Teljesen szándékomban állt folytatni a múltkori bejegyzést, de kifolynak a napok a kezeim közül.
Megvolt a méricske, 5 kiló 10, 58 cm ( persze, azért kellenek a 62-68-as ruhák, hagyjuk..), meg az oltás is , a szokásos cukiskodás a doktornénivel, minimális sírással. Sajnos viszont mindketten a tankönyvi gyereket várják, így napi 3x15 perc hasalásra ítélték a csöppet, mert nem emeli szerintük elég magasra a fejét. Nos, végülis hason alszik:-). Persze gyakorlunk, de ez az ötödik perc után általában hangos zokogásba fullad, kegyetlen szülő vagyok, na. Mondjuk azt nem értem, hogy ha szerintük nem fejlődik megfelelően, akkor miért nem küldenek mozgásfejlesztésre, ha meg nem kell, akkor mit nyektetnek? Elég vén róka vagyok már gyerek-kérdésben, a nagyok már talán kellő bizonyíték. Bármennyire is kedvelem a dokinénit, úgy érzem, a kommunikáción még neki is javítani kellene. Na mindegy, ha legközelebb megyünk, legfeljebb rákérdezek.
A legutóbb jelzett napirend teljesen megborult, már nem is érdekel. Ha nincs front/fogzás/istennyila, akkor nagyjából megy a 9-10 közötti alvás, egy-két éjszakai ébredéssel, amiből a második 4-5 óra körül esedékes, így már hétköznap ritkán van értelme visszaaludnom. Viszont az utóbbi pár hét időjárása úgy kikészítette, hogy pár óra szívszaggató sírás után alszik el néha napközben.
Márha alszik. Lassan a babakocsi, vagy az autó sem megoldás, mert a rövid utakon nem alszik el, vagy csak a végén, mikor már hazaérünk, és nem tudom kiszámítani, hogy utána alszik-e majd, vagy öt perc múlva felébred.
Minden panasz ellenére imádnivaló kis maszat. Cuki hajacskái nőttek, alig várom, hogy kis copfot csinálhassak a feje tetején. Édesen dumál, egyre több hangot használ, és ha ismerős/tetszetős arcot lát, széles vigyorral ajándékozza meg a delikvenst, a tükörben látható babát is beleértve. Ha feltámaszkodik, szörnyű hasonlóságot mutat a naggyal, de már most látszik, hogy ő lesz a legvilágosabb tónusú a három gyerek közül. A szeme sem színeződik egyértelműen, még mindig a babaszürke, némi kékes-zöldes beütéssel.
Lassan átváltunk a rugalmas kendőről a karikásra, de most már értem, hogyan lehet rácsúszni erre a kendő-dologra...mióta megláttam, fáj a szívem egy selyem karikásért ( no way, horribilis az ára ), és erősen gondolkodom egy hosszúkendőn, ami színesebb, mint a karikásunk, hogy háton is tudjam hordozni. Meg persze egy csatos, amit majd apja is hordhat.
És most rohanok, mert felébredt - megint - ha lesz időm, küldöm bejegyzést szentelek a nagyoknak, megérdemlik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése