Épp ideje, úgy gondolom. ma éppen csak négy ( 4!!!!) órát ültem a kórházban, ebből érdemi időtöltés max a negyede lehetett. Mert délelőtt CTG - amikor mozog a gyerek, nem veszi a gép, csak lóg ki belőle a papír, ez persze nem elé a néniknek. Mikor újraindul, addigra elalszik, és nincs az a csoki és szendvics, ami felébresztené. És mindemellé ( imádunk, magyar egészségügy ! ) a múlt heti három gép helyett csak kettő működik - hellyel-közzel, ugye - tehát iszonyat csúszás, fogjam be a számat, mert engem mondjuk simán behívtak időben, még a korábbi időpontosok előtt.
Elvileg volt időpontom az anesztesekhez is, alig 10 percet késtem,mert elkavarodtam a kórházban, komolyan, térkép kéne hozzá. Ez pont arra volt jó, hogy nem egy teljes óráig kellett élveznek az ambulancián vizsgálatra várók társaságát, csak ötven percig. Persze volt harákolós bácsi és büdös néni, nekem meg forgó gyomrom, egy szintén császárra váró sorstárssal együtt. A megbeszélés nyilván nem volt több öt-tíz percnél, a szokásos kérdésekkel ( gyógyszerallergia, miért is császár, ne egyek-ne igyak műtét előtt ).
Utána visszakocogtam CTG-re, egy pohár forró csokival, hátha hatással lesz az egészen kicsi lányra ( annyi szart összeettem ma, hogy erről nem hiszem, hogy bárkit tájékoztatni szeretnék ), ennek örömére még hárman voltak előttem. Háromnegyed egykor megszánt minket a néni, és felvitt az osztályra, mert ott is volt már szabad gép, és végre akkor működött, amikor a picur is mocorgott, így húsz perc után el lettünk bocsájtva azzal, hogy várjuk meg G. doktort - aki, mint kiderült, a műtőben volt...Újabb fél óra után megjelent egy fiatal rezidens vagy épphogy orvos fickó, és aláfirkantotta a kutyanyelvet, szóval kettőkor már el is hagyhattam a területet.
Ha az előnyét nézzük - voltam az osztályon, meg tudom mutatni embernek, hova is kell menni. De előre félek a jövő héttől, mert akkor meg a felvételes papírjaimat intézzük, és akkor már mindenképpen be kell mennem a melóba is, leadni az utolsó papírokat. Három napi hideg élelemmel készülök.
Itthon végre megvan a kiságy meg a komód, egész vasárnap szereltünk,meg a gardróbba is felkerült két ruhatartó rúd,így újabb öt zacskótól szabadultunk meg. A hét végén még vár ránk egy kör IKEA, és újabb szerelés, aztán már remélem, nagyjából készen leszünk.
Ja, és miután szépen összeszereltük és beállítottuk a kiságyat, ember felröhögött, hogy mégis minek? hiszen az első fél évben úgyis köztünk fog aludni...Mondtam, hogy napközben talán kihasználjuk:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése