Pont egy hete megszületett a pici Lány, négy órával a tervezett időpont után. Minden zavaró körülmény ellenére, ez volt eddig a legmegnyugtatóbb, mondhatni, legszebb szülésem,de örülök, hogy nem lesz több. Az utóélete ennek a császárnak már annyi fájdalommal és kellemetlenséggel jár, hogy pont elég volt belőle. Elég rendesen szét is vágtak, kb 20 centis a legújabb heg, meg a sterilizálás is okoz belső fájdalmakat, pont úgy, mint a tavalyi méhen kívüli után.
A kórházzal is elégedett voltam, már a műtét alatt is behozták a kicsit, apja is megkapta összebújni, és amit kivittek a szobába, már hozták is szopizni, amiből egy húsz perces szundi lett ugyan, de próbának jó volt.
Az első két napban demo üzemmódban működött a gyerek, hosszú alvásokkal, de a második nap vége felé,amikor már kezdtem aggódni, hogy nem fog enni, beindult ő is, meg a tej is. Lehet, hogy ekkortól jó lett volna a VIP szoba, mert a szobatárs babák nem voltak túl nagy összhangban, és folyton sírt valamelyik.
Meglepően hamar kidobtak minket a kórházból, már a negyedik nap itthon voltunk, azóta várjuk, hogy beálljon bármilyen napirend - ennek még nem láttam nyomát. Ami biztos, hogy egy komolyabb alváshoz mindkét cici kell, vagy egy jó nagy autózás (a babakocsi kipróbálása a hét végén esedékes).
A nagyok között megfordult a trend, amíg a terhesség alatt a kisebbik érdeklődött jobban, most a nagy első dolga, hogy amikor hazaér, ránéz a kicsire, és ha ébren van, nekiáll dajkálni, meg elringatni, nagyon aranyosak. Nem erőltetem egyiket sem, de érdekes látni, mennyivel másként reagálnak.
Szerdán még itthon volt a Férj, elhoztuk az anyakönyvi kivonatot és a kicsi lakcímkártyáját ( most azt hagyjuk, hogy ezt miért nem lehet postázni, ha a TAJ és adókártyát igen ), innen is köszi a zuglói okmányirodának, nagyon gyorsan végeztünk - náluk, az odavezető közúti forgalomról meg nem ők tehetnek.
A kiságy tök szép dísze a szobánknak,mert éjszaka az első nyekkenés után velünk alszik ( hehe ) a ded, visszatenni őt is pont annyira lehetetlen, mint a nagyokat. Én meg dög vagyok, legalább azt a kicsi időt szeretném alvással tölteni, amíg ő is behunyja a nagy, sötét szemeit. Mondjuk tegnap este, három óra szopi-szundi-ordítás-repeat kör után bevetettem a cumit, ami annyit segített, hogy én is tudtam zuhanyozni, és aludni majdnem két teljes órát (!). Utána már mellettem aludt, de nagyon várom, hogy az apja hazaérjen ma este,mert nála tök jól megnyugszik ( néha talán túl jól is, kedden három órát aludt a hasán, persze este. Utána igen vidám éjszakánk volt,)
Naponta igyekszem fotózni, mert látványosan változik, a születése utáni kis, ráncos nyakú és homlokú ET-ből lassan kezd baba-formát ölteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése