdeni, és nem félt tőle. A füvön is jól elmászkált, felfedezett, úgy kellett visszaterelni a takaróra és a kismedencébe:-)
2017. július 19., szerda
9
hónapos lesz holnap, egyre inkább kinő a babakorból ( ezt az első évet 0-24-ben kéne videózni, mert a negyede nem marad meg, annyira gyorsan változik, fejlődik ).
Imádja a zenét, rugózik rá, remélem, ő is örökölte valamelyest az én muzikalitásomat, mert egyébként tiszta apja, kinek semmi ritmusérzéke nincs sajnos. Ha mondjuk neki, hogy tánci-tánci, arra is reagál, és közben vigyorog. A "nem"-et us érti, csak nem mindig reagál rá, max egy huncut mosollyal reagál rá. A fürdés nagy kedvenc lett, szeret ejtőzni a kiskádban, szórakozik a bevitt játékokkal, vannak kis rituáléi is már ( leül, kezébe fogja a játékokat, és lecsúszik, hogy a feje is a vízben legyen, így ütögeti össze a játékokat, vagy rágogatja őket. Utána hasrafordulás, álldogálás a kád szélébe kapaszkodva. Ha kiveszem, rázza lábait, hogy lecsöpögjön a víz ). Iszonyat gyorsan halad négykézláb, az elindulás irányából már lassan tudni lehet, merre készül ( fiúk szobái, fürdőszoba, mint tiltott terület, a frissen felfedezett konyha). A tükörben is felfedezte a babát, nagy, nyálas puszikat ad neki:-), a frissen tisztított tükrön ez külön jó móka.
Megejtettük a próba-nyaralást, Szegedre mentünk a fiúk versenyére. Nagyon jól bírta, volt valami a levegőben, és az eddigi borzalmas alvásai helyett napi két-három órákat aludt a legnagyobb zajban, és még éjszaka is, pedig csak utazóágy volt berakva a szobába ( egyébként a szálloda teljesen felkészült volt, majd még méltatnom kell őket a megfelelő helyeken ). Viszont rászokott a kendőre, és a kilenc kilóját cipelgetni nem mindig egyszerű. Remélem, a "nagy" nyaraláson más is vállal belőle, mert az én hátam és derekam a vége felé nem nagyon díjazta.
Minden este kimentünk, ha másért nem, vacsorázni a városba, így volt sörfesztiválon és étteremben is, ez utóbbit annyira nem díjazta, hiába kapott etetőszéket és kaját is, kissé zajosan viselkedett, elűzve a körülöttünk ülők egy részét.
Napközben zömmel a versenyen voltunk, ott viszont bedobta a cuki énjét, játszott a kislányokkal ( mármint a versenyzőkkel, dehát a fiúkkal egyidősek, nekem kislányok), a nagylányokkal, sikongatott a kutyákra - valamiért nagyon bírja őket - és úgy általában nem lehetett rá panasz.
Nyilván dupla cuccal készültem, nem kellett a fele se, szerencsére a gyógyszerekre sem volt szükség. A hazaút már kalandosabb volt, mert a fiúk is jöttek velünk ( felkészülés a nagy túrára, biztos vagyok benne, hogy addig nem jön meg az új céges kocsi), plusz már a délutáni nyűgösség is bekavart. Így megejtettük az első bekötve-a-kocsiban szopit is, mondjuk ezt kihagytam volta az életemből.
Ha már szopi, a hozzátáplálás továbbra is csak részleges, egy marék kajának kb a fele landol benne, de minden nap eszik valamit. A joghurt hol jó, hol nem, ahogy a sajt és a gyümölcsök is változó reakciókat váltanak ki belőle, ezlrt a reggelijével és az uzsonnával gondban vagyok.
Mióta hazajöttünk, óvatos bizakodásra ad okot az éjszakai és nappali alvása, mert kb kétnaponta sikerül napközben is egy másfél-két órás szundit tolni (mondjuk a pontos idejével nem kalkulálhatok), és éjszaka is aludt már hat (!!!) órát egyben, aminek nagyon örültem, mert egyrész ez a négy nap engem nagyon kifacsart, másrészt az előtte lévő időszak nem-alvása teljesen felfordított, alig bírok felkelni, hogy edzésre menjek.
Ja, és a nyaralásra vezzem egy "új" babakocsit, mert a mostani túra egyértelművé tette, hogy bármennyire is szétszedhető a babakocsink, akkora batár, hogy egy nagy bőröndnyi helyet elfoglal, így engedhettem a háromkerekű kocsi iránti vágyamnak:-)
Imádja a zenét, rugózik rá, remélem, ő is örökölte valamelyest az én muzikalitásomat, mert egyébként tiszta apja, kinek semmi ritmusérzéke nincs sajnos. Ha mondjuk neki, hogy tánci-tánci, arra is reagál, és közben vigyorog. A "nem"-et us érti, csak nem mindig reagál rá, max egy huncut mosollyal reagál rá. A fürdés nagy kedvenc lett, szeret ejtőzni a kiskádban, szórakozik a bevitt játékokkal, vannak kis rituáléi is már ( leül, kezébe fogja a játékokat, és lecsúszik, hogy a feje is a vízben legyen, így ütögeti össze a játékokat, vagy rágogatja őket. Utána hasrafordulás, álldogálás a kád szélébe kapaszkodva. Ha kiveszem, rázza lábait, hogy lecsöpögjön a víz ). Iszonyat gyorsan halad négykézláb, az elindulás irányából már lassan tudni lehet, merre készül ( fiúk szobái, fürdőszoba, mint tiltott terület, a frissen felfedezett konyha). A tükörben is felfedezte a babát, nagy, nyálas puszikat ad neki:-), a frissen tisztított tükrön ez külön jó móka.
Megejtettük a próba-nyaralást, Szegedre mentünk a fiúk versenyére. Nagyon jól bírta, volt valami a levegőben, és az eddigi borzalmas alvásai helyett napi két-három órákat aludt a legnagyobb zajban, és még éjszaka is, pedig csak utazóágy volt berakva a szobába ( egyébként a szálloda teljesen felkészült volt, majd még méltatnom kell őket a megfelelő helyeken ). Viszont rászokott a kendőre, és a kilenc kilóját cipelgetni nem mindig egyszerű. Remélem, a "nagy" nyaraláson más is vállal belőle, mert az én hátam és derekam a vége felé nem nagyon díjazta.
Minden este kimentünk, ha másért nem, vacsorázni a városba, így volt sörfesztiválon és étteremben is, ez utóbbit annyira nem díjazta, hiába kapott etetőszéket és kaját is, kissé zajosan viselkedett, elűzve a körülöttünk ülők egy részét.
Napközben zömmel a versenyen voltunk, ott viszont bedobta a cuki énjét, játszott a kislányokkal ( mármint a versenyzőkkel, dehát a fiúkkal egyidősek, nekem kislányok), a nagylányokkal, sikongatott a kutyákra - valamiért nagyon bírja őket - és úgy általában nem lehetett rá panasz.
Nyilván dupla cuccal készültem, nem kellett a fele se, szerencsére a gyógyszerekre sem volt szükség. A hazaút már kalandosabb volt, mert a fiúk is jöttek velünk ( felkészülés a nagy túrára, biztos vagyok benne, hogy addig nem jön meg az új céges kocsi), plusz már a délutáni nyűgösség is bekavart. Így megejtettük az első bekötve-a-kocsiban szopit is, mondjuk ezt kihagytam volta az életemből.
Ha már szopi, a hozzátáplálás továbbra is csak részleges, egy marék kajának kb a fele landol benne, de minden nap eszik valamit. A joghurt hol jó, hol nem, ahogy a sajt és a gyümölcsök is változó reakciókat váltanak ki belőle, ezlrt a reggelijével és az uzsonnával gondban vagyok.
Mióta hazajöttünk, óvatos bizakodásra ad okot az éjszakai és nappali alvása, mert kb kétnaponta sikerül napközben is egy másfél-két órás szundit tolni (mondjuk a pontos idejével nem kalkulálhatok), és éjszaka is aludt már hat (!!!) órát egyben, aminek nagyon örültem, mert egyrész ez a négy nap engem nagyon kifacsart, másrészt az előtte lévő időszak nem-alvása teljesen felfordított, alig bírok felkelni, hogy edzésre menjek.
Ja, és a nyaralásra vezzem egy "új" babakocsit, mert a mostani túra egyértelművé tette, hogy bármennyire is szétszedhető a babakocsink, akkora batár, hogy egy nagy bőröndnyi helyet elfoglal, így engedhettem a háromkerekű kocsi iránti vágyamnak:-)
2017. július 12., szerda
Gyorsan, gyorsan
muszáj , mert elfelejtem. Nekiállt dumálni, sikongat, néha olyan hangokat ad ki, mint egy felpörgő motor:-), imádja a visszhangos helyeket, mert akkor az ő pici hangja is zeng.
Belesodródtunk a szeparációs szorongásba, ha nem lát/ elmozdulok a helyemről, éktelen visításba tud kezdeni, mindegy, ki van vele ott, az apját is beleértve. Ő szegény eléggé el is van kenődve emiatt, pedig ha épp nincs rajta a hoppáré, tök jól elvannak.
Ha hívom, már jön utánam, turbós kisautó módjára, nagyon cuki. Egyre hosszabb a haja, már viszket a tenyerem, hogy valami csatot, gumit tehessek bele. Ez mondjuk nem csak az én vágyam, de a múltkor már apja is kimondta ,hogy egyértelműen látszik, hogy kellett nekem ez a kislány.
Nem mintha a fiúat nem imádnám, már szinte felnőttek, olyan szövegük van, hogy néha csak magamban röhögök, hátha valami tekintélyem még maradt. És pont azon gondolkodtam a minap, hogy ugyan anyagiakkal nem kényeztet a szerencse ( aka nem nyerünk soha a lottón ), de a három gyerekkel meg vagyunk áldva, de tényleg. Okosak, szépek, egészségesek, a nagyok is csak közepesen lázadók, ha elég szőrmentén bánunk velük:-), szóval igazán nem panaszkodhatok. Csak mindig többet szesetnék nekik adni, anyagilag is, mert tudom, milyen nehéz önűlló életet kezdeni, és szeretném/szeretnénk ezt nekik megkönnyíteni.
Most megyek csomagolni, mert holnaptól OB, és még a barátnőmmel is találkozom egy gyorsat ( az is megérne egy külön misét, hogy ő, aki Luxiban lakik, már többször, és hosszabban látta a lányt, mint az, aki itt él a városban..)
Belesodródtunk a szeparációs szorongásba, ha nem lát/ elmozdulok a helyemről, éktelen visításba tud kezdeni, mindegy, ki van vele ott, az apját is beleértve. Ő szegény eléggé el is van kenődve emiatt, pedig ha épp nincs rajta a hoppáré, tök jól elvannak.
Ha hívom, már jön utánam, turbós kisautó módjára, nagyon cuki. Egyre hosszabb a haja, már viszket a tenyerem, hogy valami csatot, gumit tehessek bele. Ez mondjuk nem csak az én vágyam, de a múltkor már apja is kimondta ,hogy egyértelműen látszik, hogy kellett nekem ez a kislány.
Nem mintha a fiúat nem imádnám, már szinte felnőttek, olyan szövegük van, hogy néha csak magamban röhögök, hátha valami tekintélyem még maradt. És pont azon gondolkodtam a minap, hogy ugyan anyagiakkal nem kényeztet a szerencse ( aka nem nyerünk soha a lottón ), de a három gyerekkel meg vagyunk áldva, de tényleg. Okosak, szépek, egészségesek, a nagyok is csak közepesen lázadók, ha elég szőrmentén bánunk velük:-), szóval igazán nem panaszkodhatok. Csak mindig többet szesetnék nekik adni, anyagilag is, mert tudom, milyen nehéz önűlló életet kezdeni, és szeretném/szeretnénk ezt nekik megkönnyíteni.
Most megyek csomagolni, mert holnaptól OB, és még a barátnőmmel is találkozom egy gyorsat ( az is megérne egy külön misét, hogy ő, aki Luxiban lakik, már többször, és hosszabban látta a lányt, mint az, aki itt él a városban..)
2017. június 30., péntek
Nyilván
Ha már elvileg három jó erőben lévő pasival van megáldva az ember, akkor a nagybevásárláskor derül ki, hogy eggyel gyakorlatilag nem élek együtt - amit nyom, az a hétvégi apukaság klasszik, még ha ezzel keresi nagy lét, meg minden, de attól még mindent én oldok meg, szóval... - , a másik kettő meg versenysportol, tehát szintén nincsen itthon, amikor fel kéne cipelni mindazt, amit a hét végén maradéktalaul el fognak tüntetni. Mit csinál ilyenkor az egszeri asszony? Először is felcipeli a romlandót ( 6 kg ) meg a hisztis, kialvatlan aprólékot ( 9 kg ), fejhangú visítás közben pakol, majd szoptat és altat. Ezután NEM rogy le a kanapéra, hogy ki bírjon nézni a fejéből egy pár percre, hanem újra kézbe veszi a kocsikulcsot, és még kétszer megmássza a három emeletet, először csak a 10-10 kilós üdítős-egyebes szatyrokkal, majr a karton vízzel és a rettenetesen esetlen - de legalább üre - hordozóval felszerelkezve.
Most már csak reménykedek, hogy alszik még egy órát, mert az összes kezem elzsibbadt, a derekamról nem is szólva.
Most már csak reménykedek, hogy alszik még egy órát, mert az összes kezem elzsibbadt, a derekamról nem is szólva.
2017. június 19., hétfő
2017. június 14., szerda
Szundi
Teljesen átalakult a csepp alvása. Esténként a hétórás fürdést követően legkésőbb nyolckor be kell vele vonulnom, mert dörzsöli a szemét, nyekereg, feldől. Innentől egy-másfél óra kb,mígy játék-szopi-játék-szopi-szopi menettel elaltatja magát. És igazából már nem is cumizik rajtam, mert a vége felé elfordul-visszafordul-elfordul és egyszer csak nem fordul vissza, hanem elalszik. Ezután akár 5-6 órát is durmol ( mondjuk ma pont csak hármat,de ez ugye a bennem zajló változás miatt is lehet ), utána két-három óránként ébred. Reggeli után alszik eg rövidet, majd néha el-elpilled, de ha berakom az ágyba, kb öt percen belül ébred. Dél körül alszik egy nagyobbat ( most is ), utána már csak max fél órát, séta közben. Kíváncsi vagyok, meddig marad ez így, és a sorozatos hét végi versenyek kibillentik-e a rendszerből.
Nem babás vol.x
Megjött,bakker, pedig ilyen intenzitású szoptatás mellett jóval későbbre vártam. Így persze nem volt otthon semmi kegyszer, csak a szülés utáni óriásbetét ( a gondolatát is utálom ), de este 8 lévén nem volt más választásom.Másnap reggel hatkor rohantam le a boltba, tamponért, hogy realizálhassam, hogy még EZ IS SOK, hogy itt nem lesz szex, az tuti. És ez nagyon gáz, rosszabb, mint tinikoromban. Nem gondolom, hogy annyira öreg lennék, hogy az élet ezen oldalát el kellene engednem, szóval ki kell találni valami megoldást. Mindemellé vérpatak, legalább kétszer annyi, mint az elmúlt öt év átlaga. És persze a kis előrejelző app szerint a nyaralás kellős közepére várható az aktuális kör, hát hurrá.
2017. június 9., péntek
Nem babás
Szörnyű arra rádöbbenni, hogy bár nagyon cuki, mikor a parton sétálgató öreg párokra nézve azt mondja az ember, hogy ő is ezt szeretnévelem, bennem az merül fel, hogy én is ezt szeretném? Biztos, hogy mindketten hasonló vágyakat kergetünk? Mert én nem vagyok ebben annira biztos, és ez megrémít. Nagyon jó apja a gyerekeknek, ezt nem is vonom kétségbe, és sokat változott, mondhatni eltért a belevésett programtól, de az, amit én szeretnék, a gondoskodó, a terhet a vállalmról levevő, puha burokba bújtató kép sajna nincs meg. És ahogy telik az idő, ez egyre inkább hiányzik. ahogy a szex is, de úgy NEM KELL, hogy tíz perc alatt rendezzük le, ó, te szegény nem volt jó, hát majd legközelebb. Ami hetek, hónapok múlva esedékes, tehát még szarabb, na nem.
Babás
Most már lépeget a bútorok mellett, a legnagybb gondja, hogy nehezen ül le, de ha elfárad, akkor kéne. Íg visít a segítségért, de ha leültetem, akkor az a probléma :-) Darabos kajálásban elég jó, kifli, kenyér, paradicsomos brokkoli tésztával, krumpli...Megpróbálom lassan korábban fektetni, mert a megszokott 9-fél tizes verzióval plusz egy óra visítást nyerünk, ami így kialvatlanul rosszul tűrök. Persze a korábbi fekvéssel megnyerem az éjféli első ébredést is...
Emellett persze cukipók, nagykádban fürdik, vigyorog mindenkire, mindent felfedez, amit hagyok neki:-)
Emellett persze cukipók, nagykádban fürdik, vigyorog mindenkire, mindent felfedez, amit hagyok neki:-)
2017. május 31., szerda
Kutyafuttában
Ma nagyon hatékony voltam, edzettem, mamáztam, főztem, vasaltam, letudtam a háznézős telefonokat és még ide is eljutottam:-).
Mini éppen alszik, a napi két és fél óráját megtarthatná, mert ebből egyelőre heti két alkalom jut, meg három ultraszar és négy közepesen rossz éjszaka. Viszont a hétvége igen eredményesen telt: a nagyok egy ezüstéremmel, és egy A-döntőd ötödik hellyel lettel gazdagabbak, a csöpp pedig egy fogacskával, nagyon cuki! Egyébként is az volt, bírta az egész napot a szabadban, meg hogy egy rakat kamasz ajnározza, járt kézről kézre. Menet közben valamikor megtanult mászni is, immáron semmi sincs biztonságban, ha egy picit félrenézek, már csak a távolodó popsiját látom, hangos tenyércsattogások között. A kaja továbbra is random, kiflicsücsök, két falat párolt répa, némi kukoricapufi a menü, a pürék továbbra sem népszerűek.
Imádja hallatni a hangját, a lépcsőházi visszhang különösen tetszik neki, szerintem mindenki tudja,mikor megyünk, jövünk:-)
Mini éppen alszik, a napi két és fél óráját megtarthatná, mert ebből egyelőre heti két alkalom jut, meg három ultraszar és négy közepesen rossz éjszaka. Viszont a hétvége igen eredményesen telt: a nagyok egy ezüstéremmel, és egy A-döntőd ötödik hellyel lettel gazdagabbak, a csöpp pedig egy fogacskával, nagyon cuki! Egyébként is az volt, bírta az egész napot a szabadban, meg hogy egy rakat kamasz ajnározza, járt kézről kézre. Menet közben valamikor megtanult mászni is, immáron semmi sincs biztonságban, ha egy picit félrenézek, már csak a távolodó popsiját látom, hangos tenyércsattogások között. A kaja továbbra is random, kiflicsücsök, két falat párolt répa, némi kukoricapufi a menü, a pürék továbbra sem népszerűek.
Imádja hallatni a hangját, a lépcsőházi visszhang különösen tetszik neki, szerintem mindenki tudja,mikor megyünk, jövünk:-)
2017. május 23., kedd
Felállt!
Hihetetlen,de tegnap felkapaszkodott rajtam, és meg is tartotta megát, majd még kétszer megismételte a mutatványt, szóval nem volt véletlen! persze mászni nem akar, azaz két "lépésnyinél" többet nem tesz meg, mert kúszva gyorsabban halad.
Egy kezére támaszkodva ül, de az önálló üléstől sem válaszja el sok.És rövidesen kint lesz az eslső foga , már látszik a kis fehér csík... A botrányosan alvós napokat a végső kibukás lőtt gyorsan kompenzálja 2x2 órával, de nyilván éjszakára már nem jut ebből. álmos vagyok, nagyon.
Egy kezére támaszkodva ül, de az önálló üléstől sem válaszja el sok.És rövidesen kint lesz az eslső foga , már látszik a kis fehér csík... A botrányosan alvós napokat a végső kibukás lőtt gyorsan kompenzálja 2x2 órával, de nyilván éjszakára már nem jut ebből. álmos vagyok, nagyon.
2017. május 20., szombat
Hét hónapos
Napközben alig alszik, hiszen akkor lemarad valamiről:-) Viszont tegnap annyira kiütötte magát, hogy először aludt el 8-kor, nem is hittük el.. és háromnegyed háromig aludt. Továbbra is rohamosan fejlődik a mozgása, bár mászni még nem mászik, de feltérdel, és néha nagyon szeretne felállni, de nem hagyom. Lassan felül, már csak egy kezén támaszkodik.
Szerencsére a pocakja rendbejönni látszik, úgyhogy megint elkezdtük a pürézést, bár a siker hasonló, mint eddig: két-három kanál bemegy, a többi meg a szemétbe. Remélem, a tej kitart a darabos kezdetéig, mert már lassan nézi, hogy mi mit eszünk, de amíg nem ül eléggé magabiztosan, addig nem kezdeném el.
Nagyn szeretnék vele kendőzni, de csak a karikást, és a mei-tai/csatos típusúakat viseli el, hátra nem tudom kendőben tenni, csak előre.
Elkezdett bababázni, amiből persze apát hall ki az illetékes:-)
Szerencsére a pocakja rendbejönni látszik, úgyhogy megint elkezdtük a pürézést, bár a siker hasonló, mint eddig: két-három kanál bemegy, a többi meg a szemétbe. Remélem, a tej kitart a darabos kezdetéig, mert már lassan nézi, hogy mi mit eszünk, de amíg nem ül eléggé magabiztosan, addig nem kezdeném el.
Nagyn szeretnék vele kendőzni, de csak a karikást, és a mei-tai/csatos típusúakat viseli el, hátra nem tudom kendőben tenni, csak előre.
Elkezdett bababázni, amiből persze apát hall ki az illetékes:-)
2017. május 11., csütörtök
Még mindig napi minimum két szett ruhát fogyaszt, probiotikum, és a ht szinte teljes hanyagolása mellett, lassan vissza kell vinnem dokihoz. Viszont a legutobbi tokától-bokáig történet miatt kipróbáltuk a nagykád+zuhany kombót, és eléggé élvezte, rosszabbra számítottam. Az alvás még mindig hektikus, azt hiszen, egyszerűbb, ha elengedem ezt a dolgot, és örülök, ha van eg óy normálisabb napunk vagy éjszakánk. Mondjuk a súlyomnak nem tesz jót, mert kialvatlanul zabálok össze-vissza, hiába határozom el, hogy mostmáraztán odafigyelek. De legalább vettem tornabérletet és lefoglaltam hat időpontot előre, ez is több a semminél.
2017. május 4., csütörtök
Ehhh
Eyg hétre feladtam a ht-t, mert nem győztem pelenkával és popsikenőccsel. Mindegy, hogy répa,alma, vagy banán,minden kijött belőle ( már az a 3 kanál, amit sikerült beleapplikálni ).
Közben megkapta az agyhártya-oltást, ami az eddigi legrosszabb reakciókat hozta ki, láz, még rosszabb hasmenés és extra nyűgösség formájában, nem volt valami pihentető a hosszú hétvége...
Muszáj lesz sűrítővel keverni a kajáját, de egyelőre semmi hajlandóságot nem mutat az evésre. Hogy hogyan fogom belejuttatni, az külön stratégiát igényel.
A mozgást már nem is említem,igyekszem fotózni-videózni, ahogy körbekommandózza a lakást, ma a konyhában bukkant el a vigyori feje:-)
Elkezdtem edzeni, nem itthon, mert egyértelmű, hogy abba középtávon beleunok. Remélem, ha van külső motiváció - azaz az edző - kitartóbban, és nem utolsósorban helyesebben fogom végezni a gyakorlatokat. nagyon rám fér, ez a két plusz ruhaméret nagyon zavar.
Szörnyűnek tartom, hogy folyamatosan nyüstölnöm kell a középsőt, aki így, hogy nem túl motivált a tanulásra, kb négyes, négy és feles átlagot hoz. Mivel azonban a közeli kéttannyelvűbe menne ( küldenénk ), eléggé görcsölök, mert ugye a hozott jegyei nem túl fényesek ( ott konkrétan 4 az átlag eddig ), tehát a felvételit kell jól megírnia. Már most elkezdtük a gyakorlást, és én utálom magamat, pedig jön, és csinálja, érti, hogy miért kell, de na. Rosszul tudok lenni ettől.
Közben megkapta az agyhártya-oltást, ami az eddigi legrosszabb reakciókat hozta ki, láz, még rosszabb hasmenés és extra nyűgösség formájában, nem volt valami pihentető a hosszú hétvége...
Muszáj lesz sűrítővel keverni a kajáját, de egyelőre semmi hajlandóságot nem mutat az evésre. Hogy hogyan fogom belejuttatni, az külön stratégiát igényel.
A mozgást már nem is említem,igyekszem fotózni-videózni, ahogy körbekommandózza a lakást, ma a konyhában bukkant el a vigyori feje:-)
Elkezdtem edzeni, nem itthon, mert egyértelmű, hogy abba középtávon beleunok. Remélem, ha van külső motiváció - azaz az edző - kitartóbban, és nem utolsósorban helyesebben fogom végezni a gyakorlatokat. nagyon rám fér, ez a két plusz ruhaméret nagyon zavar.
Szörnyűnek tartom, hogy folyamatosan nyüstölnöm kell a középsőt, aki így, hogy nem túl motivált a tanulásra, kb négyes, négy és feles átlagot hoz. Mivel azonban a közeli kéttannyelvűbe menne ( küldenénk ), eléggé görcsölök, mert ugye a hozott jegyei nem túl fényesek ( ott konkrétan 4 az átlag eddig ), tehát a felvételit kell jól megírnia. Már most elkezdtük a gyakorlást, és én utálom magamat, pedig jön, és csinálja, érti, hogy miért kell, de na. Rosszul tudok lenni ettől.
2017. április 25., kedd
Húsvét, hat hónapos, hozzátáplálás
Hirtelen a nyakunkba szakadt a húsvét, ezzel a őrült egy nap zárva-egy nap nem idegbajjal, megfűzerezve többkörös családlátogatással, szülinapozással, egyebekkel. Igazán hálás lehetek a sorsnak, hogy a kicsi ilyen szociális lény, nagyon jól bírta, hogy rángatták-rángattuk ide-oda. Kapott egy utazós járókát, abban nagyon jól elvolt, ha már egy kis nyugira vágyott. Így a család is megfigyelhette, meg neki is volt egy kis szusszanni való ideje.
Betöltötte a hat hónapot, borzaszó egyébként, mert tágra nyílt szemekkel figyelem, hogy hova lett a pici babám, hiszen már nem marad meg egy helyen. Általában, ha lerakom a játszószőnyegre, kb két perc múlva a padlón landol, különböző játékokat, vagy a szeme elé kerülő tárgyakat kergetve. Most már nem nagyon sterilizálok semmit, egyrészt, mert a cumikat csak kislabdának használja, másrészt effektíve felnyakja a padlót, amit nyilván nem fogok fertőtleníteni.
A kismillió összegyűlt szabadság és a szemműtéte okán töb, mint egy hetet volt itthon az apja, akivel teljesen összenőttek, ő volt az első, aki nagy, nyálas puszikat kapott ( apa tócsa ), de azóta már minket többieket is megörvendeztetett ezzel.
Az alvása továbbra is katasztrófa, napközben ha random sikerül egyben másfél órát aludnia, az már örömünnep. Így persze nem is tudok számolni azzal, hogy mikor mit tudnék csinálni.
Voltunk Kangatrainingen is, elég jól viselte, hogy hordozóban van a hátamon, miközben ugrálok, el is aludt egy cseppet benne, megyünk még. Persze ez nekem nem elég, heti egy alkalom, injább bandázni,kicsit átmozgatódni jó.
Egyre gyakraban áll négykézlábra, így leengedtük a kiságyat, mert félő volt, hog onnan is kitornázza magát, így most széles vigyorral figyel a rácsok mögül esténként.
És hát a ht. Isten látja lelkemet, megpróbáltuk. Almával, ahogy az kell, bio, istennyila. Nos, három kanál almaléből a fele csúszott le, a többi a nyakában landolt ( fehérítő rulez!), és olyan arcot vágott, amiből egyértelmű volt, hogy ezt egyelőre hanyagolnunk kéne. Azért tettünk még egy próbát almapürével, hátha az állaggal volt problémája, de azt is kilökdöste a nyelvével. Most hagyom egy kicsit pihenni, aztán megpróbáljuk a répát, hátha. Ha nem, akkor adok neki megint két hetet, mert szerencsére a gyarapodása nem állt meg, így hogy csak alvás közben nem mozogm hízott 60 dekát egy hónap alatt. Az etetőszék ( dönthetős, duplatálcás csoda ) egyelőre arra jó, hogy amikor mi eszünk, akkor velünk van, és játszik.
Még egy régebbi utalványból vettem nekipohártornyot, azt nagyon élvezi! Egyébként is bejövősek az élénk színek, de az, hogy elgurul-eldől, külön izgalmas. Nagyon cuki, amikor nincs elég keze, hogy mindet mgfogja, és felváltva vadássza le őket.
Betöltötte a hat hónapot, borzaszó egyébként, mert tágra nyílt szemekkel figyelem, hogy hova lett a pici babám, hiszen már nem marad meg egy helyen. Általában, ha lerakom a játszószőnyegre, kb két perc múlva a padlón landol, különböző játékokat, vagy a szeme elé kerülő tárgyakat kergetve. Most már nem nagyon sterilizálok semmit, egyrészt, mert a cumikat csak kislabdának használja, másrészt effektíve felnyakja a padlót, amit nyilván nem fogok fertőtleníteni.
A kismillió összegyűlt szabadság és a szemműtéte okán töb, mint egy hetet volt itthon az apja, akivel teljesen összenőttek, ő volt az első, aki nagy, nyálas puszikat kapott ( apa tócsa ), de azóta már minket többieket is megörvendeztetett ezzel.
Az alvása továbbra is katasztrófa, napközben ha random sikerül egyben másfél órát aludnia, az már örömünnep. Így persze nem is tudok számolni azzal, hogy mikor mit tudnék csinálni.
Voltunk Kangatrainingen is, elég jól viselte, hogy hordozóban van a hátamon, miközben ugrálok, el is aludt egy cseppet benne, megyünk még. Persze ez nekem nem elég, heti egy alkalom, injább bandázni,kicsit átmozgatódni jó.
Egyre gyakraban áll négykézlábra, így leengedtük a kiságyat, mert félő volt, hog onnan is kitornázza magát, így most széles vigyorral figyel a rácsok mögül esténként.
És hát a ht. Isten látja lelkemet, megpróbáltuk. Almával, ahogy az kell, bio, istennyila. Nos, három kanál almaléből a fele csúszott le, a többi a nyakában landolt ( fehérítő rulez!), és olyan arcot vágott, amiből egyértelmű volt, hogy ezt egyelőre hanyagolnunk kéne. Azért tettünk még egy próbát almapürével, hátha az állaggal volt problémája, de azt is kilökdöste a nyelvével. Most hagyom egy kicsit pihenni, aztán megpróbáljuk a répát, hátha. Ha nem, akkor adok neki megint két hetet, mert szerencsére a gyarapodása nem állt meg, így hogy csak alvás közben nem mozogm hízott 60 dekát egy hónap alatt. Az etetőszék ( dönthetős, duplatálcás csoda ) egyelőre arra jó, hogy amikor mi eszünk, akkor velünk van, és játszik.
Még egy régebbi utalványból vettem nekipohártornyot, azt nagyon élvezi! Egyébként is bejövősek az élénk színek, de az, hogy elgurul-eldől, külön izgalmas. Nagyon cuki, amikor nincs elég keze, hogy mindet mgfogja, és felváltva vadássza le őket.
2017. április 6., csütörtök
Csak gyorsan
mert nem találom meg ott, ahol letettem:-) Eddig is gyorsan fejlődött, de most csak kapkodom a fejemet. Négykézlábra állt, és rettentően dühíti, hogy még nem tud elindulni. Megint két óránként eszik, sajnos éjszaka is, meg jön a foga.....emellett meg mosolygós cukorborsó, imádja a nagyokat,ha rámosolyognak, édes kis vigyorral ajándékoz meg bárkit - ha elég közel vagyok.
Pénteken kangatréningre megyünk, kíváncsi vagyok,mi lesz, mert elvileg háti hurciban lesz végig, ilyenre még nem volt példa:-)
Kapott egy kupac kaját apuéktól, elvileg három hét múlva megkezdjük a hozzátáplálást. Mondjuk erőltetni nem fogom, mert kb heti 100-120 g-ot hízik csak az anyatejtől, intenzív mozgás mellett, szóval nincs összeesve. A héten vittük vissza a mérleget, a két nappal ezelőtti, utolsó itthoni mérésen volt 7100 g, és 66 centi.
Fürdés közben is hasra fordul, a hátán fekve pedig kilubickolja az összes vizet, ahogy a nagyok is tették, szóval a fürdőszoba fel van mosva, de alaposan.
Közben mardos a kétség, hogy menni vagy maradni, hiszen a fiúknak-érthetően- nincs kedvük indulni,de egyre kétségbeejtőbbnek találom az itthoni helyzetet. Mondjuk, ha még addig ki tudjuk húzni, míg a kisebbik nagy is leérettségizik ( kb 6 év ) úgy, hogy ezek a marhák nem léptetik ki az országot az EUból, akkor addigra előkészítünk mindet az ugráshoz szerintem. A nagyot nem kell kapacitálni, ő már most külföldi egyetemre készül ( imádom az okos fejét, ahogy magyarázott ma is ), a kicsi szimplán a sportösztöndíjat akarja behúzni:-) akár még sikerülhet is neki. Mivel a csöpp ilyen kicsi, neki egyszerűen külföldön kellene elkezdenie az általánost, így nem lenne akkora hátrányban, mint pl most a nagyok.
Mondanám, hogy remélem, hogy nem kell ebben az alternatívában gondolkoznunk, de szerintem nem fogjuk megúszni.
Pénteken kangatréningre megyünk, kíváncsi vagyok,mi lesz, mert elvileg háti hurciban lesz végig, ilyenre még nem volt példa:-)
Kapott egy kupac kaját apuéktól, elvileg három hét múlva megkezdjük a hozzátáplálást. Mondjuk erőltetni nem fogom, mert kb heti 100-120 g-ot hízik csak az anyatejtől, intenzív mozgás mellett, szóval nincs összeesve. A héten vittük vissza a mérleget, a két nappal ezelőtti, utolsó itthoni mérésen volt 7100 g, és 66 centi.
Fürdés közben is hasra fordul, a hátán fekve pedig kilubickolja az összes vizet, ahogy a nagyok is tették, szóval a fürdőszoba fel van mosva, de alaposan.
Közben mardos a kétség, hogy menni vagy maradni, hiszen a fiúknak-érthetően- nincs kedvük indulni,de egyre kétségbeejtőbbnek találom az itthoni helyzetet. Mondjuk, ha még addig ki tudjuk húzni, míg a kisebbik nagy is leérettségizik ( kb 6 év ) úgy, hogy ezek a marhák nem léptetik ki az országot az EUból, akkor addigra előkészítünk mindet az ugráshoz szerintem. A nagyot nem kell kapacitálni, ő már most külföldi egyetemre készül ( imádom az okos fejét, ahogy magyarázott ma is ), a kicsi szimplán a sportösztöndíjat akarja behúzni:-) akár még sikerülhet is neki. Mivel a csöpp ilyen kicsi, neki egyszerűen külföldön kellene elkezdenie az általánost, így nem lenne akkora hátrányban, mint pl most a nagyok.
Mondanám, hogy remélem, hogy nem kell ebben az alternatívában gondolkoznunk, de szerintem nem fogjuk megúszni.
2017. március 23., csütörtök
Puff következményei
A múltkori esés következményeként át kellett rendeznem a szobát. Előrébb húztam a pelenkázót és a kiságyát, hogy ha alszik még, mikor ki kell jönnöm mellőle, akkor leesésgátlóként melléhúzhassam. Eddig egyszer kellett használnom, mert azóta velem kel...
Nyilván egész nap figyelgettem, alvás közben többször is ránéztem, hogy történt-e valami, de úgy tűnik, rá is vigyázott a csecsemők őrangyala, mert egy két óra alatt eltűnő piros folton kívül semmi maradandó nem történt. Azóta már megkapta az oltását és a védőnő is megméregette, és mindenhol a szokásos, vidám formáját hozta, szóval lassan megnyugodhatok, azt hiszem.
Ami szintén változást, hogy megint elviseli a hordozást, sőt, a mei-taiban hátra is tudtam tenni, együtt főztünk:-) ma meg a karikásban ücsörgött a csípőmön, amíg befejeztem az ebédet. Ennek nagyon örülök, mert lassan itt a versenyszezon a fiúknak, és a nem túl babakocsibarát helyszíneken könnyebb lesz őt így cipelgetni. Tegnap nem vittem magammal kendőt egy nagyobb sétára, természetesen akkor kéretőzött ki a kocsiból, még jó, hogy addigra Apával is találkoztunk, volt hordár. Ez jó lecke volt, minimum a karikást be fogom tenni a délutáni sétákhoz.
Lassan bevezetjük a délutáni sétát is, mert a jó időben iszonyú meleg van a lakásban, jobb kint, meg neki se árt hozzászokni a huzamosabb kintléthez, ha már napirendet nem tudunk tartani.
Nyilván egész nap figyelgettem, alvás közben többször is ránéztem, hogy történt-e valami, de úgy tűnik, rá is vigyázott a csecsemők őrangyala, mert egy két óra alatt eltűnő piros folton kívül semmi maradandó nem történt. Azóta már megkapta az oltását és a védőnő is megméregette, és mindenhol a szokásos, vidám formáját hozta, szóval lassan megnyugodhatok, azt hiszem.
Ami szintén változást, hogy megint elviseli a hordozást, sőt, a mei-taiban hátra is tudtam tenni, együtt főztünk:-) ma meg a karikásban ücsörgött a csípőmön, amíg befejeztem az ebédet. Ennek nagyon örülök, mert lassan itt a versenyszezon a fiúknak, és a nem túl babakocsibarát helyszíneken könnyebb lesz őt így cipelgetni. Tegnap nem vittem magammal kendőt egy nagyobb sétára, természetesen akkor kéretőzött ki a kocsiból, még jó, hogy addigra Apával is találkoztunk, volt hordár. Ez jó lecke volt, minimum a karikást be fogom tenni a délutáni sétákhoz.
Lassan bevezetjük a délutáni sétát is, mert a jó időben iszonyú meleg van a lakásban, jobb kint, meg neki se árt hozzászokni a huzamosabb kintléthez, ha már napirendet nem tudunk tartani.
2017. március 21., kedd
Öt hónapos és kimerült
Robbanásszerűen fejlődik a kis Lujza, szinte látható, hogy kapcsolódnak a szinapszisok és barázdálódik az agya. Még többet forog, lekúszik - az arcán - a játszószőnyegről és hangosan adja tudtára a világnak, a tetszik, vagy nem tetszik valami. Szerencsére néha magában is eljátszik, nem hiszem, hogy tudnám állandóan szórakoztatni. Nyúl minden után, alapos megfigyelésnek veti alá a játékait. Van néhány kedvenc, de a többit is felfedezi időről időre.
Nagyon kis szociális, hamar mosolyog, a családtagokra különösen, ha a kaja megvan, nem sírós baba. Nyilván nekem csinálja a műsort, de akkor általában már fáradtabb, csak aludni nem akar.
Még mindig anyatejes, és szerintem az is lesz egy jó darabig, mert semmi érdeklődést nem mutat a mi kajánk iránt. Tegnap az orra alá toltam egy aszaltgyümölcs - szeletet, és először nézett rám, hogy anyám, mit zaklatsz ezzel? és rámarkolt a zizegős csomagolásra. Majd a nyuszi hoz neki etetőszéket, de egyelőre szerintem arra lesz jó, hogy abban játsszon, míg mi eszünk.
A forgolódás magával hozta az első esést is, nem vagyok rá büszke. Ma reggel belealudt a hajnal 6-os szopiba, én meg kijöttem reggelizni, és a fiúkat indítani. Hallottam, hogy gagyog, de szokott álmában is, így csak füleltem. A következő pillanatban hatalmas döndülés, és éktelen visítás, arcon landolt a franciaágyról, rá a parkettára :-( szerencsére csak egy kis piros folt maradt utána a homlokán, a kedve már jó volt rögtön, ahogy befejezte a szipogást.
Az alvása egyre rosszabb, nem véletlen a cím. A reggeli-délelőtti szopiba belealszik, tegnap is két és fél órát aludt, most kíváncsi vagyok, meddig bírja. Elvileg megyek edzeni, anyám jön föl vigyázni rá, bár ott is séta volt a terv, így nem tudom, mi lesz belőle. de hogy folytassam a témát: délután már csak fél óra-húsz perc alvás marad, kivéve, ha kint sétálunk, akkor akár egy órára is elhúzható, de felhozni, úgy, hogy tovább aludjon, nem lehet. Ha van egy kis szerencsém, akkor valamelyik délutáni-esti szopiba belealszik, majd fél tíz körül már a nagy ágyban,velem. Utána átkerül ugyan az ágyába, de ma éjjel is már fél egykor, háromkor és háromnegyed hatkor kelt, ami istenesnek számít, mert néha négyszer is ébreszt.
Ebből következik, hogy én is kimerült és nyűgös vagyok, bármennyire is van segítség, mindent én intézek, ami fontos lehet. A fiúk is kamaszodnak, ott is folyamatosan aggódom, hogy hogy tanulnak, tanulnak-e egyáltalán ( nem feltűnő...), csak azért nem eszik, mert nem szimpi a kaja, vagy valami baja van esetleg..és egyik sem lelkis annyira, hogy a háborgásait megossza velem így csak a világfájdalmas arcuk jut általában.
Meg nagyon unom már,hogy amikor Férj hazajön, ő is pihenni vágyik, így megint csak rám marad minden, pedig én is pihenni szeretnék! Néha csak sűrűbben vagyunk vele ( bár kétségtelenül gyakrabban jut eszébe elpakolni maga után, mint a fiúknak ), és ez nem segít rajtam. Ebben a hónapban amúgy sem számíthatok rá, mert évet zárnak, utána kiállítás, hát remélem, hogy kivesz egy hét szabit húsvét környékén - úgyis műtik valószínűleg a szemét - hogy nekem is jusson egy kis szusszanás, mert átmegyek sárkányba különben.
Pedig igyekszem a jóra fókuszálni, hiszen lefoglaltuk a nyaralást, most a Tirrén tengeri részre megyünk, meg utána még Salzburgot is megnézzük, de az még nagyon messze van nekem, és ha nem sikerül pihenni kicsit, akkor nem biztos, hogy ép ésszel átvészelem. Pedig nagyon szeretném.
Nagyon kis szociális, hamar mosolyog, a családtagokra különösen, ha a kaja megvan, nem sírós baba. Nyilván nekem csinálja a műsort, de akkor általában már fáradtabb, csak aludni nem akar.
Még mindig anyatejes, és szerintem az is lesz egy jó darabig, mert semmi érdeklődést nem mutat a mi kajánk iránt. Tegnap az orra alá toltam egy aszaltgyümölcs - szeletet, és először nézett rám, hogy anyám, mit zaklatsz ezzel? és rámarkolt a zizegős csomagolásra. Majd a nyuszi hoz neki etetőszéket, de egyelőre szerintem arra lesz jó, hogy abban játsszon, míg mi eszünk.
A forgolódás magával hozta az első esést is, nem vagyok rá büszke. Ma reggel belealudt a hajnal 6-os szopiba, én meg kijöttem reggelizni, és a fiúkat indítani. Hallottam, hogy gagyog, de szokott álmában is, így csak füleltem. A következő pillanatban hatalmas döndülés, és éktelen visítás, arcon landolt a franciaágyról, rá a parkettára :-( szerencsére csak egy kis piros folt maradt utána a homlokán, a kedve már jó volt rögtön, ahogy befejezte a szipogást.
Az alvása egyre rosszabb, nem véletlen a cím. A reggeli-délelőtti szopiba belealszik, tegnap is két és fél órát aludt, most kíváncsi vagyok, meddig bírja. Elvileg megyek edzeni, anyám jön föl vigyázni rá, bár ott is séta volt a terv, így nem tudom, mi lesz belőle. de hogy folytassam a témát: délután már csak fél óra-húsz perc alvás marad, kivéve, ha kint sétálunk, akkor akár egy órára is elhúzható, de felhozni, úgy, hogy tovább aludjon, nem lehet. Ha van egy kis szerencsém, akkor valamelyik délutáni-esti szopiba belealszik, majd fél tíz körül már a nagy ágyban,velem. Utána átkerül ugyan az ágyába, de ma éjjel is már fél egykor, háromkor és háromnegyed hatkor kelt, ami istenesnek számít, mert néha négyszer is ébreszt.
Ebből következik, hogy én is kimerült és nyűgös vagyok, bármennyire is van segítség, mindent én intézek, ami fontos lehet. A fiúk is kamaszodnak, ott is folyamatosan aggódom, hogy hogy tanulnak, tanulnak-e egyáltalán ( nem feltűnő...), csak azért nem eszik, mert nem szimpi a kaja, vagy valami baja van esetleg..és egyik sem lelkis annyira, hogy a háborgásait megossza velem így csak a világfájdalmas arcuk jut általában.
Meg nagyon unom már,hogy amikor Férj hazajön, ő is pihenni vágyik, így megint csak rám marad minden, pedig én is pihenni szeretnék! Néha csak sűrűbben vagyunk vele ( bár kétségtelenül gyakrabban jut eszébe elpakolni maga után, mint a fiúknak ), és ez nem segít rajtam. Ebben a hónapban amúgy sem számíthatok rá, mert évet zárnak, utána kiállítás, hát remélem, hogy kivesz egy hét szabit húsvét környékén - úgyis műtik valószínűleg a szemét - hogy nekem is jusson egy kis szusszanás, mert átmegyek sárkányba különben.
Pedig igyekszem a jóra fókuszálni, hiszen lefoglaltuk a nyaralást, most a Tirrén tengeri részre megyünk, meg utána még Salzburgot is megnézzük, de az még nagyon messze van nekem, és ha nem sikerül pihenni kicsit, akkor nem biztos, hogy ép ésszel átvészelem. Pedig nagyon szeretném.
2017. március 7., kedd
Nagymozgások, betegbeteg meg mindenféle
Kezdjük a jóval: Lujzi visszavonhatatlanul megtanult forogni, oda-vissza pörög. Így a legbiztonságosabb hely számára mostanában a padló, ha így folytatja, a sepréssel sem kell sokat törődni, elég lesz kimosni a ruháit. Egyre zajosabb, sikongat jókedvében (meg a rosszban is), és nagyon viccesen magyaráz. Elkezdtem beszerezni a tavaszi-nyári ruhatárát, mert rohamosan nő.
A sokadik házassági évfordulónkra tényleg meglepetést kaptam: gyönyörű virágdobozt, amire már rég vágytam, és Férjnek sikerült megoldania a teljes meglepetést is, mert pénteken, munkából jövet állított haza vele, egyáltalán nem számítottam rá. Ez a meglepetés dolog egyébként sem igazán jellemző rá, szóval fejlődik:-).
Persze, hogy ne legyen tökéletes, full taknyosan állított haza, amivel már kettőre nőtt az életükért küzdő férfiak száma a családban, hiszen a Kicsi már előtte kidőlt. Mostanra a Nagy is követte a példájukat, neki speciel hangja sincs, így kénytelen vagyok vele orvoshoz menni, nem tudom igazolás nélkül itthon üdültetni ennyi ideig.
Lujzinál a nagymozgások az eddig elég jól belőhető alvási idejét borították fel: mivel álmában is forog, csapkod, erre felébred és keservesen sír. Ezt sajnos éjszaka is csinálja, így megint alig alszom.
Mivel végre úgy tűnik,tényleg tavasz van, én is elkezdtem házon kívül is mozogni az itthoni torna mellett. Ebbe persze belerondít a gyerekek betegsége, de remélem, lassan érdemes lesz bérletet vennem:-)
A sokadik házassági évfordulónkra tényleg meglepetést kaptam: gyönyörű virágdobozt, amire már rég vágytam, és Férjnek sikerült megoldania a teljes meglepetést is, mert pénteken, munkából jövet állított haza vele, egyáltalán nem számítottam rá. Ez a meglepetés dolog egyébként sem igazán jellemző rá, szóval fejlődik:-).
Persze, hogy ne legyen tökéletes, full taknyosan állított haza, amivel már kettőre nőtt az életükért küzdő férfiak száma a családban, hiszen a Kicsi már előtte kidőlt. Mostanra a Nagy is követte a példájukat, neki speciel hangja sincs, így kénytelen vagyok vele orvoshoz menni, nem tudom igazolás nélkül itthon üdültetni ennyi ideig.
Lujzinál a nagymozgások az eddig elég jól belőhető alvási idejét borították fel: mivel álmában is forog, csapkod, erre felébred és keservesen sír. Ezt sajnos éjszaka is csinálja, így megint alig alszom.
Mivel végre úgy tűnik,tényleg tavasz van, én is elkezdtem házon kívül is mozogni az itthoni torna mellett. Ebbe persze belerondít a gyerekek betegsége, de remélem, lassan érdemes lesz bérletet vennem:-)
2017. február 27., hétfő
Négy hónapos
Rohan vele az idő,szopi közben mindig keresem azt a kis ufót, akit hazahoztunk..Már több, mint 6 kiló, a hivatalos mérés szerint 61 centi, tehát, inkább 68-as ruhákat hord. Az oltásokat továbbra is hősiesen tűri, csak a másodiknál tört el e mécses megint, és az is inkább a macerának szólt, mint magának a szurinak.
Amennyire nem szeretett hasalni, most egyre szívesebben van hason, ha meg nem, azt is elintézi, mert egy hete már tudatosan is forog hasról hátra és vissza. Ez utóbbi nyilván nehezebb, mert a kezecske néha a pocakja alá szorul, és nem mindig tudja eléggé felemelni magát, hogy ki is tudja szedni.
Vannak kedvenc játékai, amikért nyúl, és tépi őket lelkesen. Ilyen a maci ( oroszlán?) a pihenőszékén, a bohóc a játszószőnyegen, az összes szundirongyi - ezeket nyilván nem használja alváshoz, mert aludni csak cicin alszik továbbra is. Irtó cuki hangokat hallat, sikongat és néha hosszas előadásokat tart a játékoknak.
Aludni nappal továbbra sem nagyon szokott, azt is random. Ha túl sok inger éri, akkor szinte egyáltalán nem alszik, az autóban, babkocsiban is egyre kevesebbet. Viszont lassan egy hete az este fél 10-10 közötti elalvásból már csak 4-5 között kel először,ami -valljuk be - nekem is elég pihentető, így csak a nap végére leszek zombi, nem úgy indítom már a reggelt is. Nyilván meglesz még ennek a böjtje, de egyelőre próbálom élvezni.
Lassan váltanunk kell hordozóeszközt is: a karikás remek rövid távokra, de lassan jön a versenyszezon a nagyoknak. Kaptunk kölcsön egy batyukendőt, de egyelőre nem túl együttműködő a kisasszony, konkrétan az eddigi próbálgatásokat szétrúgta/feszítette, remélem, beleszokunk,mert sokkal kényelmesebb volt, mint pl a rugalmasban, attól már fáj a hátam. De biztos hosszabbra lesz szükségünk, mert alkalmanként előre is kötném, ahhoz meg ez a mostani hosszúság kevés.
A babakocsi felső részét is cseréljük a hó végén, mert egyre többet nézelődik, meg ki is növi a mózest. Hét végén már kipróbáltuk a sportkocsit, szépen szundizott benne, és mivel fektethető, így nem fenyeget az a veszély, hogy a gerincét terhelem. Visszagondolva a batár kocsikra, amiben a fiúkat hordtam, ez már ég és föld - bár kétségtelen, hogy a nagybevásárlást nem lehet elintézni ezzel a kocsival.
A mozgásfejlődés gyorsulása nem csak az alvását, hanem az általános hangulatát is nagyban befolyásolja, gyakran fakad szívettépő zokogásra, amit - én legalábbis - nem tudok elállítani, csak cicivel. Apja néha el tudja ringatni, meg alkalmanként a cumi is tud segíteni, de ez utóbbiból hiába van két fajtából négy darab, csak arra jó általában, hogy megfigyelhessük a röppálya változását. Kíváncsi vagyok, hogy mikor kezd mászni/térdelni, mert a forgás is viszonylag gyorsan kezdődött.
A szeme színe még mindig rejtély: sötétkék alapon zöldesbarna. A hajában enyhén vösösesszőke vonalat vélek felfedezni, ami mondjuk különösebben nem lep meg,mindkettőnknél vannak vörös árnyalatok.
Úgy általában véve, nagyon barátságos kisbaba,idegenektől nem visít,bár nem is feltétlenül lelkesedik, hogy felvegyék. De ha valakit már látott egy párszor, arra lelkesen vigyorog.
Apja és a fiúk továbbra is nagy szerelemben vannak, oda-vissza. Én csak egyszerűen megpróbálom többé-kevésbé tudatosan megélni, hogy ő van, és most pici, hiszen saját aprólékom már nem lesz több. Úgy érzem, most türelmesebb is vagyok a sír, ha non-stop igényel, bár kétségtelenül gyorsabban fáradok, mint a fiúknál.
Amennyire nem szeretett hasalni, most egyre szívesebben van hason, ha meg nem, azt is elintézi, mert egy hete már tudatosan is forog hasról hátra és vissza. Ez utóbbi nyilván nehezebb, mert a kezecske néha a pocakja alá szorul, és nem mindig tudja eléggé felemelni magát, hogy ki is tudja szedni.
Vannak kedvenc játékai, amikért nyúl, és tépi őket lelkesen. Ilyen a maci ( oroszlán?) a pihenőszékén, a bohóc a játszószőnyegen, az összes szundirongyi - ezeket nyilván nem használja alváshoz, mert aludni csak cicin alszik továbbra is. Irtó cuki hangokat hallat, sikongat és néha hosszas előadásokat tart a játékoknak.
Aludni nappal továbbra sem nagyon szokott, azt is random. Ha túl sok inger éri, akkor szinte egyáltalán nem alszik, az autóban, babkocsiban is egyre kevesebbet. Viszont lassan egy hete az este fél 10-10 közötti elalvásból már csak 4-5 között kel először,ami -valljuk be - nekem is elég pihentető, így csak a nap végére leszek zombi, nem úgy indítom már a reggelt is. Nyilván meglesz még ennek a böjtje, de egyelőre próbálom élvezni.
Lassan váltanunk kell hordozóeszközt is: a karikás remek rövid távokra, de lassan jön a versenyszezon a nagyoknak. Kaptunk kölcsön egy batyukendőt, de egyelőre nem túl együttműködő a kisasszony, konkrétan az eddigi próbálgatásokat szétrúgta/feszítette, remélem, beleszokunk,mert sokkal kényelmesebb volt, mint pl a rugalmasban, attól már fáj a hátam. De biztos hosszabbra lesz szükségünk, mert alkalmanként előre is kötném, ahhoz meg ez a mostani hosszúság kevés.
A babakocsi felső részét is cseréljük a hó végén, mert egyre többet nézelődik, meg ki is növi a mózest. Hét végén már kipróbáltuk a sportkocsit, szépen szundizott benne, és mivel fektethető, így nem fenyeget az a veszély, hogy a gerincét terhelem. Visszagondolva a batár kocsikra, amiben a fiúkat hordtam, ez már ég és föld - bár kétségtelen, hogy a nagybevásárlást nem lehet elintézni ezzel a kocsival.
A mozgásfejlődés gyorsulása nem csak az alvását, hanem az általános hangulatát is nagyban befolyásolja, gyakran fakad szívettépő zokogásra, amit - én legalábbis - nem tudok elállítani, csak cicivel. Apja néha el tudja ringatni, meg alkalmanként a cumi is tud segíteni, de ez utóbbiból hiába van két fajtából négy darab, csak arra jó általában, hogy megfigyelhessük a röppálya változását. Kíváncsi vagyok, hogy mikor kezd mászni/térdelni, mert a forgás is viszonylag gyorsan kezdődött.
A szeme színe még mindig rejtély: sötétkék alapon zöldesbarna. A hajában enyhén vösösesszőke vonalat vélek felfedezni, ami mondjuk különösebben nem lep meg,mindkettőnknél vannak vörös árnyalatok.
Úgy általában véve, nagyon barátságos kisbaba,idegenektől nem visít,bár nem is feltétlenül lelkesedik, hogy felvegyék. De ha valakit már látott egy párszor, arra lelkesen vigyorog.
Apja és a fiúk továbbra is nagy szerelemben vannak, oda-vissza. Én csak egyszerűen megpróbálom többé-kevésbé tudatosan megélni, hogy ő van, és most pici, hiszen saját aprólékom már nem lesz több. Úgy érzem, most türelmesebb is vagyok a sír, ha non-stop igényel, bár kétségtelenül gyorsabban fáradok, mint a fiúknál.
2017. február 16., csütörtök
Nagyok
Naszóval, a nagyok. Szörnyen kamaszodnak, de kívülről nézve látom, hogy iszonyat szerencsém van velük egyelőre, mert a bezárkózáson, meg az egymás zrikálásán kívül nem kell ordítozós hisztikkel küzdeni, az ajtó is csak ritkán csapódik.
A félévi bizikkel nagyjából elégedett is lehetek, a kicsinél számíthattam arra, hogy nem lesz tökéletes, hát nem is lett, most megint elővehetem az őrmester stílust, amit nagyon utálok, de sajnos nem a képességei alapján fogják felvenni a középiskolába, hanem a jegyei számítanak. Azon pedig még van mit javítani, mert csak ott figyel, ahol számára érdekes a téma.
A nagyobbik előadott egy kis nem-kajálok-mert-nincs-kedvem időszakot, eléggé megrémítve mindenkit ezzel, de szerencsére az állapot nem bizonyult tartósnak, viszont eléggé lefogyott, így most tömöm,amennyire lehet. Sajnos nála a lelki ügyeket nehéz rendezni, mert az apjához hasonlóan Rambó, így csak magában emésztődik. Másra nemigen tudok gondolni kiváltó okként,mert jól tanul, és ha nem edzésen van, vagy suliban,akkor itthon jutyubozik, elég széles érdeklődési körrel - a mitológiától a hülyeségen át minden jöhet, és szerencsére meg is osztja, ha valami tetszik neki. Igyekszünk minél nyitottabban hozzáállni, én még emlékszem, mennyire utáltam, ha lekicsinyellték, kicsúfolták az érdeklődésemre számot tartó dolgokat.
A kicsi viszont nem hazudtolja meg önmagát, továbbra is lelkis, néha odabújik mellém,mikor a kicsit szoptatom este, és akkor beszélgetünk,életről, párkapcsolatról, mindenről. Legjobban azt szeretem, ha találnak valami olyat, ami mindkettőjüket érdekli, és akkor egymás szavába vágva mesélnek-kérdeznek. Most pl megtaláltuk a Geoguessert, és órákig el lehet lehet vele szórakozni.
A félévi bizikkel nagyjából elégedett is lehetek, a kicsinél számíthattam arra, hogy nem lesz tökéletes, hát nem is lett, most megint elővehetem az őrmester stílust, amit nagyon utálok, de sajnos nem a képességei alapján fogják felvenni a középiskolába, hanem a jegyei számítanak. Azon pedig még van mit javítani, mert csak ott figyel, ahol számára érdekes a téma.
A nagyobbik előadott egy kis nem-kajálok-mert-nincs-kedvem időszakot, eléggé megrémítve mindenkit ezzel, de szerencsére az állapot nem bizonyult tartósnak, viszont eléggé lefogyott, így most tömöm,amennyire lehet. Sajnos nála a lelki ügyeket nehéz rendezni, mert az apjához hasonlóan Rambó, így csak magában emésztődik. Másra nemigen tudok gondolni kiváltó okként,mert jól tanul, és ha nem edzésen van, vagy suliban,akkor itthon jutyubozik, elég széles érdeklődési körrel - a mitológiától a hülyeségen át minden jöhet, és szerencsére meg is osztja, ha valami tetszik neki. Igyekszünk minél nyitottabban hozzáállni, én még emlékszem, mennyire utáltam, ha lekicsinyellték, kicsúfolták az érdeklődésemre számot tartó dolgokat.
A kicsi viszont nem hazudtolja meg önmagát, továbbra is lelkis, néha odabújik mellém,mikor a kicsit szoptatom este, és akkor beszélgetünk,életről, párkapcsolatról, mindenről. Legjobban azt szeretem, ha találnak valami olyat, ami mindkettőjüket érdekli, és akkor egymás szavába vágva mesélnek-kérdeznek. Most pl megtaláltuk a Geoguessert, és órákig el lehet lehet vele szórakozni.
2017. február 4., szombat
Rohan az idő
Teljesen szándékomban állt folytatni a múltkori bejegyzést, de kifolynak a napok a kezeim közül.
Megvolt a méricske, 5 kiló 10, 58 cm ( persze, azért kellenek a 62-68-as ruhák, hagyjuk..), meg az oltás is , a szokásos cukiskodás a doktornénivel, minimális sírással. Sajnos viszont mindketten a tankönyvi gyereket várják, így napi 3x15 perc hasalásra ítélték a csöppet, mert nem emeli szerintük elég magasra a fejét. Nos, végülis hason alszik:-). Persze gyakorlunk, de ez az ötödik perc után általában hangos zokogásba fullad, kegyetlen szülő vagyok, na. Mondjuk azt nem értem, hogy ha szerintük nem fejlődik megfelelően, akkor miért nem küldenek mozgásfejlesztésre, ha meg nem kell, akkor mit nyektetnek? Elég vén róka vagyok már gyerek-kérdésben, a nagyok már talán kellő bizonyíték. Bármennyire is kedvelem a dokinénit, úgy érzem, a kommunikáción még neki is javítani kellene. Na mindegy, ha legközelebb megyünk, legfeljebb rákérdezek.
A legutóbb jelzett napirend teljesen megborult, már nem is érdekel. Ha nincs front/fogzás/istennyila, akkor nagyjából megy a 9-10 közötti alvás, egy-két éjszakai ébredéssel, amiből a második 4-5 óra körül esedékes, így már hétköznap ritkán van értelme visszaaludnom. Viszont az utóbbi pár hét időjárása úgy kikészítette, hogy pár óra szívszaggató sírás után alszik el néha napközben.
Márha alszik. Lassan a babakocsi, vagy az autó sem megoldás, mert a rövid utakon nem alszik el, vagy csak a végén, mikor már hazaérünk, és nem tudom kiszámítani, hogy utána alszik-e majd, vagy öt perc múlva felébred.
Minden panasz ellenére imádnivaló kis maszat. Cuki hajacskái nőttek, alig várom, hogy kis copfot csinálhassak a feje tetején. Édesen dumál, egyre több hangot használ, és ha ismerős/tetszetős arcot lát, széles vigyorral ajándékozza meg a delikvenst, a tükörben látható babát is beleértve. Ha feltámaszkodik, szörnyű hasonlóságot mutat a naggyal, de már most látszik, hogy ő lesz a legvilágosabb tónusú a három gyerek közül. A szeme sem színeződik egyértelműen, még mindig a babaszürke, némi kékes-zöldes beütéssel.
Lassan átváltunk a rugalmas kendőről a karikásra, de most már értem, hogyan lehet rácsúszni erre a kendő-dologra...mióta megláttam, fáj a szívem egy selyem karikásért ( no way, horribilis az ára ), és erősen gondolkodom egy hosszúkendőn, ami színesebb, mint a karikásunk, hogy háton is tudjam hordozni. Meg persze egy csatos, amit majd apja is hordhat.
És most rohanok, mert felébredt - megint - ha lesz időm, küldöm bejegyzést szentelek a nagyoknak, megérdemlik.
Megvolt a méricske, 5 kiló 10, 58 cm ( persze, azért kellenek a 62-68-as ruhák, hagyjuk..), meg az oltás is , a szokásos cukiskodás a doktornénivel, minimális sírással. Sajnos viszont mindketten a tankönyvi gyereket várják, így napi 3x15 perc hasalásra ítélték a csöppet, mert nem emeli szerintük elég magasra a fejét. Nos, végülis hason alszik:-). Persze gyakorlunk, de ez az ötödik perc után általában hangos zokogásba fullad, kegyetlen szülő vagyok, na. Mondjuk azt nem értem, hogy ha szerintük nem fejlődik megfelelően, akkor miért nem küldenek mozgásfejlesztésre, ha meg nem kell, akkor mit nyektetnek? Elég vén róka vagyok már gyerek-kérdésben, a nagyok már talán kellő bizonyíték. Bármennyire is kedvelem a dokinénit, úgy érzem, a kommunikáción még neki is javítani kellene. Na mindegy, ha legközelebb megyünk, legfeljebb rákérdezek.
A legutóbb jelzett napirend teljesen megborult, már nem is érdekel. Ha nincs front/fogzás/istennyila, akkor nagyjából megy a 9-10 közötti alvás, egy-két éjszakai ébredéssel, amiből a második 4-5 óra körül esedékes, így már hétköznap ritkán van értelme visszaaludnom. Viszont az utóbbi pár hét időjárása úgy kikészítette, hogy pár óra szívszaggató sírás után alszik el néha napközben.
Márha alszik. Lassan a babakocsi, vagy az autó sem megoldás, mert a rövid utakon nem alszik el, vagy csak a végén, mikor már hazaérünk, és nem tudom kiszámítani, hogy utána alszik-e majd, vagy öt perc múlva felébred.
Minden panasz ellenére imádnivaló kis maszat. Cuki hajacskái nőttek, alig várom, hogy kis copfot csinálhassak a feje tetején. Édesen dumál, egyre több hangot használ, és ha ismerős/tetszetős arcot lát, széles vigyorral ajándékozza meg a delikvenst, a tükörben látható babát is beleértve. Ha feltámaszkodik, szörnyű hasonlóságot mutat a naggyal, de már most látszik, hogy ő lesz a legvilágosabb tónusú a három gyerek közül. A szeme sem színeződik egyértelműen, még mindig a babaszürke, némi kékes-zöldes beütéssel.
Lassan átváltunk a rugalmas kendőről a karikásra, de most már értem, hogyan lehet rácsúszni erre a kendő-dologra...mióta megláttam, fáj a szívem egy selyem karikásért ( no way, horribilis az ára ), és erősen gondolkodom egy hosszúkendőn, ami színesebb, mint a karikásunk, hogy háton is tudjam hordozni. Meg persze egy csatos, amit majd apja is hordhat.
És most rohanok, mert felébredt - megint - ha lesz időm, küldöm bejegyzést szentelek a nagyoknak, megérdemlik.
2017. január 17., kedd
Mindjárt három
Na, túl vagyunk ( remélem ) egy elég rendes taknyos időszakon, de hálistennek elindultak a fogai a kiscsajnak, így ha nem az orra van tele, akkor ömlik a nyála. A következő beszerzésünk egy pár nyálkendő lesz, azt hiszem, pedig eléggé berzenkedem tőle.
A mozgása is sokat változott, egyre jobba kinyújtva tartja a kezét/tenyerét és a lábait. Ha hasra teszem, akkor mindig küzd és/vagy sír, nagyon utálja!Főleg azért, mert előre nem halad, pedig nagyon igyekszik,némi repülőzéssel megspékelve. Egyszer-egyszer már át is lökte magát hátra, de ez inkább véletlen. Ha háton van, akkor rendszeresen fordul oldalra, gyakran emiatt is ébren éjszaka, mert - tádám!! - mostanában sikerül átcsempésznem az ágyába esti szopi után. Egy felüdülés az a pár óra, amíg arra fordulok, amerre akarok. Néha már én ébredtem előbb, hogy mivanmivan, holagyerek, de ő csak szuszogott nyugisan.
Mióta picit betegeskedett, beállított egy újabb napirendet, eszerint valamikor 4 körül eszik, ezzel elszundizik akár hétig is. Utána vagy alszik kilenctől egy hatalmasat ( mint pl most ) vagy két kisebb részletben egy-egy órát. Nyilván tennivalók szempontjából az előbbi előnyösebb, de erre nem vagyok befolyással. Délután gyakorlatilag nam alszik, max elszunnyad evészet közben, de mire letenném, már pislog rám a nagy szemeivel, amik még mindig baba-szürkéskékek, szóval továbbra is kíváncsiskodunk.
Mostanában megtalálta a kezét is, nagyon cuki, ahogy összekulcsolja őket, és úgy integet, esetleg még beszélget is hozzá. A társaságot továbbra is kedveli, ha jön valaki, vidáman mosolyog rá, kivéve persze, ha kajaidő van, mert akkor vihargyorsan eltörik a mécses. A fürdetést is nagyon szereti, most már úszik a fürdőszoba a végére, meg a segítő személyzet is jellemzően elázik:-)
Holnap státusz, kíváncsi vagyok, mit mutat a védő mérlege.
A mozgása is sokat változott, egyre jobba kinyújtva tartja a kezét/tenyerét és a lábait. Ha hasra teszem, akkor mindig küzd és/vagy sír, nagyon utálja!Főleg azért, mert előre nem halad, pedig nagyon igyekszik,némi repülőzéssel megspékelve. Egyszer-egyszer már át is lökte magát hátra, de ez inkább véletlen. Ha háton van, akkor rendszeresen fordul oldalra, gyakran emiatt is ébren éjszaka, mert - tádám!! - mostanában sikerül átcsempésznem az ágyába esti szopi után. Egy felüdülés az a pár óra, amíg arra fordulok, amerre akarok. Néha már én ébredtem előbb, hogy mivanmivan, holagyerek, de ő csak szuszogott nyugisan.
Mióta picit betegeskedett, beállított egy újabb napirendet, eszerint valamikor 4 körül eszik, ezzel elszundizik akár hétig is. Utána vagy alszik kilenctől egy hatalmasat ( mint pl most ) vagy két kisebb részletben egy-egy órát. Nyilván tennivalók szempontjából az előbbi előnyösebb, de erre nem vagyok befolyással. Délután gyakorlatilag nam alszik, max elszunnyad evészet közben, de mire letenném, már pislog rám a nagy szemeivel, amik még mindig baba-szürkéskékek, szóval továbbra is kíváncsiskodunk.
Mostanában megtalálta a kezét is, nagyon cuki, ahogy összekulcsolja őket, és úgy integet, esetleg még beszélget is hozzá. A társaságot továbbra is kedveli, ha jön valaki, vidáman mosolyog rá, kivéve persze, ha kajaidő van, mert akkor vihargyorsan eltörik a mécses. A fürdetést is nagyon szereti, most már úszik a fürdőszoba a végére, meg a segítő személyzet is jellemzően elázik:-)
Holnap státusz, kíváncsi vagyok, mit mutat a védő mérlege.
2017. január 6., péntek
Karácsony, Lujzi
Alig kezdődött el, már el is röppent a szünet, újra kevesen vagyunk itthon - kivéve,hogy most a kicsi megalapozta a lógást, úgynevezett gyomorfertőzéssel, szóval megkapta még ezt a három napot.
Végigolvastam a nagyok babanaplóit, tiszta lelkiismeretfurdalásom van, hogy nem jegyzem a csöpp minden rezdülését, most próbálok pótolni.
Szóval a karácsonyt elég ügyesen túléltük, bár a 24-i este emlékezetes marad. Hogy az oltás volt-e a ludas, vagy valami més, nem tudom, de egy maratoni délutáni alvást követően - mindennel el tudtunk készülni, még a wellington is jó lett - gyakorlatilag semmit nem aludtunk. Sírás, forgolódás, semmisejó - hát, kipukkadtunk rendesen. Szerencsére másnap este 6(!) órát aludt egyben, ezzel én is bírtam a rokonozást, meg ő is. Kiéltem magam a cuki ruhákkal, rövidesen magamnak is veszek tütüt:-)
Amíg a nagyok edzőtáboroztak (természetesen semmi telefon, vagy ilyesmi ), kiélveztük, hogy hárman vagyunk itthon. Bár addig nem sikerült eljutni a két hét alatt, hogy este legalább az ágyában aludjon, pedig már jó lenne ketten lenni csak az ágyban.
A szünet alatt új nevet is kapott a lány, kiskorú B. Lujza névre hallgat a továbbiakban.Az ok nyilvánvaló - a legkisebb problémája esetén képes krokodilkönnyeket hullatni, ami a kiszolgálószemélyzet megfelelő viselkedése esetén pillanatok alatt teliszájas vigyorba vált. Méltó utódja a művésznőnek. Mivel a nagy kompromisszumok árán bejegyzett hivatalos nevével nem vagyok teljesen kibékülve - egyszerűen nem illik rá! - így én nagy általánosságban is Lujzizom.
A szilveszter a várható nagy buli jegyében telt, alig vártuk az éjfélt, hogy mehessünk aludni. Persze erre is jutott aggódnivaló, mert a nagy csak reggel hatkor jött haza úgy, hogy este 8-kor sétálni ment ki. Bár sejtettem, hogy nem maradnak kint végig a hidegben, a mobil telefon használatát igazán értékeltem volna, én csörögtem rá végül. Bármennyire is normális gyerek, nem úszom meg a gyomorgörcsöt, úgy látom.
A kicsivel azóta sincs napirend, ami biztos, hogy ha megindul a feneke alatt valami, akkor alszik ( meg most az ölemben), ezt próbálom majd rövidesen kihasználni, mert amíg a mama taszajtgatja, addig elkezdenék edzeni, ezt a fölös 20 kilót/centit le kell dobnom.
Irtó édesen dumál. mosolyog mindenkire, de a mozgásával nem vagyok teljesen elégedett. Még mindig utálja, ha hason van, kivéve az alvást, és ez nem segíti elő a hátizmai erősödését. Mindemellett hason inkább a lábaival tolja magát előre, agy azokat is felemeli, ami szintén nem segít sokat a hasalás fejlesztésében. Néha kinyomja magát, de inkább sír. Most tettem alá kis nyakpárnát, ez tartja a csípőjét is, meglátjuk, hova sikerül eljutni.
Én meg szörnyű fáradt vagyok, az,hogy kelni kell a nagyokkal, kikészít teljesen.Biztos megoldanák maguknak is a reggelt, de szinte csakilyenkor tudok pár szót váltani velük, és hát nekik is az anyjuk vagyok. Remélem, lassan normalizálódnak az éjszakák, és én is használhatóbb leszek.
Végigolvastam a nagyok babanaplóit, tiszta lelkiismeretfurdalásom van, hogy nem jegyzem a csöpp minden rezdülését, most próbálok pótolni.
Szóval a karácsonyt elég ügyesen túléltük, bár a 24-i este emlékezetes marad. Hogy az oltás volt-e a ludas, vagy valami més, nem tudom, de egy maratoni délutáni alvást követően - mindennel el tudtunk készülni, még a wellington is jó lett - gyakorlatilag semmit nem aludtunk. Sírás, forgolódás, semmisejó - hát, kipukkadtunk rendesen. Szerencsére másnap este 6(!) órát aludt egyben, ezzel én is bírtam a rokonozást, meg ő is. Kiéltem magam a cuki ruhákkal, rövidesen magamnak is veszek tütüt:-)
Amíg a nagyok edzőtáboroztak (természetesen semmi telefon, vagy ilyesmi ), kiélveztük, hogy hárman vagyunk itthon. Bár addig nem sikerült eljutni a két hét alatt, hogy este legalább az ágyában aludjon, pedig már jó lenne ketten lenni csak az ágyban.
A szünet alatt új nevet is kapott a lány, kiskorú B. Lujza névre hallgat a továbbiakban.Az ok nyilvánvaló - a legkisebb problémája esetén képes krokodilkönnyeket hullatni, ami a kiszolgálószemélyzet megfelelő viselkedése esetén pillanatok alatt teliszájas vigyorba vált. Méltó utódja a művésznőnek. Mivel a nagy kompromisszumok árán bejegyzett hivatalos nevével nem vagyok teljesen kibékülve - egyszerűen nem illik rá! - így én nagy általánosságban is Lujzizom.
A szilveszter a várható nagy buli jegyében telt, alig vártuk az éjfélt, hogy mehessünk aludni. Persze erre is jutott aggódnivaló, mert a nagy csak reggel hatkor jött haza úgy, hogy este 8-kor sétálni ment ki. Bár sejtettem, hogy nem maradnak kint végig a hidegben, a mobil telefon használatát igazán értékeltem volna, én csörögtem rá végül. Bármennyire is normális gyerek, nem úszom meg a gyomorgörcsöt, úgy látom.
A kicsivel azóta sincs napirend, ami biztos, hogy ha megindul a feneke alatt valami, akkor alszik ( meg most az ölemben), ezt próbálom majd rövidesen kihasználni, mert amíg a mama taszajtgatja, addig elkezdenék edzeni, ezt a fölös 20 kilót/centit le kell dobnom.
Irtó édesen dumál. mosolyog mindenkire, de a mozgásával nem vagyok teljesen elégedett. Még mindig utálja, ha hason van, kivéve az alvást, és ez nem segíti elő a hátizmai erősödését. Mindemellett hason inkább a lábaival tolja magát előre, agy azokat is felemeli, ami szintén nem segít sokat a hasalás fejlesztésében. Néha kinyomja magát, de inkább sír. Most tettem alá kis nyakpárnát, ez tartja a csípőjét is, meglátjuk, hova sikerül eljutni.
Én meg szörnyű fáradt vagyok, az,hogy kelni kell a nagyokkal, kikészít teljesen.Biztos megoldanák maguknak is a reggelt, de szinte csakilyenkor tudok pár szót váltani velük, és hát nekik is az anyjuk vagyok. Remélem, lassan normalizálódnak az éjszakák, és én is használhatóbb leszek.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)