Borsószem királykisasszony

Nos, nem kerültük el a pótlást,a dokinéni szigorúbb volt,mint a védőlány. Mindenesetre egy hét alatt majdnem 30 dekát hízott a baba,bár erősn kételkedem,hogy a napi kb 90-120 ml táptól,de így mindenki boldog. Azt mondjuk nem reklámozom, hogy fokozatosan építem le a tápot, és szinte csak anyatejet kap az utóbbi pár napban.

Új nevet is kapott a sok másik mellé az apróság ( lásd a címet ),mivel a legkisebb zavaró tényező is éktelen sírást tud kiváltani nála,pl egy köhintésnyi kaki a pelusban. Ez természetesen azzal jár, hogy egy átlagos ikerpár pelenka-adagját fogyasztjuk ( nem akarna támogatni a Pampers pl?).És rossz anya lévén,véletlenül nem sensitive popsitörlőt vettem, ezzel megnyertem egy kisebesedett, szinte vérző popsit két napon belül. Most már egy hete vizes textilpelussal tisztogatom a kis hátsóját, meg neogranormon-bepanthen kombóval kenem, de gyógyulni lassabban gyógyul,mint ahogy kialakult a gond,persze. Remélem, ez nem azt jelenti, hogy az én irtó lassan gyógyuló bőrömet örökölte, mert az szívás.
Az alvás is az,teljesen random módon alszik nappal és éjjel, továbbra is, napirend a fasorba sem,pedig már kinéztem jó kis szülés utáni tornát a tvben,de reggel kilenckor jó eséllyel éppen az aznapi harmadik szopi megy.

Magamat meg le kéne szoktatnom a folyamatos kontrollmániámról,mert emiatt ( is ) elég feszült tudok lenni. És mivel biztos vagyok abban,hogy ez az utolsó alkalom,hogy ilyen pici babám van, jobban oda kéne figyelnem,nem csak átvészelni ezt az időszakot,ha már a terhességem nem az a befeléfordulós-rózsaszínfelhőnücsörgős időszak volt.

Most nagy levegő,és ébresztő lassan,mert eljött az egy hónapos státusz ideje,teljesen hihetetlen.

2.hét

Itt ülök a kanapén, ölemben alszik a csöpp. Így elég nehéz megfogalmazni az elmúlt hét hullámvasútját..
Kezdődött azzal, hogy a demoüzemmód tejes törlésre került, egy órás szopikat tíz-húsz perc alvás tört meg. Ha nap közben aludt két hosszút, akkor az az éjszakára is rányomta a bélyegét (az enyémre mindenképp, pedig az apja is felriadt olykor). Amikor már másodszor csak két órát aludtam összesen, az eléggé kivett belőlem minden szociális készséget.
Mert arra lett volna ám igény!Itthon voltak apuék, és a leglehetetlenebb időpontokban jöttek, én meg nem voltam túl kedves, de már így is többet voltam tekintettel másokra ebben a két hétben, mint szerettem volna.
A nagyok édesek, jönnek segíteni, mikor apjuk dolgozik, együtt fürdetünk,és ha nagyon kivagyok este, felügyelik a babát, míg fürdök, meg vacsizok, és hasonló luxusdolgok.
Sajna a mérés, amit a dokinéni kért, nem hozott túl jó eredményt, szinte a kórházi súlyánál van csak a kislány. ennek egyenes következménye lett az itthonra beszerzett mérleg, amit nagyon el akartam kerülni, és jogosan. Most mérem evés előtt-után, és semmi különbséget nem mutat, pedig csorog a szája szélén a tej, és még meg is mentek a másikból kb 30 milit. Hétfőn újra randizunk a védőnővel, remélem, elindul a súlya, és el tudjuk kerülni a pótlást. Nem volt elég a terhesség alatti stressz, úgy látszik.
Az meg, hogy folyamatosan azt ellenőrzöm, hogy lélegzik-e...a légzésfigyelőnek meg úgy kevés értelme van, hogy rajtam lóg/velem alszik. Viszont jövő héten lesz hordozós klub, megpróbálok lemenni, és kölcsönözni egy kendőt, mert az nem állapot, hogy az egyik kezem általában gyerekkel van tele.
Egyelőre úgy tűnik, hogy a szülés utáni depi most elkerül, egész jól vagyok. A seb mondjuk fáj, és a bal oldalam kifejezetten érzékeny, forduláskor mintha kést szúrnának belém. Erre mondjuk számíthattam volna, a tavalyi méhen kívüli után is  a csonkolás helye fájt tovább, nem a hasi seb. Maga a hasam viszont szörnyű, amin a plusz 20 kiló sem segít, valami intenzí fogyásra lest szükség, mert így attól leszek magam alatt, ahogy kinézek.