Már egy hetes :-)

Pont egy hete megszületett a pici Lány, négy órával a tervezett időpont után. Minden zavaró körülmény ellenére, ez volt eddig a legmegnyugtatóbb, mondhatni, legszebb szülésem,de örülök, hogy nem lesz több. Az utóélete ennek a császárnak már annyi fájdalommal és kellemetlenséggel jár, hogy pont elég volt belőle. Elég rendesen szét is vágtak, kb 20 centis a legújabb heg, meg a sterilizálás is okoz belső fájdalmakat, pont úgy, mint a tavalyi méhen kívüli után.
A kórházzal is elégedett voltam, már a műtét alatt is behozták a kicsit, apja is megkapta összebújni, és amit kivittek a szobába, már hozták is szopizni, amiből egy húsz perces szundi lett ugyan, de próbának jó volt.

Az első két napban demo üzemmódban működött a gyerek, hosszú alvásokkal, de a második nap vége felé,amikor már kezdtem aggódni, hogy nem fog enni, beindult ő is, meg a tej is. Lehet, hogy ekkortól jó lett volna a VIP szoba, mert a szobatárs babák nem voltak túl nagy összhangban, és folyton sírt valamelyik.

Meglepően hamar kidobtak minket a kórházból, már a negyedik nap itthon voltunk, azóta várjuk, hogy beálljon bármilyen napirend  - ennek még nem láttam nyomát. Ami biztos, hogy egy komolyabb alváshoz mindkét cici kell, vagy egy jó nagy autózás (a babakocsi kipróbálása a hét végén esedékes).

A nagyok között megfordult a trend, amíg a terhesség alatt a kisebbik érdeklődött jobban, most  a nagy első dolga, hogy amikor hazaér, ránéz a kicsire, és ha ébren van, nekiáll dajkálni, meg elringatni, nagyon aranyosak. Nem erőltetem egyiket sem, de érdekes látni, mennyivel másként reagálnak.

Szerdán még itthon volt a Férj, elhoztuk az anyakönyvi kivonatot és a kicsi lakcímkártyáját ( most azt hagyjuk, hogy ezt miért nem lehet postázni, ha a TAJ és adókártyát igen ), innen is köszi a zuglói okmányirodának, nagyon gyorsan végeztünk - náluk, az odavezető közúti forgalomról meg nem ők tehetnek.

A kiságy tök szép dísze a szobánknak,mert éjszaka az első nyekkenés után velünk alszik ( hehe ) a ded, visszatenni őt is pont annyira lehetetlen, mint a nagyokat. Én meg dög vagyok, legalább azt a kicsi időt szeretném alvással tölteni, amíg ő is behunyja a nagy, sötét szemeit. Mondjuk tegnap este, három óra szopi-szundi-ordítás-repeat kör után bevetettem a cumit, ami annyit segített, hogy én is tudtam zuhanyozni, és aludni majdnem két teljes órát (!). Utána már mellettem aludt, de nagyon várom, hogy az apja hazaérjen ma este,mert nála tök jól megnyugszik ( néha talán túl jól is, kedden három órát aludt a hasán, persze este. Utána igen vidám éjszakánk volt,)

Naponta igyekszem fotózni, mert látványosan változik, a születése utáni kis, ráncos nyakú és homlokú ET-ből lassan kezd baba-formát ölteni.

Lassan vége..37. hét

Épp ideje, úgy gondolom. ma éppen csak négy ( 4!!!!) órát ültem a kórházban, ebből érdemi időtöltés max a negyede lehetett. Mert délelőtt CTG - amikor mozog a gyerek, nem veszi a gép, csak lóg ki belőle a papír, ez persze nem elé a néniknek. Mikor újraindul, addigra elalszik, és nincs az a csoki és szendvics, ami felébresztené. És mindemellé ( imádunk, magyar egészségügy ! ) a múlt heti három gép helyett csak kettő működik - hellyel-közzel, ugye - tehát iszonyat csúszás, fogjam be a számat, mert engem mondjuk simán behívtak időben, még a korábbi időpontosok előtt.
Elvileg volt időpontom az anesztesekhez is, alig 10 percet késtem,mert elkavarodtam a kórházban, komolyan, térkép kéne hozzá. Ez pont arra volt jó, hogy nem egy teljes óráig kellett élveznek az ambulancián vizsgálatra várók társaságát, csak ötven percig. Persze volt harákolós bácsi és büdös néni, nekem meg forgó gyomrom, egy szintén császárra váró sorstárssal együtt. A megbeszélés nyilván nem volt több öt-tíz percnél, a szokásos kérdésekkel ( gyógyszerallergia, miért is császár, ne egyek-ne igyak műtét előtt ).
Utána visszakocogtam CTG-re, egy pohár forró csokival, hátha hatással lesz az egészen kicsi lányra ( annyi szart összeettem ma, hogy erről nem hiszem, hogy bárkit tájékoztatni szeretnék ), ennek örömére még hárman voltak előttem. Háromnegyed egykor megszánt minket a néni, és felvitt az osztályra, mert ott is volt már szabad gép, és végre akkor működött, amikor a picur is mocorgott, így húsz perc után el lettünk bocsájtva azzal, hogy várjuk meg G. doktort - aki, mint kiderült, a műtőben volt...Újabb fél óra után megjelent egy fiatal rezidens vagy épphogy orvos fickó, és aláfirkantotta a kutyanyelvet, szóval kettőkor már el is hagyhattam a területet.
Ha az előnyét nézzük - voltam az osztályon, meg tudom mutatni embernek, hova is kell menni. De előre félek a jövő héttől, mert akkor meg a felvételes papírjaimat intézzük, és akkor már mindenképpen be kell mennem a melóba is, leadni az utolsó papírokat. Három napi hideg élelemmel készülök.

Itthon végre megvan a kiságy meg a komód, egész vasárnap szereltünk,meg a gardróbba is felkerült két ruhatartó rúd,így újabb öt zacskótól szabadultunk meg. A hét végén még vár ránk egy kör IKEA, és újabb szerelés, aztán már remélem, nagyjából készen leszünk.

Ja, és miután szépen összeszereltük és beállítottuk a kiságyat, ember felröhögött, hogy mégis minek? hiszen az első fél évben úgyis köztünk fog aludni...Mondtam, hogy napközben talán kihasználjuk:-)