Nagyok

Naszóval, a nagyok. Szörnyen kamaszodnak, de kívülről nézve látom, hogy iszonyat szerencsém van velük egyelőre, mert a bezárkózáson, meg az egymás zrikálásán kívül nem kell ordítozós hisztikkel küzdeni, az ajtó is csak ritkán csapódik.
A félévi bizikkel nagyjából elégedett is lehetek, a kicsinél számíthattam arra, hogy nem lesz tökéletes, hát nem is lett, most megint elővehetem az őrmester stílust, amit nagyon utálok, de sajnos nem a képességei alapján fogják felvenni a középiskolába, hanem a jegyei számítanak. Azon pedig még van mit javítani, mert csak ott figyel, ahol számára érdekes a téma.

A nagyobbik előadott egy kis nem-kajálok-mert-nincs-kedvem időszakot, eléggé megrémítve mindenkit ezzel, de szerencsére az állapot nem bizonyult tartósnak, viszont eléggé lefogyott, így most tömöm,amennyire lehet. Sajnos nála a lelki ügyeket nehéz rendezni, mert az apjához hasonlóan Rambó, így csak magában emésztődik. Másra nemigen tudok gondolni kiváltó okként,mert jól tanul, és ha nem edzésen van, vagy suliban,akkor itthon jutyubozik, elég széles érdeklődési körrel - a mitológiától a hülyeségen át minden jöhet, és szerencsére meg is osztja, ha valami tetszik neki. Igyekszünk minél nyitottabban hozzáállni, én még emlékszem, mennyire utáltam, ha lekicsinyellték, kicsúfolták az érdeklődésemre számot tartó dolgokat.

A kicsi viszont nem hazudtolja meg önmagát, továbbra is lelkis, néha odabújik mellém,mikor a kicsit szoptatom este, és akkor beszélgetünk,életről, párkapcsolatról, mindenről. Legjobban azt szeretem, ha találnak valami olyat, ami mindkettőjüket érdekli, és akkor egymás szavába vágva mesélnek-kérdeznek. Most pl megtaláltuk a Geoguessert, és órákig el lehet lehet vele szórakozni.