Apa kezdődik...

...a terhességgé válás. Kicsit korainak tarom, hiszem még csak most léptem be a 25. hétbe, de lassan egy hete úgy fáj a jobb forgóm, hogy minden helyváltoztatás kínnal jár. Fekvés után elindulni kifejezetten röhejes látvány, mint egy nyolcvanéves, ízületes néni. Nekem persze nem vicces, mert NAGYON FÁJ.  Egyelőre nem tudok tenni ellene semmit, mert a tavalyi lumbágómra kapott flectort ugye nem szedhetem, Rozmaringos krémmel kenegetem, de ez csak placebó, azt hiszem.
...az alienkedés:-) Esténként nagyon aktív a kis Pöttöm, határozottan hullámzik a hasam. Napközben is sokat mozog, és azzal,hogy betöltöttük a 24. hetet, hivatalosan is a menthető kategória ( nyilván nem ez a cél, hanem az október közepe/vége), én is megnyugodtam ebben az ügyben kicsit.
Most eléggé figyelek magamra, hogy mit is eszem, meg ilyesmik, nem is jött fel egy kiló sem a legutóbbi vizit óta. Legközelebb a hó végén megyünk, kíváncsi vagyok,hogy a közbeeső nyaralás mit változtat a helyzeten.
És kezdődik a hormonális megborulás is, a hét végén annyira kibuktam, hogy majd egy órát sírtam. Most sem az igazi a lelkivilágom, persze biztos belejátszik, hogy vizsgázom, egyedül viszem a heteket, hiszen a férj csak alig van itthon, és ő is csak jóindulatú közhelyeket tud puffogtatni abban a a napi tíz.tizenöt percben, amikor beszélünk. Remélem, a nyaralás ezen is segít.
Mondjuk az is feldobott kicsit,hogy a Mangoban egy L-es ruha simán feljött rám, így pocakosan is, úgyhogy egyébként az M-es is jó lett volna:-) remélem, sikerül tartani ezt a súlylassítást, mert nem szeretnék abba helyzetbe kerülni, mint a nagy születése után, mikor még szoptatás alatt is híztam, borzalmas volt.
Lassan elkezdem a jógát, így hogy itthon vagyok, könnyebben veszem rá magam, és remélem, a csípőmnek is jót tesz. A kondibérlet fennmaradó része valószínűleg megy a kukába, mert a legutóbbi alkalom után is iszonyatos derékfájás gyötört.

Átolvasva a bejegyzést, eléggé csapongok. Nos, igen, ezt is szokni kell, hogy a koherens fogalmazás most nem nagyon megy...