Anyám, meg voltam győződve róla, hogy leírtam az elmúlt fél évet, többször is, de ezek szerint nem.
1. fejezet: Nyaralás
Kiderült, hogy igen high-maintanance a kis hölgy, mert ahogy elértük a Riviérát, közölte, hogy én strandom, én hajóm, én repülőm:-)
A saját szenvedéseinket borítsa jótékony homály ( olyan nincs, hogy minden szállással minden stimmeljen, na itt sem...), de szerencsére nagyon jól viselte az iszonyat páratartalmat, és hogy kétnaponta rángattuk valahová ( Saint Tropez hajóval, ahol szinte ő bírta a legjobban a három gyerek közül a hajózást, Monaco busszal, ahol megint megjelent az autóm-hajóm-strandom sztori:-))) de kedvesen nekünk is juttatott néhányat). Sokat segített mondjuk, hogy vittünk egy csatost, és sokat volt abban is, meg a babakocsit, amit ugyan a tavalyi repülős utunkra vettünk, de végül nagyon kihasználtuk azzal, hogy a hosszabb utakra bele tudtuk ültetni. Ő élvezte legjobban a tengert, de eldől, hogy kavicsosra még egyszer nem megyünk, ez nem nekünk való. Lelkesen játszott Nizza vizes játszóterén a helyi gyerekekkel, egyáltalán nem érdekelte a nyelvi korlát. Azt is jól viselte, hogy nagyon sokat autóztunk oda is, meg az út következő állomását jelentő Münchenbe, ahol pont 15 fokkal volt kevesebb, mint Nizzában..fáztunk egy kicsit, na. De tökéletes volt arra, hogy kicsit sétáljuk, és hogy mindenhol magyarokba bukkanjunk:-)) A szobatisztaságot ekkor még elengedtük, mert semmi hajlandóságot nem mutatott rá.
2. fejezet: A 3. szülinap
Két hónap alatt sokat ért a kisasszony, csacsogós volt addig is, de egyre kerekebb mondatokban beszélt ekkor már. Az l és az r viszont még mindig j ( azóta is ) . A szobatisztaság és az ovi szinte egy napon jöttek el, bár féltem, hogy bepisil, de azóta is csak egyszer volt baleset, álmában ( itthon már a délutáni alváshoz nem kell pelus) Az éjszakai szobatisztaságot elengedtem, azzal majd tavasszal próbálkozunk.
Mivel bármikor nekimegy a 3 méter víznek is ( voltunk apánál nyár végén, a helyi fürdőben simán a nagyok csúszdájáról csúszott a vízbe, én meg nem tudtam, hogy a magasból esik le, vagy belefullad), ezért elkezdtem vele úszni járni, hét, nagy kihívás, mert szabályt is kell tartani, plusz mozgáskoordinációs nehézség is van.
A szülinapjára elkészültek a kötelező cuki fotók, új fotóssal, de nem bántuk meg.
3. fejezet ...és minden más
Nyilván az ovi jellegéből adódóan az első két hét után összeszedett valami csodavírust, szóval december 3-tól nem is járt oviba, csak januárban kezdte újra, szerencsére jól viseli ( nekem nehezebb ) . Nem vagyok elájulva az óvónéniktől, mert először rám akarták hárítani a fegyelmezési gondokat, de lassan összecsiszolódnak, úgy gondolom.
Továbbra sem hagyományos kislány, mert bár beütött a tánciruha korszak, és csak nézegetem a jó előre beszerzett pólókat és nadrágokat (sőt, a szoknya sem jó, csak a ruha!), emellett simán lecsapja a fiúk kezéről a szerszámkészletet és az autókat. Karácsonyra kapott pl Barbit és alvósbabát is, de két hétig tartott a varázs:-)
Még mindig cukin énekel, és a xilofonnal kíséri magát, irtózat zajt csapva, de attól még örülök neki. Rákaptunk a német és angol gyerekdalok mellett Alvaro Solerre, így most spanyolul is nyomjuk alkalmanként. Természetesen januárban két és fél hét ovi után újra beteg lett, még mindig nem százas, remélem, kivackalódik belőle, mert ovihoz sok, orvoshoz kevés, én meg most nem tudok itthon maradni sokat vele. Na mindegy, majd lesz valami.
Amúgy egy hisztigombóc, minden apróságon képes égigérő parádét csapni, naponta többször teszi próbára a türelmemet/türelmünket ezzel. Visszatért a hisztipisi, amitől kifejezetten rosszul van a család összes többi tagja. Mamákkal jól elvan szerencsére, ezt több utazás alkalmával teszteltük.
