Szociál

Musszáj összefoglalni a minit, mert lemaradok.

Szóval iszonyú szociális, bármilyen korú gyerekkel játszana ( szia, Lilla baba vagyok, jössz velem játszani/sétáni/homokozni?  kész vagyok ), akkor szoktam sajnálni, mikor a nagyobbak ( főleg lányok ) látványosan kihagyják, ő meg nem érti, hogy mi van, és megy utánuk.

imád mozogni, életveszélyes egyébként, a félelemérzete nulla. Most már talán hallgat ránk egy kicsit, de ez nem akadályozza meg abban, hogy öt méter magas csúszdára/mászókára másszon, vagy lendületből célozza meg a méterrel a feje fölött végződő vizet ( not to self: mihamarabb be kell iratnom úszni)

felnőttekkel is szívesen elbeszélget, de szerencsére nem megy el senkivel ( eddig még ), mikor az idősebb korosztály hívogatja, látványosan visszajön mellém.

Akaratgombóc. Ez a játékon is meglátszik, mert minden az övé, ami az övé/előtte játszott vele/játszani szándékszik vele, nos , ezen még dolgoznunk kell, mert nagyon durván reagál, konkrétan kitépi a másik kezéből az adott dolgot, és kiabál. Néha viszon már felajánl csereárut, én ezt fejlődésnek tekintem.

szakállas emberek még mindig nem a liblingjei, ezzel a sógoromnak kell megküzdenie, ugyanis már ötven méterről sikít, ha meglátja, és bújik belém, esetleg közli, hogy menjünk haza, ha a nagyinál vagyunk ( folyt)

Úristen

..most látom csak, hogy már öt hónapja nem írtam semmit sem a cseppről, sem a nagyokról.

Először is a csepp: a rohamos fejlődése nem áll meg, inkább még nagyobb fokozatra kapcsolt. Már folyékonyan, kifejezően beszél, árnyalja a mondanivalóját. Apját teljesen elolvasztja, nehezen is fegyelmezi, mert akkor beveti a sírást vagy csak kéjlek, apaaaa ...és kész,apa megy és csinálja. A fürdés, ha apa itthon van, pacskolós, habdobálós dorbézolás, nyilván jobban is szeret apával fürdeni:-)

Semmi veszélyérzete nincs továbbra sem, ha fel tud menni a nagyobbaknak szánt csúszdára, egyéb eszközökre, akkor öt méterről röhög le rán, esetleg ugrik a lent álló kezébe, instant szívbajt hozva a delikvensre. Ennek következménye, hogy az egyik első metszőfoga kezd elhalni, mert az állára érkezett az egyik ugráláskor. Volt vér és könnyek, de szerencsére ennyivel megúsztuk.

Áprilisban elkezdtünk angolra járni, nagyon cukin énekeli a dalocskákat, és a sleepy bunnyt köti az esti alvós nyuszis könyvhöz, szóval valami átment. Nyilván lesz dolgom még vele a nyáron, hogy ne felejtse el teljesen, most már, a diplomával a kezemben  időm is lesz talán.

Rengeteget nőtt, hogy mitől, azt nem tudom, mert nagyon válogatós is lett, és főleg a szénhidrát menne. Egy ideig nagy sláger volt a túrórudi, de most már abből is csak a csokit eszi meg, aminek nem örülök igazán.

Leszokott a ciciről is, de nem vált le róla teljesen, ha vigasz kell, vagy a déli alvás ideje jön, még turkál a pólómban, aminek őszintén szólva nem örülök.

A következő nagy lépésünk a szobatisztaság lesz, rászánatm a nyarat, mert az ügyes felvételinknek:-) köszönhetően óvodás lesz a hölgy október végétől, viszont oda csak pelus nélkül mehet, és ez komoly kihívás, hiszen most nem szól, bár akár két órát is tudja tartani.

továbbra is vízicsibe, ha pocsolya, ha pancsoló, neki bele kell mennie. Mivel megint tengerhez megyünk nyaralni, érdekes kihívás lesz kirángatni.

A nagyok is kitettek magukért, felsőfokúztak, vegyes sikerrel, mert a kisebbik nem egészen két pont híján bukta el a dolgot, a nagy még emellett egy közel 100 %-os érettséginek is örülhet.

A nagy és a csepp egyébként még mindig össze vannak nőve, pótapaként rendezi és az aprónép is így áll hozzá. A középsővel most kezdenek egymásra találni, mert már hagyja, hogy mesét olvasson neki, de még fürdetni nem fürdetheti, kiküldi a fürdőszobából.

A szövegelésben egyébként érdekes dolgai vannak, mert alapvetően minden hangot jól mond, az r és az l kivételével, ami j, de a repülő az hepülő, és hepül. Ez az egy a kivétel, de ezt következetesen használja. Betűtévesztése már csak a labdánál van, az dabla, egész pontosan dabja ( bár lehet, hogy azért, mert dobni kell, végül is lehet benne logika...

Olvasunk

Bogyó és Babóca mánia van, szerencsére a fiúkról maradt egy jó pár kötet, bár eléggé eláztak egy csőtörés alkalmával, de szerencsére meg tudtuk őket menteni.
Így minden este minimum egy, de inkább két három könyvnyi mese az adag, irtó cukin tudja kívülről, és használja a szófordulatokat napközben ( valaki nem érzi jól magát: Beteg vagy, szaladok gyorsan bagolydoktorért :-)) Simán el-szerepjátékozik, összevonva több történetet,bábozva mindenféle apró játékkal ( figurái nincsenek ).

A Scolaros hajtogatós könyveket is szereti, ott is megbeszéljük, hogy ki, mit csinál, utána már egyedül kommentálja a képeket. A Tesz-vesz sorozatot most kezdi élvezni, de egyelőre csak a cicákat nézegetjük benne, meg az autókat :-)

Egyre szebben beszél, ragoz, múltidőt használ, de még mindig nem nevezi magát "én"-ként, ő a baba. Pl hagyod a babát ( ha valami nem tetszőt teszünk épp ) , de hozd ide nekem/a babának felválva megy már.

Mivel ősszel oviba megy ( te jó ég! ), elkezdtünk ovit látogatni, az első alkalommal alig tudtam hazavinni, kíváncsi vagyok, hogy akkor is olyan lelkes lesz-e, amikor majd maradni kell.

Lelkesen tornázik velem a laptopos nénivel  ( gerincjóga/pilates ), kicsit nehezítve csak a gyakorlatokon.

lésszives

teszi hozzá, amikor a déli alvásnál közli, hogy: anya ad cicit:-))

egészen mókás, hogy a saját jegyeimet figyelgetem a naptunban ( mert olyan öreg vagyok, hogy esedékességkor még nem is volt olyanom:-))