Dumagép

14 hónapos lett, de mióta megy, simán másfél-két évesnek nézik. Szeret is szaladgálni, itthon már csak akkor ül le, ha nagyon fáradt, vagy ha enni kell ( ham! ).Általában lelkesen eszik ebédre bármit, reggelire, vacsorára meg amit kedve van. Még mindig szopizik, ami nekem már nagyon nem kényelmes, mert harap, karmol és ez este, éjszaka különösen idegesítő.
Alvás ügyben nincs különösebb változás, a napközbeni egy alvás a rendszeres, de ez egyre gyakrabban kerül ebéd előttre, mert a korai keléssel nem bírja ki délig.  Este már párszor sikerült elaltatni a kis matracán, de legkésőbb kettőkor újra a nagyágyban landolt:-) Egyébként eléggé ambivalens érzés, mert amikor nem idegesítően harap és karmol, akkor édesen átölel, és egyébként is nagyon cuki pofija van álmában ( is ).
Komoly hajzata nőtt, kezdem kiélni a frizurázási vágyaimat:-) kis antennák formájában. Mivel a haja inkább a tarkójánál hosszú, így hátulra kerülnek a kis varkocsok, de már látszik a kis arcformáján, milyen lesz hosszabb copfokkal. Imádom, ha nem írtam volna még.
Rengeteget beszél. Többnyire a saját babanyelvén, de már vannak egyértelmű szavai, és olyanok is, ami a többség számára is érthető: aja ( ez lennék én ) hamm ( kaja-pia ), vau ( minden négylábú, akár a kecske a kisállatsimogatóban ) hinta-palinta - ezt rettentő cukin énekli, és billeg hozzá, még a dallam is stimmel! A csip-csip csókát mutogatja, a csiga-biga gyere ki-re is már megvannak a mozdulatok, de ezt még tanulja anyukámtól. A heti háromszor egy óra mamabölcsi kifejezetten jót tesz neki. Sokszor köszön ( helló ) és lelkesen integet a boltos néniknek is, akik megfelelően olvadnak is tőle.
Imád fürdeni, most már nem lehet felelőtlenül kimondani előtte a pancsi szót, mert akkor te-te felkiáltással vonul a fürdőszobába, és várja, hogy jöjjön valaki megcsinálni a nagyságos asszony fürdőjét. Kb negyed órát elpancsol, de elég mellette lenni, különösebben foglalkoztatni nem kell, ami korlátozott pedagógiai képességeimet ismerve nem hátrány.
Lassan funkciójának megfelelően kezeli a formabedobót, és tudja, hogy ha megnyomja a kis érzékelőgombokat, akkor énekel a cucc ( öcséméktől szeretettel, meglesz ennek még a böjtje!).
Szereti a labdát, ügyesen rúgja, dobja, elkapni nyilván nem megy, de erre még ráér.
A babatornán is szintet léptünk, mert már nem bírja a kicsiknek való ringatós játékokat, önállóan játszana, így átkerültünk a nagyokhoz. Nagyon szereti az ikeás alagutat, ami cáfolja a császáros sztereotípiákat. Legutóbb négy összekötött alagúton ment át, és végig röhögött,egyáltalán nem zavarta. Kíváncsi vagyok, hogy az irányított feladatokra hogyan fog reagálni.
Továbbra is tart a szerelem a fiúkkal, oda-vissza. Nem tudom, hogy fogom nekik megköszönni a segítséget, mert reagálhattak volna utálatos kamaszként is, de apapótlékként is remekül helyt állnak, pedig ezt igazán nem várhatom el tőlük. Persze a lehetőségekhez mérten igyekszem róluk levenni a terhet, de most már csak akkor lehetnek nyugton a szobájukban, ha az ajtó zárva van, különben bekívácsiskodik a kicsi. Remekül segít nekik a focis játékban is:-)hiszen világít a kontroller, lehet zabrálni.
Mivel keveset van itthon apa az isten, mikor megérkezik, kis polipként tapad rá. Mostanában már rájön, mikor beszélek vele, és belehellózik a telefonba. Mától két hete itthon lesz, plusz karácsony, arról majd külön poszt lesz szerintem.