Rohan vele az idő,szopi közben mindig keresem azt a kis ufót, akit hazahoztunk..Már több, mint 6 kiló, a hivatalos mérés szerint 61 centi, tehát, inkább 68-as ruhákat hord. Az oltásokat továbbra is hősiesen tűri, csak a másodiknál tört el e mécses megint, és az is inkább a macerának szólt, mint magának a szurinak.
Amennyire nem szeretett hasalni, most egyre szívesebben van hason, ha meg nem, azt is elintézi, mert egy hete már tudatosan is forog hasról hátra és vissza. Ez utóbbi nyilván nehezebb, mert a kezecske néha a pocakja alá szorul, és nem mindig tudja eléggé felemelni magát, hogy ki is tudja szedni.
Vannak kedvenc játékai, amikért nyúl, és tépi őket lelkesen. Ilyen a maci ( oroszlán?) a pihenőszékén, a bohóc a játszószőnyegen, az összes szundirongyi - ezeket nyilván nem használja alváshoz, mert aludni csak cicin alszik továbbra is. Irtó cuki hangokat hallat, sikongat és néha hosszas előadásokat tart a játékoknak.
Aludni nappal továbbra sem nagyon szokott, azt is random. Ha túl sok inger éri, akkor szinte egyáltalán nem alszik, az autóban, babkocsiban is egyre kevesebbet. Viszont lassan egy hete az este fél 10-10 közötti elalvásból már csak 4-5 között kel először,ami -valljuk be - nekem is elég pihentető, így csak a nap végére leszek zombi, nem úgy indítom már a reggelt is. Nyilván meglesz még ennek a böjtje, de egyelőre próbálom élvezni.
Lassan váltanunk kell hordozóeszközt is: a karikás remek rövid távokra, de lassan jön a versenyszezon a nagyoknak. Kaptunk kölcsön egy batyukendőt, de egyelőre nem túl együttműködő a kisasszony, konkrétan az eddigi próbálgatásokat szétrúgta/feszítette, remélem, beleszokunk,mert sokkal kényelmesebb volt, mint pl a rugalmasban, attól már fáj a hátam. De biztos hosszabbra lesz szükségünk, mert alkalmanként előre is kötném, ahhoz meg ez a mostani hosszúság kevés.
A babakocsi felső részét is cseréljük a hó végén, mert egyre többet nézelődik, meg ki is növi a mózest. Hét végén már kipróbáltuk a sportkocsit, szépen szundizott benne, és mivel fektethető, így nem fenyeget az a veszély, hogy a gerincét terhelem. Visszagondolva a batár kocsikra, amiben a fiúkat hordtam, ez már ég és föld - bár kétségtelen, hogy a nagybevásárlást nem lehet elintézni ezzel a kocsival.
A mozgásfejlődés gyorsulása nem csak az alvását, hanem az általános hangulatát is nagyban befolyásolja, gyakran fakad szívettépő zokogásra, amit - én legalábbis - nem tudok elállítani, csak cicivel. Apja néha el tudja ringatni, meg alkalmanként a cumi is tud segíteni, de ez utóbbiból hiába van két fajtából négy darab, csak arra jó általában, hogy megfigyelhessük a röppálya változását. Kíváncsi vagyok, hogy mikor kezd mászni/térdelni, mert a forgás is viszonylag gyorsan kezdődött.
A szeme színe még mindig rejtély: sötétkék alapon zöldesbarna. A hajában enyhén vösösesszőke vonalat vélek felfedezni, ami mondjuk különösebben nem lep meg,mindkettőnknél vannak vörös árnyalatok.
Úgy általában véve, nagyon barátságos kisbaba,idegenektől nem visít,bár nem is feltétlenül lelkesedik, hogy felvegyék. De ha valakit már látott egy párszor, arra lelkesen vigyorog.
Apja és a fiúk továbbra is nagy szerelemben vannak, oda-vissza. Én csak egyszerűen megpróbálom többé-kevésbé tudatosan megélni, hogy ő van, és most pici, hiszen saját aprólékom már nem lesz több. Úgy érzem, most türelmesebb is vagyok a sír, ha non-stop igényel, bár kétségtelenül gyorsabban fáradok, mint a fiúknál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése