2017. június 30., péntek

Nyilván

Ha már elvileg három  jó erőben lévő pasival van megáldva az ember, akkor a nagybevásárláskor derül ki, hogy eggyel gyakorlatilag nem élek együtt - amit nyom, az a hétvégi apukaság klasszik, még ha ezzel keresi  nagy lét, meg minden, de attól még mindent én oldok meg, szóval... - , a másik kettő meg versenysportol, tehát szintén nincsen itthon, amikor fel kéne cipelni mindazt, amit a hét végén maradéktalaul el fognak tüntetni. Mit csinál  ilyenkor az egszeri asszony? Először is felcipeli a romlandót ( 6 kg ) meg a hisztis, kialvatlan aprólékot ( 9 kg ), fejhangú visítás közben pakol, majd szoptat és altat. Ezután NEM rogy le a kanapéra, hogy ki bírjon nézni a fejéből egy pár percre, hanem újra kézbe veszi a kocsikulcsot, és még kétszer megmássza a három emeletet, először csak a 10-10 kilós üdítős-egyebes szatyrokkal, majr a karton vízzel és a rettenetesen esetlen - de legalább üre - hordozóval felszerelkezve.
Most már csak reménykedek, hogy alszik még egy órát, mert az összes kezem elzsibbadt, a derekamról nem is szólva.  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése