Az van, hogy...

...egyik szemem sír, a másik meg nevet. Tegnap megvolt a kombinált, az uh eredmények jók ( tarkóredő, orrcsont ), még ha harmadszorra sikerült is csak kimasszírozni a kisasszonyból ( igenigenigen!!), mert juszt sem feküdt úgy, hogy könnyen meg lehessen nézni. De megvan mindene, négy végtag, húsz ujj, csinos kis gerinc, hosszú lábak, karocskák ). Viszont a vérteszt...hát az nem a legjobb, valahol sejtettem is, hogy a kezdeti túlpörgött hcg-t nem tudjuk lenyomni szint alá. És hát nem is sikerült, köztes kockázatot kaptunk ( meg a korom, meg minden, persze, beleszámít ).

Úgyhogy két hét múlva konzultáció a dokival, hogy három hét múlva integrált teszt, vagy rögtön amnio..mehh..Úgy gondoltam, hogy mostantól már csak a rózsaszín felhőkön ugrálás a reszortom, de nyilván nem mi lennénk, ha minden tök rendben lenne, a fiúkkal is voltak nyűgök. Mindenesetre a tegnapi megzuhanás után most összeszedtem magam, és megnéztem, van-e még akciós terhesfarmer a H&M-ben és van, szóval ha kibírják a készletek jövő hét végéig, akkor csakazértis rendelek még egy-két cuccot ( dráma, nincs rövidgatyám ).

Mindenesetre G. cuki volt, vigasztalgatott még este is a telefonban, a dokitól meg kisírt egy tök saját uh képet, mondván, ő messze dolgozik, hadd legyen a legkisebb gyerekéről is fényképe. Kapott:-)

12. hét

Lassan elmúlik az egész napos hányinger, és egyértelmű, hogy egy csomó kaja kiesik ( olajban sültek, jégkrém..), mert utána órákig rosszul vagyok még mindig. Lassan elkezd mocorogni a kisjáték, bár nagyon ritkán érzem még, de főleg aktívabb napok után. És egyre nehezebb arra gondolni, hogy valami baja lehet, ettől elég skizofrén érzéseim vannak.Egyszerre készülök arra, hogy meddig dolgozom még, de a frissen bevásárolt kismamaruhák zöme még becsomagolva várja, hogy ki merjem bontani a kombinált teszt után...
Mindemellett a kisebbik nagy minden nap érdeklődik, hogy mi is történik éppen, a nagyobbik csak többet segít ( ha megkérem, ugrik, magától nem jut eszébe:-)).
És nagyon nehéz, hogy G. nincs itthon a hét zömében ( ezen a héten csak pénteken jön haza ), alig alszom, azt is forgolódva.
Igyekszem elterelni a figyelmemet, tanulok a vizsgákra, de most már eléggé jóllakott látványt nyújtok, sokáig nem titkolhatom, egyre többen néznek rám furcsán bent is.

10. heti UH, kis csalódás, nagy félelmek

A héten megbeszélt időpontom volt a dokival, egyrészt, hogy belőjük a kombinált teszt időpontját, másrészt a szülést. És nem elhanyagolható módon, hogy megnézzük a kisbabot, mekkorát nőtt, jól van-e.

Nos, elvileg minden oké, 3,5 cm, három nappal nagyobb, mint a hivatalos terhességi kor, viszont egyedül van...ami persze nem baj, csak a magas HCG miatt bíztam benne, hogy esetleg ketten vannak mégis. Ezt most el kellett engednem, meg azt is, hogy ennek a babának lesz vele egykorú tesója, mert amint a doki felvetette, hogy gondolkodjunk el a művi meddővé tételen ( harmadik császárnál orvosilag indikált, nem a fizetős buli), azonnal lecsaptam rá. A nagyokkal sem bírtam jól az egyik kicsi - másik pici felállást, és azóta eltelt 13 év...nem, köszönöm, majd ezt az aprólékot kényeztetjük szénné.

Ami a félelmeimet okozza, az a magas HCG továbbra is. Tudom, hogy ezer oka lehet, amiből már az , hogy túl vagyok a 35-ön, és több vetélésem volt, meg össze-vissza működik a hormonrendszerem, simán előhozhatja ezt az eredményt. De sajnos utánanéztem, hogy mit jelenthet még, és nem lettem boldogabb...lepényi elégtelenség ( ezt mondjuk a doki kizárta, mert akkor nem fejlődne ilyen jól a csöpp, esetleg nem is lenne élő a terhesség mostanra ), Down...és a két élő, egészséges gyerekem mellé nem viszünk haza beteg babát.
Szóval bejelentkeztem az Istenhegyire, és igyekszem pozitívan hozzáállni, hogy nem lesz semmi baj. Nyilván ez a vizsgálat is a vizsgát követő héten lesz, nem tudom, hogy fogok tudni koncentrálni, de majd megpróbálom.