Huhh

Anyám, meg voltam győződve róla, hogy leírtam az elmúlt fél évet, többször is, de ezek szerint nem.

1. fejezet: Nyaralás

Kiderült, hogy igen high-maintanance a kis hölgy, mert ahogy elértük a Riviérát, közölte, hogy én strandom, én hajóm, én repülőm:-)
A saját szenvedéseinket borítsa jótékony homály ( olyan nincs, hogy minden szállással minden stimmeljen, na itt sem...), de szerencsére nagyon jól viselte az iszonyat páratartalmat, és hogy kétnaponta rángattuk valahová ( Saint Tropez hajóval, ahol szinte ő bírta a legjobban a három gyerek közül a hajózást, Monaco busszal, ahol megint megjelent az autóm-hajóm-strandom sztori:-))) de kedvesen nekünk is juttatott néhányat). Sokat segített mondjuk, hogy vittünk egy csatost, és sokat volt abban is, meg a babakocsit, amit ugyan a tavalyi repülős utunkra vettünk, de végül nagyon kihasználtuk azzal, hogy a hosszabb utakra bele tudtuk ültetni. Ő élvezte legjobban a tengert, de eldől, hogy kavicsosra még egyszer nem megyünk, ez nem nekünk való. Lelkesen játszott Nizza vizes játszóterén a helyi gyerekekkel, egyáltalán nem érdekelte a nyelvi korlát. Azt is jól viselte, hogy nagyon sokat autóztunk oda is, meg az út következő állomását jelentő Münchenbe, ahol pont 15 fokkal volt kevesebb, mint Nizzában..fáztunk egy kicsit, na. De tökéletes volt arra, hogy kicsit sétáljuk, és hogy mindenhol magyarokba bukkanjunk:-)) A szobatisztaságot ekkor még elengedtük, mert semmi hajlandóságot nem mutatott rá.

2. fejezet: A 3. szülinap

Két hónap alatt sokat ért a kisasszony, csacsogós volt addig is, de egyre kerekebb mondatokban beszélt ekkor már. Az l és az r viszont még mindig j ( azóta is ) . A szobatisztaság és az ovi szinte egy napon jöttek el, bár féltem, hogy bepisil, de azóta is csak egyszer volt baleset, álmában ( itthon már a délutáni alváshoz nem kell pelus) Az éjszakai szobatisztaságot elengedtem, azzal majd tavasszal próbálkozunk.
Mivel bármikor nekimegy a 3 méter víznek is ( voltunk apánál nyár végén, a helyi fürdőben simán a nagyok csúszdájáról csúszott a vízbe, én meg nem tudtam, hogy a magasból esik le, vagy belefullad), ezért elkezdtem vele úszni járni, hét, nagy kihívás, mert szabályt is kell tartani, plusz mozgáskoordinációs nehézség is van.
A szülinapjára elkészültek a kötelező cuki fotók, új fotóssal, de nem bántuk meg.

3. fejezet ...és minden más

Nyilván az ovi jellegéből adódóan az első két hét után összeszedett valami csodavírust, szóval december 3-tól nem is járt oviba, csak januárban kezdte újra, szerencsére jól viseli ( nekem nehezebb ) . Nem vagyok elájulva az óvónéniktől, mert először rám akarták hárítani a fegyelmezési gondokat, de lassan összecsiszolódnak, úgy gondolom.
Továbbra sem hagyományos kislány, mert bár beütött a tánciruha korszak, és csak nézegetem a jó előre beszerzett pólókat és nadrágokat (sőt, a szoknya sem jó, csak a ruha!), emellett simán lecsapja a fiúk kezéről a szerszámkészletet és az autókat. Karácsonyra kapott pl Barbit és alvósbabát is, de két hétig tartott a varázs:-)
Még mindig cukin énekel, és a xilofonnal kíséri magát, irtózat zajt csapva, de attól még örülök neki. Rákaptunk a német és angol gyerekdalok mellett Alvaro Solerre, így most spanyolul is nyomjuk alkalmanként. Természetesen januárban két és fél hét ovi után újra beteg lett, még mindig nem százas, remélem, kivackalódik belőle, mert ovihoz sok, orvoshoz kevés, én meg most nem tudok itthon maradni sokat vele. Na mindegy, majd lesz valami.
Amúgy egy hisztigombóc, minden apróságon képes égigérő parádét csapni, naponta többször teszi próbára a türelmemet/türelmünket ezzel. Visszatért a hisztipisi, amitől kifejezetten rosszul van a család összes többi tagja. Mamákkal jól elvan szerencsére, ezt több utazás alkalmával teszteltük.

Szociál

Musszáj összefoglalni a minit, mert lemaradok.

Szóval iszonyú szociális, bármilyen korú gyerekkel játszana ( szia, Lilla baba vagyok, jössz velem játszani/sétáni/homokozni?  kész vagyok ), akkor szoktam sajnálni, mikor a nagyobbak ( főleg lányok ) látványosan kihagyják, ő meg nem érti, hogy mi van, és megy utánuk.

imád mozogni, életveszélyes egyébként, a félelemérzete nulla. Most már talán hallgat ránk egy kicsit, de ez nem akadályozza meg abban, hogy öt méter magas csúszdára/mászókára másszon, vagy lendületből célozza meg a méterrel a feje fölött végződő vizet ( not to self: mihamarabb be kell iratnom úszni)

felnőttekkel is szívesen elbeszélget, de szerencsére nem megy el senkivel ( eddig még ), mikor az idősebb korosztály hívogatja, látványosan visszajön mellém.

Akaratgombóc. Ez a játékon is meglátszik, mert minden az övé, ami az övé/előtte játszott vele/játszani szándékszik vele, nos , ezen még dolgoznunk kell, mert nagyon durván reagál, konkrétan kitépi a másik kezéből az adott dolgot, és kiabál. Néha viszon már felajánl csereárut, én ezt fejlődésnek tekintem.

szakállas emberek még mindig nem a liblingjei, ezzel a sógoromnak kell megküzdenie, ugyanis már ötven méterről sikít, ha meglátja, és bújik belém, esetleg közli, hogy menjünk haza, ha a nagyinál vagyunk ( folyt)

Úristen

..most látom csak, hogy már öt hónapja nem írtam semmit sem a cseppről, sem a nagyokról.

Először is a csepp: a rohamos fejlődése nem áll meg, inkább még nagyobb fokozatra kapcsolt. Már folyékonyan, kifejezően beszél, árnyalja a mondanivalóját. Apját teljesen elolvasztja, nehezen is fegyelmezi, mert akkor beveti a sírást vagy csak kéjlek, apaaaa ...és kész,apa megy és csinálja. A fürdés, ha apa itthon van, pacskolós, habdobálós dorbézolás, nyilván jobban is szeret apával fürdeni:-)

Semmi veszélyérzete nincs továbbra sem, ha fel tud menni a nagyobbaknak szánt csúszdára, egyéb eszközökre, akkor öt méterről röhög le rán, esetleg ugrik a lent álló kezébe, instant szívbajt hozva a delikvensre. Ennek következménye, hogy az egyik első metszőfoga kezd elhalni, mert az állára érkezett az egyik ugráláskor. Volt vér és könnyek, de szerencsére ennyivel megúsztuk.

Áprilisban elkezdtünk angolra járni, nagyon cukin énekeli a dalocskákat, és a sleepy bunnyt köti az esti alvós nyuszis könyvhöz, szóval valami átment. Nyilván lesz dolgom még vele a nyáron, hogy ne felejtse el teljesen, most már, a diplomával a kezemben  időm is lesz talán.

Rengeteget nőtt, hogy mitől, azt nem tudom, mert nagyon válogatós is lett, és főleg a szénhidrát menne. Egy ideig nagy sláger volt a túrórudi, de most már abből is csak a csokit eszi meg, aminek nem örülök igazán.

Leszokott a ciciről is, de nem vált le róla teljesen, ha vigasz kell, vagy a déli alvás ideje jön, még turkál a pólómban, aminek őszintén szólva nem örülök.

A következő nagy lépésünk a szobatisztaság lesz, rászánatm a nyarat, mert az ügyes felvételinknek:-) köszönhetően óvodás lesz a hölgy október végétől, viszont oda csak pelus nélkül mehet, és ez komoly kihívás, hiszen most nem szól, bár akár két órát is tudja tartani.

továbbra is vízicsibe, ha pocsolya, ha pancsoló, neki bele kell mennie. Mivel megint tengerhez megyünk nyaralni, érdekes kihívás lesz kirángatni.

A nagyok is kitettek magukért, felsőfokúztak, vegyes sikerrel, mert a kisebbik nem egészen két pont híján bukta el a dolgot, a nagy még emellett egy közel 100 %-os érettséginek is örülhet.

A nagy és a csepp egyébként még mindig össze vannak nőve, pótapaként rendezi és az aprónép is így áll hozzá. A középsővel most kezdenek egymásra találni, mert már hagyja, hogy mesét olvasson neki, de még fürdetni nem fürdetheti, kiküldi a fürdőszobából.

A szövegelésben egyébként érdekes dolgai vannak, mert alapvetően minden hangot jól mond, az r és az l kivételével, ami j, de a repülő az hepülő, és hepül. Ez az egy a kivétel, de ezt következetesen használja. Betűtévesztése már csak a labdánál van, az dabla, egész pontosan dabja ( bár lehet, hogy azért, mert dobni kell, végül is lehet benne logika...

Olvasunk

Bogyó és Babóca mánia van, szerencsére a fiúkról maradt egy jó pár kötet, bár eléggé eláztak egy csőtörés alkalmával, de szerencsére meg tudtuk őket menteni.
Így minden este minimum egy, de inkább két három könyvnyi mese az adag, irtó cukin tudja kívülről, és használja a szófordulatokat napközben ( valaki nem érzi jól magát: Beteg vagy, szaladok gyorsan bagolydoktorért :-)) Simán el-szerepjátékozik, összevonva több történetet,bábozva mindenféle apró játékkal ( figurái nincsenek ).

A Scolaros hajtogatós könyveket is szereti, ott is megbeszéljük, hogy ki, mit csinál, utána már egyedül kommentálja a képeket. A Tesz-vesz sorozatot most kezdi élvezni, de egyelőre csak a cicákat nézegetjük benne, meg az autókat :-)

Egyre szebben beszél, ragoz, múltidőt használ, de még mindig nem nevezi magát "én"-ként, ő a baba. Pl hagyod a babát ( ha valami nem tetszőt teszünk épp ) , de hozd ide nekem/a babának felválva megy már.

Mivel ősszel oviba megy ( te jó ég! ), elkezdtünk ovit látogatni, az első alkalommal alig tudtam hazavinni, kíváncsi vagyok, hogy akkor is olyan lelkes lesz-e, amikor majd maradni kell.

Lelkesen tornázik velem a laptopos nénivel  ( gerincjóga/pilates ), kicsit nehezítve csak a gyakorlatokon.

lésszives

teszi hozzá, amikor a déli alvásnál közli, hogy: anya ad cicit:-))

egészen mókás, hogy a saját jegyeimet figyelgetem a naptunban ( mert olyan öreg vagyok, hogy esedékességkor még nem is volt olyanom:-))

Mindennap írhatnék új bejegyzést, megint ott vagyunk, hogy 0-24-ben kéne videózni a nyiladozó értelmét, a beszédfejlődését, a mozgását...
Egy hónap alatt megtanult ragozni ( enni fogok, leesett az autó, apa elment a vonattal..), a köpö szépem-ből köszönöm szépen  lett, de a kérem még nem megy:-), az adod babának! felszólítást használja helyette. Mert még mindig baba, saját magáról E/2, E/3-ban beszél, bár a nevét már kérésre megmondja: lac-kó lij-ja. A dupla l mindig j, at r-ek is, az sz, jellemzően s, de már alakul ( sejet...szeretlek váltakozik, büdös disznó, mert akor szeret a legjobban, ha tudja, hogy rossz fát tett a tűzre ). Ha nem akarja, hogy hozzá érjenek, hagyod babát! a jelszó:-)))
Továbbra is kisfiús jellemzői vanna, autózik, épít, most elég népszerű a formabedobó, és elkezdte értékelni a szülinapjára kapott rajztáblát, bár ezt most a fal is bánta ( hálistennek fehér, le lehetett mosni ). A csigabiga már felismerhető, a többi csak irkafirka váltott kézzel, de ez így van jól. Mesét még mindig ne lehet neki olvasni, pedig jó lenne, ha azzal el tudnám altatni ( vagy bárki ), mert már unom a szoptatást.

Szótagolva beszél néha, nagyon cuki, kíváncsi vagyok, hogy ez hosszú távon előkerül-e.

A mozgásfejlődése is nagyon megugrott,magabizosan ugrál két lábon, felmászik bárhová, a kanapé mögé, a tetejére, és röhög a szívbajunkon,lejönni csak akkor hajlandó, ha neki van kedve. Egyre többet sétálunk, a babakocsi csak hosszú utakra kerül elő, vagy ha időre megyünk valahová.

H a kedve van, szépen eszik evőeszközzel, ha nem, csak kézzel, néha vegyíti a két technikát. Továbbra is elég édesszájú, gyümölcsöt megnézi, megkóstolja, majd otthagyja, bár az aszalt dolgok kezdenek bejönni, szerintem az adventi naptárjába is ilyesmit fogok tenni, mert mondjuk a csokit meg a túró rudit naponta többször megenné, de nem tömném cukorral, ha nem muszáj.

Továbbra is imád fürdeni, a kád a személyes tulajdona, ha esetleg reggel más is igénybe venné, könnyes hiszti a következmény ( babáé pancsi! ), sajnos nem vagyunk tekintettel a birtokviszonyra, szóval gyűjthetünk a terápiára ebben az esetben is:-))