20-21-22

Végre tényleg túlestünk minden genetikai vizsgálaton!

Megvolt a szív uh is, a szaktekintély dr H vizsgálta meg a csöppet, megnyugtató eredménnyel. Mindenesetre majd 6-8 hetesen vissza kell mennünk vele, hogy biztos ne legyen semmi szív-baj.
A dokival is konzultáltam, megállapítást nyert, hogy ennél több vizsgálatot már külföldön sem nagyon végeztek volna el ( mínusz prena és az invazívak), de most egy jó ideig nyugi van. Most mindkét nagy jött velem, mozizni, persze a szokott eredménnyel ( arccal a falnak...), szóval megcsodálhattuk a kerek popsiját.

Szépen növekszik, sajnos én is...most hirtelen felszaladt öt kiló, lassan ott tartok amivel szülni szándékoztam menni. Víz is van benne, de sajnos a reggeli péksütik nem tettek jót, úgyhogy megvettem Vrábel Kriszta szakácskönyveit, és lassan elmerülök benne.

A családi eseményeken is túl vagyunk, erősen pislogtam a fotókat nézve, hogy mekkora felnőtt lett a kétarasznyi fiamból.

Most megint indul a pörgés, vizsgák nekem, versenyek a nagyoknak, közben el kell jutnom a védőnőhöz, meg a házidokihoz, meg terheléses vérvételre....utána végre nyaralás!

Alig van időm a pöttömre is figyelni, de tesz róla, hogy ne feledkezzek meg  róla. Általában kaja után aktív, és este, lefekvés után. Most már kívülről is látszik, és apja is érzi már, ha a hasamra teszi a kezét. Elég fura még mindig, hogy bennem növekszik, de lassan hozzászokom, azt hiszem. Neve még mindig nincs, remélem, hogy mire visszajövünk a nyaralásból, legalább ebben megegyezünk.

19+2, meg a többiek

Megvolt a nagy genetika, olyan alaposan át lett vizsgálva az aprólék, hogy csak a videó tart 22 percig, az egyéb csacsogás már ezen kívül esett. Egy idősebb doki vizsgált meg, mint kiderült, már régebben konzultált az én orvosommal az esetemről, mert az extrém magas hcg nem volt túl jó előjel. 

Így viszont az összes, esetleg betegségre utaló jelet megvizsgálta, és ki is zárta, szerencsére. Megvan minden ujján mind a három ujjperc, fedett gerinc, pocakból csak a szépen erezett köldökzsinór fut ki. Szépen ívelt a nózija, megvan mindkét veséje, és jól is működik. A jövő héten ugyan megyünk szív uh-ra is, de azért itt is nézett egy áramlást, az is rendben volt. Nagyjából 20 centi és 250 gramm.

 Mindez a leendő középsővel néztem végig, mert a kis ügyes eltörte a kulcscsontját, így neki a suli egy héttel előbb véget ért. (Ebből adódóan gyarapította a családi kiszólásgyűjteményt, mert a baleset estéjére, G szülinapja alkalmából vacsora-foglalásunk volt Pesten. Mivel a kocsiajtót nem tudja nyitni-csukni, ezért az apja tartotta neki, hogy be tudjon szállni. Erre a gyerek: Köszönöm, Albert ! fél úton ezen röhögtünk utána. A hülyeségfaktor nem ugrott generációt, az biztos ).

Az apróság egyre többet mozog, kifejezetten megijedek, ha kimarad egy fél nap. Az uh szerint nagyon lent van, ezt érzem is, mert folyton a méhszájon gyalogol. Most már lassan mindenki tud róla, aki nem, az meg lassan maga is észreveszi, egyre többen kérdeznek rá, hogy hát izé...Mondjuk ahhoz képes nem olyan látványosan nagy a hasam, mert azonos terhességi korú ismerősnek egész kosárlabda van a pocakjában. 

A gyomrom még mindig ég, reménytelen bármilyen  cukros, fűszeres étel, már a virsli is gond, kolbász,paprikás szalámi kuka. Ettől függetlenül szoktam enni néha, de utána megvan a következménye. És egyre jobban vizesedem, simán egy-két kiló ugrál naponta, a jegygyűrűmet már le kellett tennem, mert két óra alatt beledagad az ujjam. Keresek valami bizsut, mert így viszont nem érzem jól magam. 

A jövő hét nagyon sűrű lesz, mert a nagyobbik ballag, meg egyúttal minden júniusi ünnepet is tartunk, szóval tortarendelés ( nincs az az isten, hogy én most süssek ), virág ( a gyereknek raffaello-csokor ), piabeszerzés, és még aznap szív-uh, körmös...És arról nem is beszéltem, hogy fogalmam sincs, mit is veszek fel, mert az eredeti elképzelésem nem jött be.