Két hónapos

Rohamosan fejlődik, már öt centit nőtt ( gyűlnek a kinőtt ruhák, hihetetlen!), egy kilót hízott, és hősiesen tűrte a kötelező oltást is. Ügyesen tartja a fejét hason, bár a hasonfekvéssel úgy egyébként nem nagy barátok, kivéve, ha alvásról van szó. Apropó, alvás..hát, az nem javult. Éjszaka csak mellettem lehet, két-három óránként ébred. Szerencsére már pelusozni nem kell éjszaka, de ezt nap közben bepótolja,iszonyat nyakigkakikkal:) szerencsére ebben a méretben tele vagyunk ruhákkal, nem gond az öltöztetés. A hátán valahol elrejtve van egy gomb, ami ha ágyat/vízszintes felületet ér, bekapcsolja a szirénát, így a délutáni alvást továbbra is babakocsiban ( mozog!) vagy kendőben abszolválja. Cuki hangokat ad már ki - eőő, geőő és hasonlók, és egyre többet mosolyog, amikor ébren van, nagyon édes. Továbbra is úgy eszik, mintha nem lenne holnap. Néha nem értem, miért is szoptatom még, hiszen olyan nagy, szinte megszólal,ehetne bármit, ami persze hülyeség, az eszemmel tudom, de nagyon várom, hogy megszólaljon, mert a szemében jóval több van, mint amit a sírásból ki tudok ókumlálni. 

A nagyokkal továbbra is jól elvan, a kisebbik már többször elaltatta,ami számomra csodaszámba megy. Végre nekik is itt a szünet, már nagyon ki voltak pukkadva,a kicsi meg feltűnő iskolaundoritiszben szenved, lassan elfogynak a szülői igazolások a rendszeres fejfájás-hasfájás tünetek miatt. 

Végre apjuk is hazaért, most két hétig itthon lesz, szülés után nem volt itthon ennyit,tiszta fura lesz.

Hat hetes,hordozás,meg egyebek

Kb négyszer írtam meg ezt a bejegyzést, annyira nem hagyott magamra időt a kiskirálykisasszony. valahol olvastam, hogy a hat hetes növekedési ugrás kb két hétig tart,hát,nekünk bejött. Már múlt héten sem volta régi:-),de aztán a hét végére teljesen matrica lett, állandó cicin lógással, és semmi alvással. odaszögeződtem a kanapéhoz, mert ha aludt, azt csak az ölemben, kajaközelben tudta elképzelni.Bárhogy is törtük a fejünket, mi lehetne a megoldás,nem jöttünk rá,és arra sem emlékszünk már, hogy  a fiúkkal volt-e ilyen, vagy a feledés jótékony homályába merült. 

persze a nagy hamizás meghozza a gyümölcsét, hetente kb 25 dekát hízik, lassan elértük ( és meghaladtuk ) egy normál újszülött paramétereit. Szépen emeli  és tartja a fejét, lassan már okkal is mosolyog,nagyon cuki!Hason utál lenni,ha ébren van,viszont aludni leginkább úgy szokott napközben. Most már a fürdés sem akkora mumus, mint az első időkben,de még öt percnél nem tart tovább a lazulás, onnantól bekapcsol a sziréna. Továbbra is együtt alszunk, mondjuk az elejéről le tudnék mondani,mert így meg én nem pihenek túl sokat. Most kipróbáltam, hogy csak a telefon fényénél kezdek szoptatni éjjel, és utána töksötét van,de egyelőre nem kiabálnám el az eredményt. 

A nagy nyűgösségben bevetettük a kendőt,de még jó, hogy kicsi a Lány, mert így tovább használhatjuk ezt a rugalmast. Mire kinőné, addigra talán elég erős lesz, hogy valami csatosat vegyünk, amivel az apja is tudja vinni,mert ez a szalagozás neki nagyon nem szimpi. 

Közben a babától el nem vonatkoztathatóan engem is ért egy kisebb-nagyobb baleset. A babakocsi teleszkópja tönkre ment, és elvittem szervizbe, ahol viszont nem tudtak pót-vázat adni,csak a boltban, azt is csak nagy nehezen ( nem értem, újszülöttel hogy mozduljak ki, ha náluk a váz,amire a hordozót,mózest felteszem??). A bolt viszont olyan szerencsésen van kialakítva, hogy a rámpa, amin a babakocsit le lehet tolni, meredek, de legalább egyenesen a zárt ajtónak visz. az ajtó befelé nyílik természetesen. Ezen sikerült megcsúsznom az utolsó méteren, a kocsi megborult a hátsó kerekére, a tolókar meg egyenesen az arcomnak vágódott. Ez több,mint egy hete volt, és még mindig zöldeslila a szemem alja, és érzékeny az egész orrom. Ennek következménye egy erősen fedő alapozó és púder lett, mert Férj nem volt hajlandó tűrni a rosszalló tekinteteket, pedig itthon sem volt aznap ( meg azóta se nagyon, de ez már egy másik történet  ).

Borsószem királykisasszony

Nos, nem kerültük el a pótlást,a dokinéni szigorúbb volt,mint a védőlány. Mindenesetre egy hét alatt majdnem 30 dekát hízott a baba,bár erősn kételkedem,hogy a napi kb 90-120 ml táptól,de így mindenki boldog. Azt mondjuk nem reklámozom, hogy fokozatosan építem le a tápot, és szinte csak anyatejet kap az utóbbi pár napban.

Új nevet is kapott a sok másik mellé az apróság ( lásd a címet ),mivel a legkisebb zavaró tényező is éktelen sírást tud kiváltani nála,pl egy köhintésnyi kaki a pelusban. Ez természetesen azzal jár, hogy egy átlagos ikerpár pelenka-adagját fogyasztjuk ( nem akarna támogatni a Pampers pl?).És rossz anya lévén,véletlenül nem sensitive popsitörlőt vettem, ezzel megnyertem egy kisebesedett, szinte vérző popsit két napon belül. Most már egy hete vizes textilpelussal tisztogatom a kis hátsóját, meg neogranormon-bepanthen kombóval kenem, de gyógyulni lassabban gyógyul,mint ahogy kialakult a gond,persze. Remélem, ez nem azt jelenti, hogy az én irtó lassan gyógyuló bőrömet örökölte, mert az szívás.
Az alvás is az,teljesen random módon alszik nappal és éjjel, továbbra is, napirend a fasorba sem,pedig már kinéztem jó kis szülés utáni tornát a tvben,de reggel kilenckor jó eséllyel éppen az aznapi harmadik szopi megy.

Magamat meg le kéne szoktatnom a folyamatos kontrollmániámról,mert emiatt ( is ) elég feszült tudok lenni. És mivel biztos vagyok abban,hogy ez az utolsó alkalom,hogy ilyen pici babám van, jobban oda kéne figyelnem,nem csak átvészelni ezt az időszakot,ha már a terhességem nem az a befeléfordulós-rózsaszínfelhőnücsörgős időszak volt.

Most nagy levegő,és ébresztő lassan,mert eljött az egy hónapos státusz ideje,teljesen hihetetlen.

2.hét

Itt ülök a kanapén, ölemben alszik a csöpp. Így elég nehéz megfogalmazni az elmúlt hét hullámvasútját..
Kezdődött azzal, hogy a demoüzemmód tejes törlésre került, egy órás szopikat tíz-húsz perc alvás tört meg. Ha nap közben aludt két hosszút, akkor az az éjszakára is rányomta a bélyegét (az enyémre mindenképp, pedig az apja is felriadt olykor). Amikor már másodszor csak két órát aludtam összesen, az eléggé kivett belőlem minden szociális készséget.
Mert arra lett volna ám igény!Itthon voltak apuék, és a leglehetetlenebb időpontokban jöttek, én meg nem voltam túl kedves, de már így is többet voltam tekintettel másokra ebben a két hétben, mint szerettem volna.
A nagyok édesek, jönnek segíteni, mikor apjuk dolgozik, együtt fürdetünk,és ha nagyon kivagyok este, felügyelik a babát, míg fürdök, meg vacsizok, és hasonló luxusdolgok.
Sajna a mérés, amit a dokinéni kért, nem hozott túl jó eredményt, szinte a kórházi súlyánál van csak a kislány. ennek egyenes következménye lett az itthonra beszerzett mérleg, amit nagyon el akartam kerülni, és jogosan. Most mérem evés előtt-után, és semmi különbséget nem mutat, pedig csorog a szája szélén a tej, és még meg is mentek a másikból kb 30 milit. Hétfőn újra randizunk a védőnővel, remélem, elindul a súlya, és el tudjuk kerülni a pótlást. Nem volt elég a terhesség alatti stressz, úgy látszik.
Az meg, hogy folyamatosan azt ellenőrzöm, hogy lélegzik-e...a légzésfigyelőnek meg úgy kevés értelme van, hogy rajtam lóg/velem alszik. Viszont jövő héten lesz hordozós klub, megpróbálok lemenni, és kölcsönözni egy kendőt, mert az nem állapot, hogy az egyik kezem általában gyerekkel van tele.
Egyelőre úgy tűnik, hogy a szülés utáni depi most elkerül, egész jól vagyok. A seb mondjuk fáj, és a bal oldalam kifejezetten érzékeny, forduláskor mintha kést szúrnának belém. Erre mondjuk számíthattam volna, a tavalyi méhen kívüli után is  a csonkolás helye fájt tovább, nem a hasi seb. Maga a hasam viszont szörnyű, amin a plusz 20 kiló sem segít, valami intenzí fogyásra lest szükség, mert így attól leszek magam alatt, ahogy kinézek.

Már egy hetes :-)

Pont egy hete megszületett a pici Lány, négy órával a tervezett időpont után. Minden zavaró körülmény ellenére, ez volt eddig a legmegnyugtatóbb, mondhatni, legszebb szülésem,de örülök, hogy nem lesz több. Az utóélete ennek a császárnak már annyi fájdalommal és kellemetlenséggel jár, hogy pont elég volt belőle. Elég rendesen szét is vágtak, kb 20 centis a legújabb heg, meg a sterilizálás is okoz belső fájdalmakat, pont úgy, mint a tavalyi méhen kívüli után.
A kórházzal is elégedett voltam, már a műtét alatt is behozták a kicsit, apja is megkapta összebújni, és amit kivittek a szobába, már hozták is szopizni, amiből egy húsz perces szundi lett ugyan, de próbának jó volt.

Az első két napban demo üzemmódban működött a gyerek, hosszú alvásokkal, de a második nap vége felé,amikor már kezdtem aggódni, hogy nem fog enni, beindult ő is, meg a tej is. Lehet, hogy ekkortól jó lett volna a VIP szoba, mert a szobatárs babák nem voltak túl nagy összhangban, és folyton sírt valamelyik.

Meglepően hamar kidobtak minket a kórházból, már a negyedik nap itthon voltunk, azóta várjuk, hogy beálljon bármilyen napirend  - ennek még nem láttam nyomát. Ami biztos, hogy egy komolyabb alváshoz mindkét cici kell, vagy egy jó nagy autózás (a babakocsi kipróbálása a hét végén esedékes).

A nagyok között megfordult a trend, amíg a terhesség alatt a kisebbik érdeklődött jobban, most  a nagy első dolga, hogy amikor hazaér, ránéz a kicsire, és ha ébren van, nekiáll dajkálni, meg elringatni, nagyon aranyosak. Nem erőltetem egyiket sem, de érdekes látni, mennyivel másként reagálnak.

Szerdán még itthon volt a Férj, elhoztuk az anyakönyvi kivonatot és a kicsi lakcímkártyáját ( most azt hagyjuk, hogy ezt miért nem lehet postázni, ha a TAJ és adókártyát igen ), innen is köszi a zuglói okmányirodának, nagyon gyorsan végeztünk - náluk, az odavezető közúti forgalomról meg nem ők tehetnek.

A kiságy tök szép dísze a szobánknak,mert éjszaka az első nyekkenés után velünk alszik ( hehe ) a ded, visszatenni őt is pont annyira lehetetlen, mint a nagyokat. Én meg dög vagyok, legalább azt a kicsi időt szeretném alvással tölteni, amíg ő is behunyja a nagy, sötét szemeit. Mondjuk tegnap este, három óra szopi-szundi-ordítás-repeat kör után bevetettem a cumit, ami annyit segített, hogy én is tudtam zuhanyozni, és aludni majdnem két teljes órát (!). Utána már mellettem aludt, de nagyon várom, hogy az apja hazaérjen ma este,mert nála tök jól megnyugszik ( néha talán túl jól is, kedden három órát aludt a hasán, persze este. Utána igen vidám éjszakánk volt,)

Naponta igyekszem fotózni, mert látványosan változik, a születése utáni kis, ráncos nyakú és homlokú ET-ből lassan kezd baba-formát ölteni.

Lassan vége..37. hét

Épp ideje, úgy gondolom. ma éppen csak négy ( 4!!!!) órát ültem a kórházban, ebből érdemi időtöltés max a negyede lehetett. Mert délelőtt CTG - amikor mozog a gyerek, nem veszi a gép, csak lóg ki belőle a papír, ez persze nem elé a néniknek. Mikor újraindul, addigra elalszik, és nincs az a csoki és szendvics, ami felébresztené. És mindemellé ( imádunk, magyar egészségügy ! ) a múlt heti három gép helyett csak kettő működik - hellyel-közzel, ugye - tehát iszonyat csúszás, fogjam be a számat, mert engem mondjuk simán behívtak időben, még a korábbi időpontosok előtt.
Elvileg volt időpontom az anesztesekhez is, alig 10 percet késtem,mert elkavarodtam a kórházban, komolyan, térkép kéne hozzá. Ez pont arra volt jó, hogy nem egy teljes óráig kellett élveznek az ambulancián vizsgálatra várók társaságát, csak ötven percig. Persze volt harákolós bácsi és büdös néni, nekem meg forgó gyomrom, egy szintén császárra váró sorstárssal együtt. A megbeszélés nyilván nem volt több öt-tíz percnél, a szokásos kérdésekkel ( gyógyszerallergia, miért is császár, ne egyek-ne igyak műtét előtt ).
Utána visszakocogtam CTG-re, egy pohár forró csokival, hátha hatással lesz az egészen kicsi lányra ( annyi szart összeettem ma, hogy erről nem hiszem, hogy bárkit tájékoztatni szeretnék ), ennek örömére még hárman voltak előttem. Háromnegyed egykor megszánt minket a néni, és felvitt az osztályra, mert ott is volt már szabad gép, és végre akkor működött, amikor a picur is mocorgott, így húsz perc után el lettünk bocsájtva azzal, hogy várjuk meg G. doktort - aki, mint kiderült, a műtőben volt...Újabb fél óra után megjelent egy fiatal rezidens vagy épphogy orvos fickó, és aláfirkantotta a kutyanyelvet, szóval kettőkor már el is hagyhattam a területet.
Ha az előnyét nézzük - voltam az osztályon, meg tudom mutatni embernek, hova is kell menni. De előre félek a jövő héttől, mert akkor meg a felvételes papírjaimat intézzük, és akkor már mindenképpen be kell mennem a melóba is, leadni az utolsó papírokat. Három napi hideg élelemmel készülök.

Itthon végre megvan a kiságy meg a komód, egész vasárnap szereltünk,meg a gardróbba is felkerült két ruhatartó rúd,így újabb öt zacskótól szabadultunk meg. A hét végén még vár ránk egy kör IKEA, és újabb szerelés, aztán már remélem, nagyjából készen leszünk.

Ja, és miután szépen összeszereltük és beállítottuk a kiságyat, ember felröhögött, hogy mégis minek? hiszen az első fél évben úgyis köztünk fog aludni...Mondtam, hogy napközben talán kihasználjuk:-)

Uh..

Végre lassan kikeveredünk ebből a költözési mizériából, és élhető lesz a lakás. Már csak a hivatalok egy részével kell megküzdeni, de remélem, az is lezajlik lassan.

Épp ideje lesz, mert akárhogy is számolom, már a 35. hét végén járok, három hét múlva legkésőbb szülés! Ennek örömére tele lettem itt is feladattal, a jövő hetem már most táblás.
Elsősorban azért, mert a múlt heti uh-n a doki megnézegette az aprólékot, és tényleg picike. Bár centiben oké, de a súlybecslés alapján egy héttel le van maradva  - az áramlások , szíve, gyomra oké, csak hát vékonyka . Mindenesetre 300 gr-mal kevesebb, mint amennyivel a legnagyobb megszületett, és őt is sikerült elég szépen megnöveszteni.

Úgyhogy jövő hétfőn CTG, és a császáros anesztézia megbeszélés, pénteken megint UH, hogy rendben fejlődik-e a kisasszony. Utána meg az utolsó vérvétel. Meg CTG, gondolom.

Voltam kismamafotózáson is, háát...de ajándékba kaptam, szóval csönd van ( ez NEM az a profi fotós, ebben legalábbis biztos nem. ). Igazán csak annyi a bajom, hogy szinte nekem magamnak kellett kitalálnom, hogy milyenek is legyenek a fotók, és mondjuk én nem látom magam kívülről, ami nem egy képnél hasznos lett volna.

Mindenesetre megpróbálok betenni egy képet, ami szerintem egész jó lett:




Lassan már tudok arra is koncentrálni, hogy mi kell a csöppségnek, meg a kórházba, hát gyűlnek a sorok a listámon. De szerencsére kislányos házban lakunk, a szomszéd csaj már felajánlotta, hogy ha valami hiányzik, szóljak, mert neki elég sok mindene van:-)

Bevallom, szeretném, ha magától elindulna, mondjuk 17-én reggel,de ha nem, hát kivárjuk a huszadikát. Mondjuk egy kiadós alvást jó lenne addig abszolválni, mert arra az elmúlt két hétben nem volt példa.

Sűrű....

lett nagyon az élet, kimaradt egy csomó minden, a nyaralás ( nagyon jó volt ), az átmeneti javulás a csípőmben ( TB-re kéne felíratni a tengert, komolyan ), mert KÖLTÖZÜNK.

Hazajöttünk, és másnap megjelentek a vevők, én meg azóta pörgök, mint a búgócsiga, papírok, dobozok között botladozom, pedig elvileg nem is dolgozom már, mert a csöpp is bejelzett, hogy ezt nem kultiválja nagyon. Szerencsére komolyabb baj nincs, nő, ahogy a tankönyvben elő van írva, csak a magnézium adagomat kellett megduplázni.

Persze közbeesett még némi fogszabályzás a legnagyobbnak, meg gólyatábor, meg iskolakezdés, és az albérletkeresési mizéria csak hab volt a tortán ( két választásunk volt, igen, vagy nem. Ekkora családnak elfogadható méretű lakást/házat találni helyben szinte lehetetlen vállalkozásnak tűnt).

Most kifejezetten jól jött, hogy a barátnőmék lemondták a hétvégi közös sütögetést, mert így a bevásárlást ( új ágy a nagyoknak, a kicsinek, babakocsi, pelenkázó, ki tudja még..) most le tudjuk zavarni, ha minden igaz, és az új bútorokat már az új helyre is vitetjük. Mivel újra fáj a medencém ( 250 m/12 perc a negatív haladási rekordom ), jobban esik, ha más emelget helyettem.

Rosszul viselem a stresszt is, amúgy is hamar pattanok, ha a dolgok nem az én elképzelésem szerint alakulnak, de ez most fokozottan jelentkezik, persze férjnek is stresszes a munkája, nem túl jó párosítás, rég veszekedtünk ennyit. Nagyon negatív gondolataim vannak, remélem, sikerül kidolgozni ezeket magamból, mert ha nem, külső segítségre lesz szükségünk. Most arra lenne szükségem, hogy puha vattaburok vegyen körül, és közben inkább egymás ellen feszülünk, nem egymásért. Nulla érintés és alig beszélünk a kötelező feladatokon kívül semmiről, nagyon frusztráló.

Egyre össze-visszább vagyok, pedig szeretek a tervek mentén haladni, és a sokadszori újratervezés sem tesz jót, ez látszik azon is, ahogy írok. Ez is zavar, remélem, lesz még jobb.

Apa kezdődik...

...a terhességgé válás. Kicsit korainak tarom, hiszem még csak most léptem be a 25. hétbe, de lassan egy hete úgy fáj a jobb forgóm, hogy minden helyváltoztatás kínnal jár. Fekvés után elindulni kifejezetten röhejes látvány, mint egy nyolcvanéves, ízületes néni. Nekem persze nem vicces, mert NAGYON FÁJ.  Egyelőre nem tudok tenni ellene semmit, mert a tavalyi lumbágómra kapott flectort ugye nem szedhetem, Rozmaringos krémmel kenegetem, de ez csak placebó, azt hiszem.
...az alienkedés:-) Esténként nagyon aktív a kis Pöttöm, határozottan hullámzik a hasam. Napközben is sokat mozog, és azzal,hogy betöltöttük a 24. hetet, hivatalosan is a menthető kategória ( nyilván nem ez a cél, hanem az október közepe/vége), én is megnyugodtam ebben az ügyben kicsit.
Most eléggé figyelek magamra, hogy mit is eszem, meg ilyesmik, nem is jött fel egy kiló sem a legutóbbi vizit óta. Legközelebb a hó végén megyünk, kíváncsi vagyok,hogy a közbeeső nyaralás mit változtat a helyzeten.
És kezdődik a hormonális megborulás is, a hét végén annyira kibuktam, hogy majd egy órát sírtam. Most sem az igazi a lelkivilágom, persze biztos belejátszik, hogy vizsgázom, egyedül viszem a heteket, hiszen a férj csak alig van itthon, és ő is csak jóindulatú közhelyeket tud puffogtatni abban a a napi tíz.tizenöt percben, amikor beszélünk. Remélem, a nyaralás ezen is segít.
Mondjuk az is feldobott kicsit,hogy a Mangoban egy L-es ruha simán feljött rám, így pocakosan is, úgyhogy egyébként az M-es is jó lett volna:-) remélem, sikerül tartani ezt a súlylassítást, mert nem szeretnék abba helyzetbe kerülni, mint a nagy születése után, mikor még szoptatás alatt is híztam, borzalmas volt.
Lassan elkezdem a jógát, így hogy itthon vagyok, könnyebben veszem rá magam, és remélem, a csípőmnek is jót tesz. A kondibérlet fennmaradó része valószínűleg megy a kukába, mert a legutóbbi alkalom után is iszonyatos derékfájás gyötört.

Átolvasva a bejegyzést, eléggé csapongok. Nos, igen, ezt is szokni kell, hogy a koherens fogalmazás most nem nagyon megy...

20-21-22

Végre tényleg túlestünk minden genetikai vizsgálaton!

Megvolt a szív uh is, a szaktekintély dr H vizsgálta meg a csöppet, megnyugtató eredménnyel. Mindenesetre majd 6-8 hetesen vissza kell mennünk vele, hogy biztos ne legyen semmi szív-baj.
A dokival is konzultáltam, megállapítást nyert, hogy ennél több vizsgálatot már külföldön sem nagyon végeztek volna el ( mínusz prena és az invazívak), de most egy jó ideig nyugi van. Most mindkét nagy jött velem, mozizni, persze a szokott eredménnyel ( arccal a falnak...), szóval megcsodálhattuk a kerek popsiját.

Szépen növekszik, sajnos én is...most hirtelen felszaladt öt kiló, lassan ott tartok amivel szülni szándékoztam menni. Víz is van benne, de sajnos a reggeli péksütik nem tettek jót, úgyhogy megvettem Vrábel Kriszta szakácskönyveit, és lassan elmerülök benne.

A családi eseményeken is túl vagyunk, erősen pislogtam a fotókat nézve, hogy mekkora felnőtt lett a kétarasznyi fiamból.

Most megint indul a pörgés, vizsgák nekem, versenyek a nagyoknak, közben el kell jutnom a védőnőhöz, meg a házidokihoz, meg terheléses vérvételre....utána végre nyaralás!

Alig van időm a pöttömre is figyelni, de tesz róla, hogy ne feledkezzek meg  róla. Általában kaja után aktív, és este, lefekvés után. Most már kívülről is látszik, és apja is érzi már, ha a hasamra teszi a kezét. Elég fura még mindig, hogy bennem növekszik, de lassan hozzászokom, azt hiszem. Neve még mindig nincs, remélem, hogy mire visszajövünk a nyaralásból, legalább ebben megegyezünk.

19+2, meg a többiek

Megvolt a nagy genetika, olyan alaposan át lett vizsgálva az aprólék, hogy csak a videó tart 22 percig, az egyéb csacsogás már ezen kívül esett. Egy idősebb doki vizsgált meg, mint kiderült, már régebben konzultált az én orvosommal az esetemről, mert az extrém magas hcg nem volt túl jó előjel. 

Így viszont az összes, esetleg betegségre utaló jelet megvizsgálta, és ki is zárta, szerencsére. Megvan minden ujján mind a három ujjperc, fedett gerinc, pocakból csak a szépen erezett köldökzsinór fut ki. Szépen ívelt a nózija, megvan mindkét veséje, és jól is működik. A jövő héten ugyan megyünk szív uh-ra is, de azért itt is nézett egy áramlást, az is rendben volt. Nagyjából 20 centi és 250 gramm.

 Mindez a leendő középsővel néztem végig, mert a kis ügyes eltörte a kulcscsontját, így neki a suli egy héttel előbb véget ért. (Ebből adódóan gyarapította a családi kiszólásgyűjteményt, mert a baleset estéjére, G szülinapja alkalmából vacsora-foglalásunk volt Pesten. Mivel a kocsiajtót nem tudja nyitni-csukni, ezért az apja tartotta neki, hogy be tudjon szállni. Erre a gyerek: Köszönöm, Albert ! fél úton ezen röhögtünk utána. A hülyeségfaktor nem ugrott generációt, az biztos ).

Az apróság egyre többet mozog, kifejezetten megijedek, ha kimarad egy fél nap. Az uh szerint nagyon lent van, ezt érzem is, mert folyton a méhszájon gyalogol. Most már lassan mindenki tud róla, aki nem, az meg lassan maga is észreveszi, egyre többen kérdeznek rá, hogy hát izé...Mondjuk ahhoz képes nem olyan látványosan nagy a hasam, mert azonos terhességi korú ismerősnek egész kosárlabda van a pocakjában. 

A gyomrom még mindig ég, reménytelen bármilyen  cukros, fűszeres étel, már a virsli is gond, kolbász,paprikás szalámi kuka. Ettől függetlenül szoktam enni néha, de utána megvan a következménye. És egyre jobban vizesedem, simán egy-két kiló ugrál naponta, a jegygyűrűmet már le kellett tennem, mert két óra alatt beledagad az ujjam. Keresek valami bizsut, mert így viszont nem érzem jól magam. 

A jövő hét nagyon sűrű lesz, mert a nagyobbik ballag, meg egyúttal minden júniusi ünnepet is tartunk, szóval tortarendelés ( nincs az az isten, hogy én most süssek ), virág ( a gyereknek raffaello-csokor ), piabeszerzés, és még aznap szív-uh, körmös...És arról nem is beszéltem, hogy fogalmam sincs, mit is veszek fel, mert az eredeti elképzelésem nem jött be.

Béke, nyugi, mocorgás

Végre megnyugodhatunk az előzmények után, mert a 16. heti vérvétel eredménye hatalmas javulást és minimális kockázatot mutatott. Az, hogy nem kell a hasbaszuri, nagy követ gördített le rólam ( szerintem hallották a puffanást a suliban, mert persze óra közben telefonáltak..)
Meg voltunk közben dokinál, megnéztük "mert aranyos", és kaptunk megint 3D fotót, egyre gyerekszerűbb:-)
Most már lassan a 18. hetet kezdjük, és egyre intenzívebben mocorog! Volt egy-két nap, amikor alig lehetett érezni, meg a védőnő ósdi szívhang-vizsgálója sem mutatott semmit, akkor persze beparáztam ( valószínűleg addig fogok, míg a kezemben nem fogom egészségesen).
Mostanság ( ma különösképpen ) viszont kirúgja a ház oldalát!
Szereti a nutellát ( sajnos ), de bármilyen kaja után nagy az ugribugri.

Már nem tudok hason aludni, és úgy egyébként aludni sem nagyon, már jó ideje egy éjszaka sem teljes. A hányinger is elmúlt nagyjából, de a savak még mindig kínoznak. Lehajolni sem tanácsos egy-két órával evés után, ami elég korai vacsorákat feltételezne, ha hazaérnénk időben.

Elkezdtem kondizni megint, óvatosan persze. Mondjuk a mai jóga/pilates helyett hűtőt takarítottam, kihasználva a jó időt, remélem, megmarad a lendület későbbre is. Remélem, a most felugrott két nagyon pluszos kiló kicsit visszavonul, vagy nem hozzák a kis haverjaikat még úgy három hónapig.

És remélem, gyakrabban tudok jönni, mert egy csomó poszt volt a fejemben, és egyszerűen nem volt alkalom leírni.

Az van, hogy...

...egyik szemem sír, a másik meg nevet. Tegnap megvolt a kombinált, az uh eredmények jók ( tarkóredő, orrcsont ), még ha harmadszorra sikerült is csak kimasszírozni a kisasszonyból ( igenigenigen!!), mert juszt sem feküdt úgy, hogy könnyen meg lehessen nézni. De megvan mindene, négy végtag, húsz ujj, csinos kis gerinc, hosszú lábak, karocskák ). Viszont a vérteszt...hát az nem a legjobb, valahol sejtettem is, hogy a kezdeti túlpörgött hcg-t nem tudjuk lenyomni szint alá. És hát nem is sikerült, köztes kockázatot kaptunk ( meg a korom, meg minden, persze, beleszámít ).

Úgyhogy két hét múlva konzultáció a dokival, hogy három hét múlva integrált teszt, vagy rögtön amnio..mehh..Úgy gondoltam, hogy mostantól már csak a rózsaszín felhőkön ugrálás a reszortom, de nyilván nem mi lennénk, ha minden tök rendben lenne, a fiúkkal is voltak nyűgök. Mindenesetre a tegnapi megzuhanás után most összeszedtem magam, és megnéztem, van-e még akciós terhesfarmer a H&M-ben és van, szóval ha kibírják a készletek jövő hét végéig, akkor csakazértis rendelek még egy-két cuccot ( dráma, nincs rövidgatyám ).

