Az előzmények miatt eléggé nehéz bárkinek is beszélni erről a terhességről, miközben szeretném világgá kürtölni, hogy igen! és láttam, és már ver a szíve, vagy legalábbis hallható volt a lüktetés.
A nagyoknál ez külön gond, hiszen már nem kicsik, nem buták, de a rossz híreket nagyon nehezen viselik. Ezért is volt kérdés, hogy mikor tudják meg a kistesót, de a hivatalos szervek megoldották a dilemmát:-) Ugyanis szombat este barátoknál voltunk, kocsival. Hazafelé nyilván én vezettem, és megállított a rend éber őre, hogy akkor fújnék-e szondát. Már örömmel fészkelődtem, hogy végrevégre ( még sose volt ilyen esetem), mikor megkérdezte, hogy tüdőbaj, szívbetegség, vagy bármi egyéb befolyásoló tényező előfordul-e nálam. Mondtam, kisterhes vagyok, ha ez számít. Kikerekedett a szeme, hogy - Terhes? Mondom, igen. Hát akkor további jó utat - és továbbintett.
A gyerekek csak röhögtek, hogy milyen jó vicc volt, de kb tíz perc múlva a Nagy rákérdezett, hogy miért is mondtam ezt..Úgyhogy nem titkoltuk tovább csak megkértük őket, hogy ne reklámozzák.
Persze az út további része a kisbabakori, pelenkázós sztorik felidézésével telt, rég nevettünk ennyit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése