A múltkori esés következményeként át kellett rendeznem a szobát. Előrébb húztam a pelenkázót és a kiságyát, hogy ha alszik még, mikor ki kell jönnöm mellőle, akkor leesésgátlóként melléhúzhassam. Eddig egyszer kellett használnom, mert azóta velem kel...
Nyilván egész nap figyelgettem, alvás közben többször is ránéztem, hogy történt-e valami, de úgy tűnik, rá is vigyázott a csecsemők őrangyala, mert egy két óra alatt eltűnő piros folton kívül semmi maradandó nem történt. Azóta már megkapta az oltását és a védőnő is megméregette, és mindenhol a szokásos, vidám formáját hozta, szóval lassan megnyugodhatok, azt hiszem.
Ami szintén változást, hogy megint elviseli a hordozást, sőt, a mei-taiban hátra is tudtam tenni, együtt főztünk:-) ma meg a karikásban ücsörgött a csípőmön, amíg befejeztem az ebédet. Ennek nagyon örülök, mert lassan itt a versenyszezon a fiúknak, és a nem túl babakocsibarát helyszíneken könnyebb lesz őt így cipelgetni. Tegnap nem vittem magammal kendőt egy nagyobb sétára, természetesen akkor kéretőzött ki a kocsiból, még jó, hogy addigra Apával is találkoztunk, volt hordár. Ez jó lecke volt, minimum a karikást be fogom tenni a délutáni sétákhoz.
Lassan bevezetjük a délutáni sétát is, mert a jó időben iszonyú meleg van a lakásban, jobb kint, meg neki se árt hozzászokni a huzamosabb kintléthez, ha már napirendet nem tudunk tartani.
2017. március 23., csütörtök
2017. március 21., kedd
Öt hónapos és kimerült
Robbanásszerűen fejlődik a kis Lujza, szinte látható, hogy kapcsolódnak a szinapszisok és barázdálódik az agya. Még többet forog, lekúszik - az arcán - a játszószőnyegről és hangosan adja tudtára a világnak, a tetszik, vagy nem tetszik valami. Szerencsére néha magában is eljátszik, nem hiszem, hogy tudnám állandóan szórakoztatni. Nyúl minden után, alapos megfigyelésnek veti alá a játékait. Van néhány kedvenc, de a többit is felfedezi időről időre.
Nagyon kis szociális, hamar mosolyog, a családtagokra különösen, ha a kaja megvan, nem sírós baba. Nyilván nekem csinálja a műsort, de akkor általában már fáradtabb, csak aludni nem akar.
Még mindig anyatejes, és szerintem az is lesz egy jó darabig, mert semmi érdeklődést nem mutat a mi kajánk iránt. Tegnap az orra alá toltam egy aszaltgyümölcs - szeletet, és először nézett rám, hogy anyám, mit zaklatsz ezzel? és rámarkolt a zizegős csomagolásra. Majd a nyuszi hoz neki etetőszéket, de egyelőre szerintem arra lesz jó, hogy abban játsszon, míg mi eszünk.
A forgolódás magával hozta az első esést is, nem vagyok rá büszke. Ma reggel belealudt a hajnal 6-os szopiba, én meg kijöttem reggelizni, és a fiúkat indítani. Hallottam, hogy gagyog, de szokott álmában is, így csak füleltem. A következő pillanatban hatalmas döndülés, és éktelen visítás, arcon landolt a franciaágyról, rá a parkettára :-( szerencsére csak egy kis piros folt maradt utána a homlokán, a kedve már jó volt rögtön, ahogy befejezte a szipogást.
Az alvása egyre rosszabb, nem véletlen a cím. A reggeli-délelőtti szopiba belealszik, tegnap is két és fél órát aludt, most kíváncsi vagyok, meddig bírja. Elvileg megyek edzeni, anyám jön föl vigyázni rá, bár ott is séta volt a terv, így nem tudom, mi lesz belőle. de hogy folytassam a témát: délután már csak fél óra-húsz perc alvás marad, kivéve, ha kint sétálunk, akkor akár egy órára is elhúzható, de felhozni, úgy, hogy tovább aludjon, nem lehet. Ha van egy kis szerencsém, akkor valamelyik délutáni-esti szopiba belealszik, majd fél tíz körül már a nagy ágyban,velem. Utána átkerül ugyan az ágyába, de ma éjjel is már fél egykor, háromkor és háromnegyed hatkor kelt, ami istenesnek számít, mert néha négyszer is ébreszt.