Mindenesetre G. cuki volt, vigasztalgatott még este is a telefonban, a dokitól meg kisírt egy tök saját uh képet, mondván, ő messze dolgozik, hadd legyen a legkisebb gyerekéről is fényképe. Kapott:-)

12. hét

Lassan elmúlik az egész napos hányinger, és egyértelmű, hogy egy csomó kaja kiesik ( olajban sültek, jégkrém..), mert utána órákig rosszul vagyok még mindig. Lassan elkezd mocorogni a kisjáték, bár nagyon ritkán érzem még, de főleg aktívabb napok után. És egyre nehezebb arra gondolni, hogy valami baja lehet, ettől elég skizofrén érzéseim vannak.Egyszerre készülök arra, hogy meddig dolgozom még, de a frissen bevásárolt kismamaruhák zöme még becsomagolva várja, hogy ki merjem bontani a kombinált teszt után...
Mindemellett a kisebbik nagy minden nap érdeklődik, hogy mi is történik éppen, a nagyobbik csak többet segít ( ha megkérem, ugrik, magától nem jut eszébe:-)).
És nagyon nehéz, hogy G. nincs itthon a hét zömében ( ezen a héten csak pénteken jön haza ), alig alszom, azt is forgolódva.
Igyekszem elterelni a figyelmemet, tanulok a vizsgákra, de most már eléggé jóllakott látványt nyújtok, sokáig nem titkolhatom, egyre többen néznek rám furcsán bent is.

10. heti UH, kis csalódás, nagy félelmek

A héten megbeszélt időpontom volt a dokival, egyrészt, hogy belőjük a kombinált teszt időpontját, másrészt a szülést. És nem elhanyagolható módon, hogy megnézzük a kisbabot, mekkorát nőtt, jól van-e.

Nos, elvileg minden oké, 3,5 cm, három nappal nagyobb, mint a hivatalos terhességi kor, viszont egyedül van...ami persze nem baj, csak a magas HCG miatt bíztam benne, hogy esetleg ketten vannak mégis. Ezt most el kellett engednem, meg azt is, hogy ennek a babának lesz vele egykorú tesója, mert amint a doki felvetette, hogy gondolkodjunk el a művi meddővé tételen ( harmadik császárnál orvosilag indikált, nem a fizetős buli), azonnal lecsaptam rá. A nagyokkal sem bírtam jól az egyik kicsi - másik pici felállást, és azóta eltelt 13 év...nem, köszönöm, majd ezt az aprólékot kényeztetjük szénné.

Ami a félelmeimet okozza, az a magas HCG továbbra is. Tudom, hogy ezer oka lehet, amiből már az , hogy túl vagyok a 35-ön, és több vetélésem volt, meg össze-vissza működik a hormonrendszerem, simán előhozhatja ezt az eredményt. De sajnos utánanéztem, hogy mit jelenthet még, és nem lettem boldogabb...lepényi elégtelenség ( ezt mondjuk a doki kizárta, mert akkor nem fejlődne ilyen jól a csöpp, esetleg nem is lenne élő a terhesség mostanra ), Down...és a két élő, egészséges gyerekem mellé nem viszünk haza beteg babát.
Szóval bejelentkeztem az Istenhegyire, és igyekszem pozitívan hozzáállni, hogy nem lesz semmi baj. Nyilván ez a vizsgálat is a vizsgát követő héten lesz, nem tudom, hogy fogok tudni koncentrálni, de majd megpróbálom.

Hogyan mondjam el neked...

Az előzmények miatt eléggé nehéz bárkinek is beszélni erről a terhességről, miközben szeretném világgá kürtölni, hogy igen! és láttam, és már ver a szíve, vagy legalábbis hallható volt a lüktetés.

A nagyoknál ez külön gond, hiszen már nem kicsik, nem buták, de a rossz híreket nagyon nehezen viselik. Ezért is volt kérdés, hogy mikor tudják meg a kistesót, de a hivatalos szervek megoldották a dilemmát:-) Ugyanis szombat este barátoknál voltunk, kocsival. Hazafelé nyilván én vezettem, és megállított a rend éber őre, hogy akkor fújnék-e szondát. Már örömmel fészkelődtem, hogy végrevégre ( még sose volt ilyen esetem), mikor megkérdezte, hogy tüdőbaj, szívbetegség, vagy bármi egyéb befolyásoló tényező előfordul-e nálam. Mondtam, kisterhes vagyok, ha ez számít. Kikerekedett a szeme, hogy - Terhes? Mondom, igen. Hát akkor további jó utat - és továbbintett.

A gyerekek csak röhögtek, hogy milyen jó vicc volt, de kb tíz perc múlva a Nagy rákérdezett, hogy miért is mondtam ezt..Úgyhogy nem titkoltuk tovább csak megkértük őket, hogy ne reklámozzák.
Persze az út további része a kisbabakori, pelenkázós sztorik felidézésével telt, rég nevettünk ennyit.

Hát kezdjük...

Tök átlagos terhesblog, magamnak. Hat terhesség, két élő gyerek, most reménykedem, hogy újra sikeresen végig tudom hordani.