Robbanásszerűen fejlődik a kis Lujza, szinte látható, hogy kapcsolódnak a szinapszisok és barázdálódik az agya. Még többet forog, lekúszik - az arcán - a játszószőnyegről és hangosan adja tudtára a világnak, a tetszik, vagy nem tetszik valami. Szerencsére néha magában is eljátszik, nem hiszem, hogy tudnám állandóan szórakoztatni. Nyúl minden után, alapos megfigyelésnek veti alá a játékait. Van néhány kedvenc, de a többit is felfedezi időről időre.
Nagyon kis szociális, hamar mosolyog, a családtagokra különösen, ha a kaja megvan, nem sírós baba. Nyilván nekem csinálja a műsort, de akkor általában már fáradtabb, csak aludni nem akar.
Még mindig anyatejes, és szerintem az is lesz egy jó darabig, mert semmi érdeklődést nem mutat a mi kajánk iránt. Tegnap az orra alá toltam egy aszaltgyümölcs - szeletet, és először nézett rám, hogy anyám, mit zaklatsz ezzel? és rámarkolt a zizegős csomagolásra. Majd a nyuszi hoz neki etetőszéket, de egyelőre szerintem arra lesz jó, hogy abban játsszon, míg mi eszünk.
A forgolódás magával hozta az első esést is, nem vagyok rá büszke. Ma reggel belealudt a hajnal 6-os szopiba, én meg kijöttem reggelizni, és a fiúkat indítani. Hallottam, hogy gagyog, de szokott álmában is, így csak füleltem. A következő pillanatban hatalmas döndülés, és éktelen visítás, arcon landolt a franciaágyról, rá a parkettára :-( szerencsére csak egy kis piros folt maradt utána a homlokán, a kedve már jó volt rögtön, ahogy befejezte a szipogást.
Az alvása egyre rosszabb, nem véletlen a cím. A reggeli-délelőtti szopiba belealszik, tegnap is két és fél órát aludt, most kíváncsi vagyok, meddig bírja. Elvileg megyek edzeni, anyám jön föl vigyázni rá, bár ott is séta volt a terv, így nem tudom, mi lesz belőle. de hogy folytassam a témát: délután már csak fél óra-húsz perc alvás marad, kivéve, ha kint sétálunk, akkor akár egy órára is elhúzható, de felhozni, úgy, hogy tovább aludjon, nem lehet. Ha van egy kis szerencsém, akkor valamelyik délutáni-esti szopiba belealszik, majd fél tíz körül már a nagy ágyban,velem. Utána átkerül ugyan az ágyába, de ma éjjel is már fél egykor, háromkor és háromnegyed hatkor kelt, ami istenesnek számít, mert néha négyszer is ébreszt.
Ebből következik, hogy én is kimerült és nyűgös vagyok, bármennyire is van segítség, mindent én intézek, ami fontos lehet. A fiúk is kamaszodnak, ott is folyamatosan aggódom, hogy hogy tanulnak, tanulnak-e egyáltalán ( nem feltűnő...), csak azért nem eszik, mert nem szimpi a kaja, vagy valami baja van esetleg..és egyik sem lelkis annyira, hogy a háborgásait megossza velem így csak a világfájdalmas arcuk jut általában.
Meg nagyon unom már,hogy amikor Férj hazajön, ő is pihenni vágyik, így megint csak rám marad minden, pedig én is pihenni szeretnék! Néha csak sűrűbben vagyunk vele ( bár kétségtelenül gyakrabban jut eszébe elpakolni maga után, mint a fiúknak ), és ez nem segít rajtam. Ebben a hónapban amúgy sem számíthatok rá, mert évet zárnak, utána kiállítás, hát remélem, hogy kivesz egy hét szabit húsvét környékén - úgyis műtik valószínűleg a szemét - hogy nekem is jusson egy kis szusszanás, mert átmegyek sárkányba különben.
Pedig igyekszem a jóra fókuszálni, hiszen lefoglaltuk a nyaralást, most a Tirrén tengeri részre megyünk, meg utána még Salzburgot is megnézzük, de az még nagyon messze van nekem, és ha nem sikerül pihenni kicsit, akkor nem biztos, hogy ép ésszel átvészelem. Pedig nagyon szeretném.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése