Húsvét, hat hónapos, hozzátáplálás

Hirtelen a nyakunkba szakadt a húsvét, ezzel a őrült egy nap zárva-egy nap nem idegbajjal, megfűzerezve többkörös családlátogatással, szülinapozással, egyebekkel. Igazán hálás lehetek a sorsnak, hogy a kicsi ilyen szociális lény, nagyon jól bírta, hogy rángatták-rángattuk ide-oda. Kapott egy utazós járókát, abban nagyon jól elvolt, ha már egy kis nyugira vágyott. Így a család is megfigyelhette, meg neki is volt egy kis szusszanni való ideje.
Betöltötte a hat hónapot, borzaszó egyébként, mert tágra nyílt szemekkel figyelem, hogy hova lett a pici babám, hiszen már nem marad meg egy helyen. Általában, ha lerakom a játszószőnyegre, kb két perc múlva a padlón landol, különböző játékokat, vagy a szeme elé kerülő tárgyakat kergetve. Most már nem nagyon sterilizálok semmit, egyrészt, mert a cumikat csak kislabdának használja, másrészt effektíve felnyakja a padlót, amit nyilván nem fogok fertőtleníteni.
A kismillió összegyűlt szabadság és a szemműtéte okán töb, mint egy hetet volt itthon az apja, akivel teljesen összenőttek, ő volt az első, aki nagy, nyálas puszikat kapott ( apa tócsa ), de azóta már minket többieket is megörvendeztetett ezzel.
Az alvása továbbra is katasztrófa, napközben ha random sikerül egyben másfél órát aludnia, az már örömünnep. Így persze nem is tudok számolni azzal, hogy mikor mit tudnék csinálni.
Voltunk Kangatrainingen is, elég jól viselte, hogy hordozóban van a hátamon, miközben ugrálok, el is aludt egy cseppet benne, megyünk még. Persze ez nekem nem elég, heti egy alkalom, injább bandázni,kicsit átmozgatódni jó.
Egyre gyakraban áll négykézlábra, így leengedtük a kiságyat, mert félő volt, hog onnan is kitornázza magát, így most széles vigyorral figyel a rácsok mögül esténként.
És hát a ht. Isten látja lelkemet, megpróbáltuk. Almával, ahogy az kell, bio, istennyila. Nos, három kanál almaléből a fele csúszott le, a többi a nyakában landolt ( fehérítő rulez!), és olyan arcot vágott, amiből egyértelmű volt, hogy ezt egyelőre hanyagolnunk kéne. Azért tettünk még egy próbát almapürével, hátha az állaggal volt problémája, de azt is kilökdöste a nyelvével. Most hagyom egy kicsit pihenni, aztán megpróbáljuk a répát, hátha. Ha nem, akkor adok neki megint két hetet, mert szerencsére a gyarapodása nem állt meg, így hogy csak alvás közben nem mozogm hízott 60 dekát egy hónap alatt. Az etetőszék ( dönthetős, duplatálcás csoda ) egyelőre arra jó, hogy amikor mi eszünk, akkor velünk van, és játszik.
Még egy régebbi utalványból vettem nekipohártornyot, azt nagyon élvezi! Egyébként is bejövősek az élénk színek, de az, hogy elgurul-eldől, külön izgalmas. Nagyon cuki, amikor nincs elég keze, hogy mindet mgfogja, és felváltva vadássza le őket.

Csak gyorsan

mert nem találom meg ott, ahol letettem:-) Eddig is gyorsan fejlődött, de most csak kapkodom a fejemet. Négykézlábra állt, és rettentően  dühíti, hogy még nem tud elindulni. Megint két óránként eszik, sajnos éjszaka is, meg jön a foga.....emellett meg mosolygós cukorborsó, imádja a nagyokat,ha rámosolyognak, édes kis vigyorral ajándékoz meg bárkit - ha elég közel vagyok.

Pénteken kangatréningre megyünk, kíváncsi vagyok,mi lesz, mert elvileg háti hurciban lesz végig, ilyenre még nem volt példa:-)

Kapott egy kupac kaját apuéktól, elvileg három hét múlva megkezdjük a hozzátáplálást. Mondjuk erőltetni nem fogom, mert kb heti 100-120 g-ot hízik csak az anyatejtől, intenzív mozgás mellett, szóval nincs összeesve. A héten vittük vissza a mérleget, a két nappal ezelőtti, utolsó itthoni mérésen volt 7100 g, és 66 centi.
Fürdés közben is hasra fordul, a hátán fekve pedig kilubickolja az összes vizet, ahogy a nagyok is tették, szóval a fürdőszoba fel van mosva, de alaposan.

Közben mardos a kétség, hogy menni vagy maradni, hiszen a fiúknak-érthetően- nincs kedvük indulni,de egyre kétségbeejtőbbnek találom az itthoni helyzetet. Mondjuk, ha még addig ki tudjuk húzni, míg a kisebbik nagy is leérettségizik ( kb 6 év ) úgy, hogy ezek a marhák nem léptetik ki az országot az EUból, akkor addigra előkészítünk mindet az ugráshoz szerintem. A nagyot nem kell kapacitálni, ő már most külföldi egyetemre készül ( imádom az okos fejét, ahogy magyarázott ma is ), a kicsi szimplán a sportösztöndíjat akarja behúzni:-) akár még sikerülhet is neki. Mivel a csöpp ilyen kicsi, neki egyszerűen külföldön kellene elkezdenie az általánost, így nem lenne akkora hátrányban, mint pl most a nagyok.
Mondanám, hogy remélem, hogy nem kell ebben az alternatívában gondolkoznunk, de szerintem nem fogjuk megúszni.