Na, túl vagyunk ( remélem ) egy elég rendes taknyos időszakon, de hálistennek elindultak a fogai a kiscsajnak, így ha nem az orra van tele, akkor ömlik a nyála. A következő beszerzésünk egy pár nyálkendő lesz, azt hiszem, pedig eléggé berzenkedem tőle.
A mozgása is sokat változott, egyre jobba kinyújtva tartja a kezét/tenyerét és a lábait. Ha hasra teszem, akkor mindig küzd és/vagy sír, nagyon utálja!Főleg azért, mert előre nem halad, pedig nagyon igyekszik,némi repülőzéssel megspékelve. Egyszer-egyszer már át is lökte magát hátra, de ez inkább véletlen. Ha háton van, akkor rendszeresen fordul oldalra, gyakran emiatt is ébren éjszaka, mert - tádám!! - mostanában sikerül átcsempésznem az ágyába esti szopi után. Egy felüdülés az a pár óra, amíg arra fordulok, amerre akarok. Néha már én ébredtem előbb, hogy mivanmivan, holagyerek, de ő csak szuszogott nyugisan.
Mióta picit betegeskedett, beállított egy újabb napirendet, eszerint valamikor 4 körül eszik, ezzel elszundizik akár hétig is. Utána vagy alszik kilenctől egy hatalmasat ( mint pl most ) vagy két kisebb részletben egy-egy órát. Nyilván tennivalók szempontjából az előbbi előnyösebb, de erre nem vagyok befolyással. Délután gyakorlatilag nam alszik, max elszunnyad evészet közben, de mire letenném, már pislog rám a nagy szemeivel, amik még mindig baba-szürkéskékek, szóval továbbra is kíváncsiskodunk.
Mostanában megtalálta a kezét is, nagyon cuki, ahogy összekulcsolja őket, és úgy integet, esetleg még beszélget is hozzá. A társaságot továbbra is kedveli, ha jön valaki, vidáman mosolyog rá, kivéve persze, ha kajaidő van, mert akkor vihargyorsan eltörik a mécses. A fürdetést is nagyon szereti, most már úszik a fürdőszoba a végére, meg a segítő személyzet is jellemzően elázik:-)
Holnap státusz, kíváncsi vagyok, mit mutat a védő mérlege.
2017. január 17., kedd
2017. január 6., péntek
Karácsony, Lujzi
Alig kezdődött el, már el is röppent a szünet, újra kevesen vagyunk itthon - kivéve,hogy most a kicsi megalapozta a lógást, úgynevezett gyomorfertőzéssel, szóval megkapta még ezt a három napot.
Végigolvastam a nagyok babanaplóit, tiszta lelkiismeretfurdalásom van, hogy nem jegyzem a csöpp minden rezdülését, most próbálok pótolni.
Szóval a karácsonyt elég ügyesen túléltük, bár a 24-i este emlékezetes marad. Hogy az oltás volt-e a ludas, vagy valami més, nem tudom, de egy maratoni délutáni alvást követően - mindennel el tudtunk készülni, még a wellington is jó lett - gyakorlatilag semmit nem aludtunk. Sírás, forgolódás, semmisejó - hát, kipukkadtunk rendesen. Szerencsére másnap este 6(!) órát aludt egyben, ezzel én is bírtam a rokonozást, meg ő is. Kiéltem magam a cuki ruhákkal, rövidesen magamnak is veszek tütüt:-)
Amíg a nagyok edzőtáboroztak (természetesen semmi telefon, vagy ilyesmi ), kiélveztük, hogy hárman vagyunk itthon. Bár addig nem sikerült eljutni a két hét alatt, hogy este legalább az ágyában aludjon, pedig már jó lenne ketten lenni csak az ágyban.
A szünet alatt új nevet is kapott a lány, kiskorú B. Lujza névre hallgat a továbbiakban.Az ok nyilvánvaló - a legkisebb problémája esetén képes krokodilkönnyeket hullatni, ami a kiszolgálószemélyzet megfelelő viselkedése esetén pillanatok alatt teliszájas vigyorba vált. Méltó utódja a művésznőnek. Mivel a nagy kompromisszumok árán bejegyzett hivatalos nevével nem vagyok teljesen kibékülve - egyszerűen nem illik rá! - így én nagy általánosságban is Lujzizom.
A szilveszter a várható nagy buli jegyében telt, alig vártuk az éjfélt, hogy mehessünk aludni. Persze erre is jutott aggódnivaló, mert a nagy csak reggel hatkor jött haza úgy, hogy este 8-kor sétálni ment ki. Bár sejtettem, hogy nem maradnak kint végig a hidegben, a mobil telefon használatát igazán értékeltem volna, én csörögtem rá végül. Bármennyire is normális gyerek, nem úszom meg a gyomorgörcsöt, úgy látom.
A kicsivel azóta sincs napirend, ami biztos, hogy ha megindul a feneke alatt valami, akkor alszik ( meg most az ölemben), ezt próbálom majd rövidesen kihasználni, mert amíg a mama taszajtgatja, addig elkezdenék edzeni, ezt a fölös 20 kilót/centit le kell dobnom.
Irtó édesen dumál. mosolyog mindenkire, de a mozgásával nem vagyok teljesen elégedett. Még mindig utálja, ha hason van, kivéve az alvást, és ez nem segíti elő a hátizmai erősödését. Mindemellett hason inkább a lábaival tolja magát előre, agy azokat is felemeli, ami szintén nem segít sokat a hasalás fejlesztésében. Néha kinyomja magát, de inkább sír. Most tettem alá kis nyakpárnát, ez tartja a csípőjét is, meglátjuk, hova sikerül eljutni.
Én meg szörnyű fáradt vagyok, az,hogy kelni kell a nagyokkal, kikészít teljesen.Biztos megoldanák maguknak is a reggelt, de szinte csakilyenkor tudok pár szót váltani velük, és hát nekik is az anyjuk vagyok. Remélem, lassan normalizálódnak az éjszakák, és én is használhatóbb leszek.
Végigolvastam a nagyok babanaplóit, tiszta lelkiismeretfurdalásom van, hogy nem jegyzem a csöpp minden rezdülését, most próbálok pótolni.
Szóval a karácsonyt elég ügyesen túléltük, bár a 24-i este emlékezetes marad. Hogy az oltás volt-e a ludas, vagy valami més, nem tudom, de egy maratoni délutáni alvást követően - mindennel el tudtunk készülni, még a wellington is jó lett - gyakorlatilag semmit nem aludtunk. Sírás, forgolódás, semmisejó - hát, kipukkadtunk rendesen. Szerencsére másnap este 6(!) órát aludt egyben, ezzel én is bírtam a rokonozást, meg ő is. Kiéltem magam a cuki ruhákkal, rövidesen magamnak is veszek tütüt:-)
Amíg a nagyok edzőtáboroztak (természetesen semmi telefon, vagy ilyesmi ), kiélveztük, hogy hárman vagyunk itthon. Bár addig nem sikerült eljutni a két hét alatt, hogy este legalább az ágyában aludjon, pedig már jó lenne ketten lenni csak az ágyban.
A szünet alatt új nevet is kapott a lány, kiskorú B. Lujza névre hallgat a továbbiakban.Az ok nyilvánvaló - a legkisebb problémája esetén képes krokodilkönnyeket hullatni, ami a kiszolgálószemélyzet megfelelő viselkedése esetén pillanatok alatt teliszájas vigyorba vált. Méltó utódja a művésznőnek. Mivel a nagy kompromisszumok árán bejegyzett hivatalos nevével nem vagyok teljesen kibékülve - egyszerűen nem illik rá! - így én nagy általánosságban is Lujzizom.
A szilveszter a várható nagy buli jegyében telt, alig vártuk az éjfélt, hogy mehessünk aludni. Persze erre is jutott aggódnivaló, mert a nagy csak reggel hatkor jött haza úgy, hogy este 8-kor sétálni ment ki. Bár sejtettem, hogy nem maradnak kint végig a hidegben, a mobil telefon használatát igazán értékeltem volna, én csörögtem rá végül. Bármennyire is normális gyerek, nem úszom meg a gyomorgörcsöt, úgy látom.
A kicsivel azóta sincs napirend, ami biztos, hogy ha megindul a feneke alatt valami, akkor alszik ( meg most az ölemben), ezt próbálom majd rövidesen kihasználni, mert amíg a mama taszajtgatja, addig elkezdenék edzeni, ezt a fölös 20 kilót/centit le kell dobnom.
Irtó édesen dumál. mosolyog mindenkire, de a mozgásával nem vagyok teljesen elégedett. Még mindig utálja, ha hason van, kivéve az alvást, és ez nem segíti elő a hátizmai erősödését. Mindemellett hason inkább a lábaival tolja magát előre, agy azokat is felemeli, ami szintén nem segít sokat a hasalás fejlesztésében. Néha kinyomja magát, de inkább sír. Most tettem alá kis nyakpárnát, ez tartja a csípőjét is, meglátjuk, hova sikerül eljutni.
Én meg szörnyű fáradt vagyok, az,hogy kelni kell a nagyokkal, kikészít teljesen.Biztos megoldanák maguknak is a reggelt, de szinte csakilyenkor tudok pár szót váltani velük, és hát nekik is az anyjuk vagyok. Remélem, lassan normalizálódnak az éjszakák, és én is használhatóbb leszek.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)