Alig kezdődött el, már el is röppent a szünet, újra kevesen vagyunk itthon - kivéve,hogy most a kicsi megalapozta a lógást, úgynevezett gyomorfertőzéssel, szóval megkapta még ezt a három napot.
Végigolvastam a nagyok babanaplóit, tiszta lelkiismeretfurdalásom van, hogy nem jegyzem a csöpp minden rezdülését, most próbálok pótolni.
Szóval a karácsonyt elég ügyesen túléltük, bár a 24-i este emlékezetes marad. Hogy az oltás volt-e a ludas, vagy valami més, nem tudom, de egy maratoni délutáni alvást követően - mindennel el tudtunk készülni, még a wellington is jó lett - gyakorlatilag semmit nem aludtunk. Sírás, forgolódás, semmisejó - hát, kipukkadtunk rendesen. Szerencsére másnap este 6(!) órát aludt egyben, ezzel én is bírtam a rokonozást, meg ő is. Kiéltem magam a cuki ruhákkal, rövidesen magamnak is veszek tütüt:-)
Amíg a nagyok edzőtáboroztak (természetesen semmi telefon, vagy ilyesmi ), kiélveztük, hogy hárman vagyunk itthon. Bár addig nem sikerült eljutni a két hét alatt, hogy este legalább az ágyában aludjon, pedig már jó lenne ketten lenni csak az ágyban.
A szünet alatt új nevet is kapott a lány, kiskorú B. Lujza névre hallgat a továbbiakban.Az ok nyilvánvaló - a legkisebb problémája esetén képes krokodilkönnyeket hullatni, ami a kiszolgálószemélyzet megfelelő viselkedése esetén pillanatok alatt teliszájas vigyorba vált. Méltó utódja a művésznőnek. Mivel a nagy kompromisszumok árán bejegyzett hivatalos nevével nem vagyok teljesen kibékülve - egyszerűen nem illik rá! - így én nagy általánosságban is Lujzizom.
A szilveszter a várható nagy buli jegyében telt, alig vártuk az éjfélt, hogy mehessünk aludni. Persze erre is jutott aggódnivaló, mert a nagy csak reggel hatkor jött haza úgy, hogy este 8-kor sétálni ment ki. Bár sejtettem, hogy nem maradnak kint végig a hidegben, a mobil telefon használatát igazán értékeltem volna, én csörögtem rá végül. Bármennyire is normális gyerek, nem úszom meg a gyomorgörcsöt, úgy látom.
A kicsivel azóta sincs napirend, ami biztos, hogy ha megindul a feneke alatt valami, akkor alszik ( meg most az ölemben), ezt próbálom majd rövidesen kihasználni, mert amíg a mama taszajtgatja, addig elkezdenék edzeni, ezt a fölös 20 kilót/centit le kell dobnom.
Irtó édesen dumál. mosolyog mindenkire, de a mozgásával nem vagyok teljesen elégedett. Még mindig utálja, ha hason van, kivéve az alvást, és ez nem segíti elő a hátizmai erősödését. Mindemellett hason inkább a lábaival tolja magát előre, agy azokat is felemeli, ami szintén nem segít sokat a hasalás fejlesztésében. Néha kinyomja magát, de inkább sír. Most tettem alá kis nyakpárnát, ez tartja a csípőjét is, meglátjuk, hova sikerül eljutni.
Én meg szörnyű fáradt vagyok, az,hogy kelni kell a nagyokkal, kikészít teljesen.Biztos megoldanák maguknak is a reggelt, de szinte csakilyenkor tudok pár szót váltani velük, és hát nekik is az anyjuk vagyok. Remélem, lassan normalizálódnak az éjszakák, és én is használhatóbb leszek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése