lett nagyon az élet, kimaradt egy csomó minden, a nyaralás ( nagyon jó volt ), az átmeneti javulás a csípőmben ( TB-re kéne felíratni a tengert, komolyan ), mert KÖLTÖZÜNK.
Hazajöttünk, és másnap megjelentek a vevők, én meg azóta pörgök, mint a búgócsiga, papírok, dobozok között botladozom, pedig elvileg nem is dolgozom már, mert a csöpp is bejelzett, hogy ezt nem kultiválja nagyon. Szerencsére komolyabb baj nincs, nő, ahogy a tankönyvben elő van írva, csak a magnézium adagomat kellett megduplázni.
Persze közbeesett még némi fogszabályzás a legnagyobbnak, meg gólyatábor, meg iskolakezdés, és az albérletkeresési mizéria csak hab volt a tortán ( két választásunk volt, igen, vagy nem. Ekkora családnak elfogadható méretű lakást/házat találni helyben szinte lehetetlen vállalkozásnak tűnt).
Most kifejezetten jól jött, hogy a barátnőmék lemondták a hétvégi közös sütögetést, mert így a bevásárlást ( új ágy a nagyoknak, a kicsinek, babakocsi, pelenkázó, ki tudja még..) most le tudjuk zavarni, ha minden igaz, és az új bútorokat már az új helyre is vitetjük. Mivel újra fáj a medencém ( 250 m/12 perc a negatív haladási rekordom ), jobban esik, ha más emelget helyettem.
Rosszul viselem a stresszt is, amúgy is hamar pattanok, ha a dolgok nem az én elképzelésem szerint alakulnak, de ez most fokozottan jelentkezik, persze férjnek is stresszes a munkája, nem túl jó párosítás, rég veszekedtünk ennyit. Nagyon negatív gondolataim vannak, remélem, sikerül kidolgozni ezeket magamból, mert ha nem, külső segítségre lesz szükségünk. Most arra lenne szükségem, hogy puha vattaburok vegyen körül, és közben inkább egymás ellen feszülünk, nem egymásért. Nulla érintés és alig beszélünk a kötelező feladatokon kívül semmiről, nagyon frusztráló.
Egyre össze-visszább vagyok, pedig szeretek a tervek mentén haladni, és a sokadszori újratervezés sem tesz jót, ez látszik azon is, ahogy írok. Ez is zavar, remélem, lesz még jobb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése