Ma eljutottam arra a pontra, hogy üvöltök vele, hogy nemnemnem, ő közben röhög, de minimum mosolyog rám, és nem érti. Mondjuk a szemetes tuti direkt volt, és az mindig tilos, a száraz ruháknál eddig valóban nem csináltam ekkora cirkuszt, de már másfél órája aludnia kellett volna, mert a nagyot is viszem oltásra. Persze kelteni kell majd, nyilván nyűgös lesz. És megint állnak mögöttem, őrjítő. Utálom, ha a szabad mozgásban korlátoznak, még ha csak feltételesen is, hiszen nem tudom, hogy indulásig itt fog-e állni a szomszéd menye, vagy eltakarodik a csába időben.
Kéne egy jó pszichológus, akivel lehet beszélgetni, mert kb eddig bírtam, hogy nincs kivel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése