Uh..

Végre lassan kikeveredünk ebből a költözési mizériából, és élhető lesz a lakás. Már csak a hivatalok egy részével kell megküzdeni, de remélem, az is lezajlik lassan.

Épp ideje lesz, mert akárhogy is számolom, már a 35. hét végén járok, három hét múlva legkésőbb szülés! Ennek örömére tele lettem itt is feladattal, a jövő hetem már most táblás.
Elsősorban azért, mert a múlt heti uh-n a doki megnézegette az aprólékot, és tényleg picike. Bár centiben oké, de a súlybecslés alapján egy héttel le van maradva  - az áramlások , szíve, gyomra oké, csak hát vékonyka . Mindenesetre 300 gr-mal kevesebb, mint amennyivel a legnagyobb megszületett, és őt is sikerült elég szépen megnöveszteni.

Úgyhogy jövő hétfőn CTG, és a császáros anesztézia megbeszélés, pénteken megint UH, hogy rendben fejlődik-e a kisasszony. Utána meg az utolsó vérvétel. Meg CTG, gondolom.

Voltam kismamafotózáson is, háát...de ajándékba kaptam, szóval csönd van ( ez NEM az a profi fotós, ebben legalábbis biztos nem. ). Igazán csak annyi a bajom, hogy szinte nekem magamnak kellett kitalálnom, hogy milyenek is legyenek a fotók, és mondjuk én nem látom magam kívülről, ami nem egy képnél hasznos lett volna.

Mindenesetre megpróbálok betenni egy képet, ami szerintem egész jó lett:




Lassan már tudok arra is koncentrálni, hogy mi kell a csöppségnek, meg a kórházba, hát gyűlnek a sorok a listámon. De szerencsére kislányos házban lakunk, a szomszéd csaj már felajánlotta, hogy ha valami hiányzik, szóljak, mert neki elég sok mindene van:-)

Bevallom, szeretném, ha magától elindulna, mondjuk 17-én reggel,de ha nem, hát kivárjuk a huszadikát. Mondjuk egy kiadós alvást jó lenne addig abszolválni, mert arra az elmúlt két hétben nem volt példa.

Sűrű....

lett nagyon az élet, kimaradt egy csomó minden, a nyaralás ( nagyon jó volt ), az átmeneti javulás a csípőmben ( TB-re kéne felíratni a tengert, komolyan ), mert KÖLTÖZÜNK.

Hazajöttünk, és másnap megjelentek a vevők, én meg azóta pörgök, mint a búgócsiga, papírok, dobozok között botladozom, pedig elvileg nem is dolgozom már, mert a csöpp is bejelzett, hogy ezt nem kultiválja nagyon. Szerencsére komolyabb baj nincs, nő, ahogy a tankönyvben elő van írva, csak a magnézium adagomat kellett megduplázni.

Persze közbeesett még némi fogszabályzás a legnagyobbnak, meg gólyatábor, meg iskolakezdés, és az albérletkeresési mizéria csak hab volt a tortán ( két választásunk volt, igen, vagy nem. Ekkora családnak elfogadható méretű lakást/házat találni helyben szinte lehetetlen vállalkozásnak tűnt).

Most kifejezetten jól jött, hogy a barátnőmék lemondták a hétvégi közös sütögetést, mert így a bevásárlást ( új ágy a nagyoknak, a kicsinek, babakocsi, pelenkázó, ki tudja még..) most le tudjuk zavarni, ha minden igaz, és az új bútorokat már az új helyre is vitetjük. Mivel újra fáj a medencém ( 250 m/12 perc a negatív haladási rekordom ), jobban esik, ha más emelget helyettem.

Rosszul viselem a stresszt is, amúgy is hamar pattanok, ha a dolgok nem az én elképzelésem szerint alakulnak, de ez most fokozottan jelentkezik, persze férjnek is stresszes a munkája, nem túl jó párosítás, rég veszekedtünk ennyit. Nagyon negatív gondolataim vannak, remélem, sikerül kidolgozni ezeket magamból, mert ha nem, külső segítségre lesz szükségünk. Most arra lenne szükségem, hogy puha vattaburok vegyen körül, és közben inkább egymás ellen feszülünk, nem egymásért. Nulla érintés és alig beszélünk a kötelező feladatokon kívül semmiről, nagyon frusztráló.

Egyre össze-visszább vagyok, pedig szeretek a tervek mentén haladni, és a sokadszori újratervezés sem tesz jót, ez látszik azon is, ahogy írok. Ez is zavar, remélem, lesz még jobb.