Ebből következik, hogy én is kimerült és nyűgös vagyok, bármennyire is van segítség, mindent én intézek, ami fontos lehet. A fiúk is kamaszodnak, ott is folyamatosan aggódom, hogy hogy tanulnak, tanulnak-e egyáltalán ( nem feltűnő...), csak azért nem eszik, mert nem szimpi a kaja, vagy valami baja van esetleg..és egyik sem lelkis annyira, hogy a háborgásait megossza velem így csak a világfájdalmas arcuk jut általában.
Meg nagyon unom már,hogy amikor Férj hazajön, ő is pihenni vágyik, így megint csak rám marad minden, pedig én is pihenni szeretnék! Néha csak sűrűbben vagyunk vele ( bár kétségtelenül gyakrabban jut eszébe elpakolni maga után, mint a fiúknak ), és ez nem segít rajtam. Ebben a hónapban amúgy sem számíthatok rá, mert évet zárnak, utána kiállítás, hát remélem, hogy kivesz egy hét szabit húsvét környékén - úgyis műtik valószínűleg a szemét - hogy nekem is jusson egy kis szusszanás, mert átmegyek sárkányba különben.
Pedig igyekszem a jóra fókuszálni, hiszen lefoglaltuk a nyaralást, most a Tirrén tengeri részre megyünk, meg utána még Salzburgot is megnézzük, de az még nagyon messze van nekem, és ha nem sikerül pihenni kicsit, akkor nem biztos, hogy ép ésszel átvészelem. Pedig nagyon szeretném.
Nagyon kis szociális, hamar mosolyog, a családtagokra különösen, ha a kaja megvan, nem sírós baba. Nyilván nekem csinálja a műsort, de akkor általában már fáradtabb, csak aludni nem akar.
Még mindig anyatejes, és szerintem az is lesz egy jó darabig, mert semmi érdeklődést nem mutat a mi kajánk iránt. Tegnap az orra alá toltam egy aszaltgyümölcs - szeletet, és először nézett rám, hogy anyám, mit zaklatsz ezzel? és rámarkolt a zizegős csomagolásra. Majd a nyuszi hoz neki etetőszéket, de egyelőre szerintem arra lesz jó, hogy abban játsszon, míg mi eszünk.
A forgolódás magával hozta az első esést is, nem vagyok rá büszke. Ma reggel belealudt a hajnal 6-os szopiba, én meg kijöttem reggelizni, és a fiúkat indítani. Hallottam, hogy gagyog, de szokott álmában is, így csak füleltem. A következő pillanatban hatalmas döndülés, és éktelen visítás, arcon landolt a franciaágyról, rá a parkettára :-( szerencsére csak egy kis piros folt maradt utána a homlokán, a kedve már jó volt rögtön, ahogy befejezte a szipogást.
Az alvása egyre rosszabb, nem véletlen a cím. A reggeli-délelőtti szopiba belealszik, tegnap is két és fél órát aludt, most kíváncsi vagyok, meddig bírja. Elvileg megyek edzeni, anyám jön föl vigyázni rá, bár ott is séta volt a terv, így nem tudom, mi lesz belőle. de hogy folytassam a témát: délután már csak fél óra-húsz perc alvás marad, kivéve, ha kint sétálunk, akkor akár egy órára is elhúzható, de felhozni, úgy, hogy tovább aludjon, nem lehet. Ha van egy kis szerencsém, akkor valamelyik délutáni-esti szopiba belealszik, majd fél tíz körül már a nagy ágyban,velem. Utána átkerül ugyan az ágyába, de ma éjjel is már fél egykor, háromkor és háromnegyed hatkor kelt, ami istenesnek számít, mert néha négyszer is ébreszt.
Ebből következik, hogy én is kimerült és nyűgös vagyok, bármennyire is van segítség, mindent én intézek, ami fontos lehet. A fiúk is kamaszodnak, ott is folyamatosan aggódom, hogy hogy tanulnak, tanulnak-e egyáltalán ( nem feltűnő...), csak azért nem eszik, mert nem szimpi a kaja, vagy valami baja van esetleg..és egyik sem lelkis annyira, hogy a háborgásait megossza velem így csak a világfájdalmas arcuk jut általában.
Meg nagyon unom már,hogy amikor Férj hazajön, ő is pihenni vágyik, így megint csak rám marad minden, pedig én is pihenni szeretnék! Néha csak sűrűbben vagyunk vele ( bár kétségtelenül gyakrabban jut eszébe elpakolni maga után, mint a fiúknak ), és ez nem segít rajtam. Ebben a hónapban amúgy sem számíthatok rá, mert évet zárnak, utána kiállítás, hát remélem, hogy kivesz egy hét szabit húsvét környékén - úgyis műtik valószínűleg a szemét - hogy nekem is jusson egy kis szusszanás, mert átmegyek sárkányba különben.
Pedig igyekszem a jóra fókuszálni, hiszen lefoglaltuk a nyaralást, most a Tirrén tengeri részre megyünk, meg utána még Salzburgot is megnézzük, de az még nagyon messze van nekem, és ha nem sikerül pihenni kicsit, akkor nem biztos, hogy ép ésszel átvészelem. Pedig nagyon szeretném.
2017. március 7., kedd
Nagymozgások, betegbeteg meg mindenféle
Kezdjük a jóval: Lujzi visszavonhatatlanul megtanult forogni, oda-vissza pörög. Így a legbiztonságosabb hely számára mostanában a padló, ha így folytatja, a sepréssel sem kell sokat törődni, elég lesz kimosni a ruháit. Egyre zajosabb, sikongat jókedvében (meg a rosszban is), és nagyon viccesen magyaráz. Elkezdtem beszerezni a tavaszi-nyári ruhatárát, mert rohamosan nő.
A sokadik házassági évfordulónkra tényleg meglepetést kaptam: gyönyörű virágdobozt, amire már rég vágytam, és Férjnek sikerült megoldania a teljes meglepetést is, mert pénteken, munkából jövet állított haza vele, egyáltalán nem számítottam rá. Ez a meglepetés dolog egyébként sem igazán jellemző rá, szóval fejlődik:-).
Persze, hogy ne legyen tökéletes, full taknyosan állított haza, amivel már kettőre nőtt az életükért küzdő férfiak száma a családban, hiszen a Kicsi már előtte kidőlt. Mostanra a Nagy is követte a példájukat, neki speciel hangja sincs, így kénytelen vagyok vele orvoshoz menni, nem tudom igazolás nélkül itthon üdültetni ennyi ideig.
Lujzinál a nagymozgások az eddig elég jól belőhető alvási idejét borították fel: mivel álmában is forog, csapkod, erre felébred és keservesen sír. Ezt sajnos éjszaka is csinálja, így megint alig alszom.
Mivel végre úgy tűnik,tényleg tavasz van, én is elkezdtem házon kívül is mozogni az itthoni torna mellett. Ebbe persze belerondít a gyerekek betegsége, de remélem, lassan érdemes lesz bérletet vennem:-)
A sokadik házassági évfordulónkra tényleg meglepetést kaptam: gyönyörű virágdobozt, amire már rég vágytam, és Férjnek sikerült megoldania a teljes meglepetést is, mert pénteken, munkából jövet állított haza vele, egyáltalán nem számítottam rá. Ez a meglepetés dolog egyébként sem igazán jellemző rá, szóval fejlődik:-).
Persze, hogy ne legyen tökéletes, full taknyosan állított haza, amivel már kettőre nőtt az életükért küzdő férfiak száma a családban, hiszen a Kicsi már előtte kidőlt. Mostanra a Nagy is követte a példájukat, neki speciel hangja sincs, így kénytelen vagyok vele orvoshoz menni, nem tudom igazolás nélkül itthon üdültetni ennyi ideig.
Lujzinál a nagymozgások az eddig elég jól belőhető alvási idejét borították fel: mivel álmában is forog, csapkod, erre felébred és keservesen sír. Ezt sajnos éjszaka is csinálja, így megint alig alszom.
Mivel végre úgy tűnik,tényleg tavasz van, én is elkezdtem házon kívül is mozogni az itthoni torna mellett. Ebbe persze belerondít a gyerekek betegsége, de remélem, lassan érdemes lesz bérletet vennem:-)
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)